Interjú Kulcsár Sanyival

"A mai világban hasonló körülmények közt sosem lett volna belőlem focista" címmel készített interjút a sporthataroknekul.hu Kulcsár Sándorral, a DVTK egykori kedvecével.

Az interjú 2. részében Kulcsár Sándor a Diósgyőrben és a Ferencvárosban eltöltött éveiről mesél. Ebből idézünk:

Tornyi Barna vitt téged Diósgyőrbe. Hogyan jött a váltás, hogyan illeszkedtél be, illetve hogyan telt az ott töltött időszakod?

A Békéscsaba hanyatlása után, mivel nem volt semmi perspektíva a változásra, Diósgyőrbe igazoltam. Egy keserű pillanatként maradt meg, hogy a távozásom után Békéscsaba kiesett az NB1-ből 97-ben, és a dolog pikantériája, hogy 1-1-es döntetlent játszottunk Békéscsaba ellen, és én fejeltem nekik a gólt, ami hozzájárult a kiesésükhöz. Nem tudtam örvendeni sem a gólnak, sem a volt csapatom kudarcának. Nagyon jól ment a játék, hamar beilleszkedtem, és nagyon jól éreztem magam. Tornyi Barnabással történelmet írtunk Diósgyőrben, a mai napig emlegetik azt a csapatot. Igazából a második diósgyőri évem hozta a kiemelkedő teljesítményt. Fél év után harmadikok voltunk az őszi szezon végén, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész magyar focivilág az Egressy – Kulcsár csatárpárosról beszélt. Ketten 23 gólt rúgtunk fél év alatt, én 9-et, Egressy 14-et.

Milyen volt Tornyi Barnabás az öltözőben? Kihatott rátok a klubbal való cirkusza, illetve a stílusa, ami miatt a legtöbb csapatát utólag beperelte?

Tornyi Barnabás valóban nagyon anyagias volt, mindig beton szerződéseket kötött a klubjaival. Ez rá nézve végülis nem hiba, hanem ez az ő érdeme. Azok a klubok a hibásak, akik aláírták a klub számára szinte elfogadhatatlan feltételeket. Számunkra is meglepő szerződéseket kötött, melyekben tarthatatlan számok szerepeltek, viszont úgy gondolom, hogy a szerződéseket tartani kell. Ezek nem az ő hibái voltak, mint ahogy az sem, hogy a csapat zsinórban nyert, és mégsem kaptunk prémiumot.
Mint edző nagyon jó szakembernek tartom, sok újítást hozott a játékba, sokat tanultam tőle, amit a későbbi rövid edzői pályafutásom alatt is hasznosítottam. Profi mentalitást hozott az öltözőbe, a pontosságot és a maximális fegyelmet megkövetelte. Mindez elengedhetetlen a profi munkához.

Melyik az a történet, amelyikre szívesen emlékezel vissza?

A legjobb sztori, talán amikor a Diósgyőrrel mentünk az Üllői útra játszani, és a mérkőzés előtt nagyon komolyan összementem Mátyus Jánossal, aki a mérkőzés előtt meg akart félemlíteni és megfenyegetett. A 18. percig lőttem két gólt, igaz egyet szabadrúgásból, de a másikat róla. Végül 4-3-ra nyertük a meccset, és igazi elégtétel volt számomra, mert a meccs előtt Kiss László a Fradi edzője azt nyilatkozta, hogy “nem fordult még annyit a világ, hogy a Diósgyőr nyerni járjon az Üllői útra”. Tornyi akkor úgy feltüzelt minket az öltözőben ezzel a hírrel, hogy apait-anyait beleadtunk. A csapattársak a meccs végén nagy betűkkel felírták egy filctollal az öltöző falára, hogy “kapd be Jani, üzeni Kuli”. Másnap még az újságokban is megjelent.

Nem sokkal azután, amikor a Fradihoz igazoltam, Mátyus Jani volt az első az öltözőben, aki odajött hozzám, kezet nyújtott és sok szerencsét kívánt. Azóta is jó barátok vagyunk.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás:sporthataroknelkul.hu
fotó: Kulcsár Sándor személyes archívuma