Feczkó Tamás: A 9. hely nem a csapat valós tudását tükrözi

A bajnokság lezárását követően Feczkó Tamás vezetőedző értékelte a DVTK előző évi teljesítményét a dvtk.eu-n.

Eltelt néhány nap a bajnokság befejezés óta, a szurkolók többsége még mindig csalódott a befejezés miatt. Te tudod már reálisan értékelni az egész évet?

Teljes mértékben meg tudom érteni a szurkolók csalódottságát, mert az elmúlt években csak a bennmaradás öröme jutott nekik, idén pedig a hitet és a reményt adtunk, hogy olyan eredmény ér el a csapat, amire méltán büszke mindenki.

Nincs annál rosszabb, mint amikor valamit nagyon szeretne az ember, esély is mutatkozik rá, de mégsem jön össze. Imádom a gyerekeimet, akik mind nagyon okosak, de tavaly matektanárként nagy csalódást jelentett, hogy mind a két kislányom csupa ötös bizonyítványát egyaránt a matematika négyes rontotta el. Ennek ellenére pont ugyanúgy szerettem továbbra is őket, és idén ki is javították. Ugyanez igaz a csapatomra is, a szurkolók imádják őket, és legalább ennyire bízom a javításban.

Ahogy többször elmondtam, stabil középcsapatot akartam formálni a DVTK-ból, ami az én definícióm szerint egy olyan, 5-8 helyen záró csapat, amelyiknek nincsenek kiesési gondjai. Három fordulóval a vége előtt matematikailag is biztosítottuk a bennmaradást, ezzel a második feltétel megvalósult, az elsőtől viszont elmaradtunk. A mezőny kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy az 5. helytől - még egy ilyen rossz zárással is - mindössze egyetlen győzelemmel csúsztunk le. A számokkal nem lehet vitatkozni, mégis azt mondanom, a 9. hely nem a csapat valós tudását tükrözi.

Hogyan értékeled a teljes bajnokságot?

Három részre osztom az idényt. Miután átvettem a csapatot az utolsó helyről indultunk, és fel kellett építeni a játékoskerethez igazított játékfilozófiát, össze kellett rakni a védekezést. A vonal felett teleltünk, ezért jónak ítélem az őszi teljesítményünket. Ráadásul szakítva a “hagyományokkal” elkezdtük idegenben is gyűjteni a pontokat.

A téli felkészülés jól sikerült a ciprusi edzőtáborban, a kényszerszünetig a legtöbb pontot szereztük, a legtöbb gólt lőttük. Minden elfogultság nélkül csillagos ötöst érdemel a csapat ezért az időszakért. A visszatérést követően azonban kétségtelenül rosszul teljesítettünk, tanáremberként erre elégtelennél jobbat nem tudok adni. Azonban végül mégsem mi buktunk meg, hanem a DVSC és a Kaposvár, mert ahogy az iskolában, úgy a bajnokságban is az egész éves teljesítmény alapján értékelik az évet, még ha a szurkolókban és bennünk is az utolsó mérkőzések eredménytelensége a legélénkebb emlék jelenleg.

Mi történt a kényszerszünetet követően?

Sok mindent felsorolhatnék, ami magyarázkodásnak tűnne, ezért csak a három legfontosabb okot említem.

Taktikai oldalról megközelítve, a járvány előtti időszakban igyekeztünk már a támadó térfélen letámadni az ellenfelet, ami természetesen rengeteg energiát igényelt a labdarúgóktól. Az újraindulást követően viszont a sűrű program miatt spórolni kellett az erővel, és fel kellett adni ezt jól működő játékot, így sokkal közelebb, a kapunktól 30-40 méterre húztunk védővonalat.
A másik, hogy a téli felkészülés során sikerült olyan taktikai kommunikációt kialakítani a csapattagok között, ami sorra szállította az eredményt, hat mérkőzésen keresztül nem is kellett változtatni az összeállításon. Még a Mezőkövesd és az FTC ellen is csak egyet-egyet kellett cserélni - az sem véletlen, hogy éppen ez a két mérkőzés nevezhető vállalhatónak, amikor egy hetet tudtunk készülni -, ezt követően a vasárnap-szerda-vasárnap ritmusban viszont képtelenség lett volna változtatás nélkül játszani, akkor már nem az edzés- és a meccsteljesítmény helyett a fizikai teljesítmény határozta meg, ki kerül be a kezdőbe. Az odafigyelésünknek köszönhető, hogy talán az egyedüli csapat vagyunk, ahol nem is szenvedett egyetlen játékos sem izomsérülést.

