Interjú Kulcsár Sanyival

Szerző: objektív | 2020-02-12 11:11:00

"A mai világban hasonló körülmények közt sosem lett volna belőlem focista" címmel készített interjút a sporthataroknekul.hu Kulcsár Sándorral, a DVTK egykori kedvecével.

Az interjú 2. részében Kulcsár Sándor a Diósgyőrben és a Ferencvárosban eltöltött éveiről mesél. Ebből idézünk:


Tornyi Barna vitt téged Diósgyőrbe. Hogyan jött a váltás, hogyan illeszkedtél be, illetve hogyan telt az ott töltött időszakod?

A Békéscsaba hanyatlása után, mivel nem volt semmi perspektíva a változásra, Diósgyőrbe igazoltam. Egy keserű pillanatként maradt meg, hogy a távozásom után Békéscsaba kiesett az NB1-ből 97-ben, és a dolog pikantériája, hogy 1-1-es döntetlent játszottunk Békéscsaba ellen, és én fejeltem nekik a gólt, ami hozzájárult a kiesésükhöz. Nem tudtam örvendeni sem a gólnak, sem a volt csapatom kudarcának. Nagyon jól ment a játék, hamar beilleszkedtem, és nagyon jól éreztem magam. Tornyi Barnabással történelmet írtunk Diósgyőrben, a mai napig emlegetik azt a csapatot. Igazából a második diósgyőri évem hozta a kiemelkedő teljesítményt. Fél év után harmadikok voltunk az őszi szezon végén, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész magyar focivilág az Egressy – Kulcsár csatárpárosról beszélt. Ketten 23 gólt rúgtunk fél év alatt, én 9-et, Egressy 14-et.



Milyen volt Tornyi Barnabás az öltözőben? Kihatott rátok a klubbal való cirkusza, illetve a stílusa, ami miatt a legtöbb csapatát utólag beperelte?

Tornyi Barnabás valóban nagyon anyagias volt, mindig beton szerződéseket kötött a klubjaival. Ez rá nézve végülis nem hiba, hanem ez az ő érdeme. Azok a klubok a hibásak, akik aláírták a klub számára szinte elfogadhatatlan feltételeket. Számunkra is meglepő szerződéseket kötött, melyekben tarthatatlan számok szerepeltek, viszont úgy gondolom, hogy a szerződéseket tartani kell. Ezek nem az ő hibái voltak, mint ahogy az sem, hogy a csapat zsinórban nyert, és mégsem kaptunk prémiumot.
Mint edző nagyon jó szakembernek tartom, sok újítást hozott a játékba, sokat tanultam tőle, amit a későbbi rövid edzői pályafutásom alatt is hasznosítottam. Profi mentalitást hozott az öltözőbe, a pontosságot és a maximális fegyelmet megkövetelte. Mindez elengedhetetlen a profi munkához.

Melyik az a történet, amelyikre szívesen emlékezel vissza?

A legjobb sztori, talán amikor a Diósgyőrrel mentünk az Üllői útra játszani, és a mérkőzés előtt nagyon komolyan összementem Mátyus Jánossal, aki a mérkőzés előtt meg akart félemlíteni és megfenyegetett. A 18. percig lőttem két gólt, igaz egyet szabadrúgásból, de a másikat róla. Végül 4-3-ra nyertük a meccset, és igazi elégtétel volt számomra, mert a meccs előtt Kiss László a Fradi edzője azt nyilatkozta, hogy “nem fordult még annyit a világ, hogy a Diósgyőr nyerni járjon az Üllői útra”. Tornyi akkor úgy feltüzelt minket az öltözőben ezzel a hírrel, hogy apait-anyait beleadtunk. A csapattársak a meccs végén nagy betűkkel felírták egy filctollal az öltöző falára, hogy “kapd be Jani, üzeni Kuli”. Másnap még az újságokban is megjelent.

Nem sokkal azután, amikor a Fradihoz igazoltam, Mátyus Jani volt az első az öltözőben, aki odajött hozzám, kezet nyújtott és sok szerencsét kívánt. Azóta is jó barátok vagyunk.


Olvasd el a teljes cikket >>>


forrás:sporthataroknelkul.hu
fotó: Kulcsár Sándor személyes archívuma




Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
Hozzászólások
4. toki |Válasz erre: 3. Jamie
2020-02-12 18:04:46
Igen, de azt hiszem a 2. évadra, Tornyi elzavarta, őt is, Varga Sanyit, is, meg talán Ternován Ferit, meg még Buligát, meg nem tudom még ki(ke)t.
3. Jamie |Válasz erre: 2. toki
2020-02-12 13:50:59
Kihagytad Kákóczkit a baloldalon. Érdekes, hogy több olyan játékos volt abban a csapatban, akinek nem szerettem a játékát, de mégis valahogy működött az egész. Én még fiatal voltam, de már korábban elkezdtem meccsekre kijárni. Nekem is meghatározó élmény volt azt a csapatot látni. Kulcsár pedig nagyon nagy kedvencem volt, emlékszem gyerekként mennyire örültem, mikor leigazoltuk. A 90-es évek eleji Békéscsaba volt, akinek minden évben szurkoltam az nb1-ben, amíg mi az nb2-ben voltunk.
2. toki
2020-02-12 12:09:18
Ekkor hagytam abban a versenyszerű labdarúgást, és lettem - mondjuk már addig is, de addig a foci miatt volt, hogy nem tudtam menni -. minden meccsen ott lévő szurkoló. De szó szerint, minden meccsen! 20-on valahány ezren a fújpest, és a fagyi ellen, tömött lelátók, és az a csapat, úgy ment mint a mérgezett egér! Az egész atmoszférája azoknak a meccseknek hatalmas volt. 1 kisebb csapat ellen voltunk 10-15 ezer között. Kegyetlen jó volt! Idegenbeli meccsek, hol vonattal, hol busszal, de volt 2 alkalom amikor kocsival. Istenem mekkora időszak volt az! Köszönöm a jó Istennek, hogy ez megadatott nekem. Hát a csapat meg egyszerűen fenomenális volt! 2 kiváló kapus, Kuttor (kutya), Mico (szomjas) hátul, Kovács Tibi, aki szintén Békéscsabáról jött bal bekkben, jobb bekkben Titi (Téger Pista), vagy Földvári Tibi, vagy még Farek és Babos Ádám, középen vkp-ban Kiser óriási volt /nagy kedvencem/ - szerintem abban az időben jobb volt mint Halmai, és mégis ő volt Illés miatt válogatott nem pedig Marci -. Szabó Tibi és a kis Buzás a 2 ballábas labdazsonglőr, jobb futó Túróczi, esetleg Ternován Feri, vagy Varga S. (bár azt hiszem a 2. idényben már nem voltak ott), elől Kulcsár Sanyi meg Egressy (cserébe Szabados, Domokos Béci). ÁÁÁÁÁ!!!! Még most is szemem előtt vannak bizonyos meccsek.
1. szaky
2020-02-12 11:40:18
Salamonék után ők voltak az elmúlt 40 év legjobb csapata, csak sajnos nem tartott sokáig a szárnyalás.
Banner
Mégsem


Üzenet küldése...