Harmadszor, az a három csapat, a DVTK, a Mezőkövesd és a DVSC nyújtott önmagához képest gyengébb teljesítményt az újraindulást követően, amelyik játéka a legtöbb magas intenzitású futást, a legtöbb kontrajátékot, a legtöbb hosszú sprintet tartalmazza. E három csapat játékosai tudtak legkevésbé regenerálódni a mérkőzések közti rövid időben, ami megmutatkozott a teljesítményben. Magunkról nem beszélve, biztos vagyok benne, hogy ha megszakítás nélkül az eredeti menetrend szerint ér véget a bajnokság, akkor a Mezőkövesd nagy valószínűséggel megszerzi a bronzérmet, míg a DVSC nem búcsúzik az élvonaltól.

Egy vasárnapi ebéddel hivatalosan is lezárult az idény, hogyan telik az idő az augusztus 15-i rajtig?

A keret minden tagja kihajtotta magából a maximumot, és felhasználta az utolsó energiáit is, ezért két hét teljes pihenőt kaptak. Sok szempontból különleges idényen vagyunk túl, belegondolni is rossz, hogy például Hysen Memolla mindössze kétszer tartotta karjában féléves kislányát a határzár és a repülőjáratok leállítása miatt, de mások is sokáig csak Skype-on látták szeretteiket. Most viszont ismét együtt lehetnek. A játékosok egy feladatot kaptak a szünetre, töltsék fel az akkumulátorokat, és fizikailag frissen, győzni akarással telve térjenek vissza a felkészülés kezdetére, ami június 13-i héten felmérésekkel indul. Benczés Miklóssal pedig azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a hiányposztokra azokat a labdarúgókat, aki ideális esetben már a felkészülés kezdetétől velünk dolgoznak.

Ezek szerint számodra nincs nyári szünet?

Amikor a szokásos módon zajlik a bajnokság, hetente egy mérkőzést játszunk, akkor mindig akad egy-két óra, amikor a kiszemelt játékosokat térképezzük föl. A sűrű program miatt most erre a részemről nem jutott idő. Benczés Miklós korábban elkezdte a munkát, vasárnaptól kezdve viszont én is csatlakoztam hozzá, hogy a lehető legjobb játékosok kerüljenek Diósgyőrbe.
A családom egész évben tolerálja a távollétem, hogy egy labdarúgó-edző nem heti 40 órát dolgozik, hanem sokkal többet, ráadásul hétvégén is. Ebben a két hét ismét megpróbálom a lehetetlen, bepótolni az év közben tőlük elvett időt. A munkát és a családot megint úgy fogom összeegyeztetni, hogy csak akkor ülök le a számítógép elé, amikor a gyerekek már lefeküdtek.

Mivel jó munka és vidám temetés nincs, kellemes pihenést kívánunk!

Még mielőtt befejeznénk a beszélgetést, ha osztályoztam a csapatom teljesítményét, akkor engedd meg, hogy a szurkolóknak is adjak egy kitűnőt. Amikor megérkeztem, éppen sztrájkoltak, de nem kérleltük őket, hanem keményen dolgoztunk, mert a csapat játékával akartuk kivívni az elismerésüket. Elnyertük a bizalmukat, visszatértek a lelátóra, és utána jóban rosszban velünk tartottak. Az utolsó fordulókban leromboltuk, amit eddig felépítettünk, de tudom, hogy a bajnoki rajton ismét mellettünk áll majd a szurkolótábor, mert csakis együtt lehetünk sikeresek! Kellemes nyarat kívánok minden szurkolónknak, találkozunk augusztus 15-én!

Kattints ide és olvasd el a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>>

forrás: dvtk.eu