Értékel a lelátó

Olvashattunk már évértékelést sokmindenkitől az elmúlt szezonról, de az egyik legfontosabb szereplő még nem mondta el a véleményét. Ezért kerestem meg a szervezett csoportokat, hogy beszélgessünk egyet a közelmúltról és a jövőről. Zoli, Patrik és Gábor voltak a beszélgetőpartnereim, akik mindhárman a lelátó meghatározó alakjai. Nagyon jó hangulatú beszélgetés volt, amit most megosztunk veletek.

Hogy értékelitek az elmúlt szezont a pályán látottak alapján?
Sajnos, folytatódott az, ami az előző két évben is tapasztalható volt, annyi különbséggel, hogy most szinte folyamatosan a tabella alján álltunk. Újra csak a legvégén sikerült kiharcolni a bentmaradást. Az igazolások sem mind váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, gondolok itt Mihajlovicra és Mazalovicra. Sajnos, a két kameruni játékosból sem láttunk túl sokat. Ideje lenne már, ha valóban épülne egy csapat, és legalább a tabella közepére el tudnánk jutni. Ha a bajnokságban nem is érünk el sikert, a kupára jó lenne erősebben koncentrálnunk.

Azért is jobb lenne, ha feljebb tudnánk lépni, mert ez a folyamatos rossz szereplés rányomja a bélyegét az egész hangulatra. Meccsről-meccsre kevesebben vagyunk. Lehet ugyan, hogy az utolsó meccseken a kedvezményekkel meg tudjuk tölteni a stadiont, de a rossz szereplés megöli a lelkesedést. A tizedik helyen vergődve egy novemberi paksi túra nem túl motiváló senkinek.

Volt az ügyvezetőnkkel egy riport, ahol arról beszélt, hogy kitartottatok a csapat mellett a végsőkig – és ez igaz is – de mi volt ennek az oka?
Sajnos nem a csapat, hanem a címer. A Diósgyőr mellett a végsőkig kiállunk, ez elmondható szinte minden szurkolóról. Mindig ugyanazt mondjuk el, hogy nem vagyunk a sikerekhez szokva, de sajnos ez így van. Most éreztük a legjobban azt, hogy itt a vég, és felettünk húzzák meg a vonalat, és akkor évekig nem lesz visszajutás. Ez nagyon rosszul hatott volna a táborra.

Sokan mondják, hogy az NB2-ben lenne megtisztulás. Nem biztos, hogy olyan jó lenne az nekünk, főleg úgy, hogy vagy öt évig vissza sem kerülsz.

Ki lehet abból jól is jönni, ha mondjuk a management felépít egy fiatal gárdát, de ez nem igazán jellemző a magyar klubokra. 2010-ben sikerült felkerülni, de akkor a három spanyol óriási részt vállalt ebben, és a tulajdonos is akkor érkezett. Az a Diósgyőr kiemelkedett abból a másodosztályból, de a mostani nem emelkedne ki.

Mit szóltatok ahhoz, amikor a sportigazgató azt mondta, hogy ezzel a kerettel más már kiesett volna?

Fernando munkáját nem szeretném kritizálni, mert látni lehetett, hogy ebben a csapatban vannak páran, akik nem ütik meg az első osztály szintjét. Természetesen vannak jó játékosok, mint Márkvárt, és még páran, akikben a lelkesedés is megfelelő, de van egy másik pólus is a csapatban. Talán kiismerhetők is lettünk, ahogy teltek a meccsek és a védelmünk is gólképes volt. Kiemelném, hogy ez nem a kapusok hibája. Bukránt egy percig nem tudtuk hibáztatni a 12 gól után, hiszen azt más kapusok is megkapták volna. Sajnos az ellenfél csatárai eljutottak a kapunkig. Nyilván érthető, hogy utána kivették a csapatból, de én százszor inkább rá építettem volna a jövőt.

Sok dologban nem Fernando dönt, mi úgy érezzük.

Sajnos a klubnál is kapkodnak, nekünk ez jön le. Bódog alatt volt egy német irány, de azt is kiismerték, Fernandoval jött egy óriási váltás, de szerintünk a magyar játékosok nem elég jók ehhez a taktikához. Szerintünk nagyon sok idő kell ahhoz, hogy ezt egy magyar csapat profin tudja játszani.

Együtt voltunk Tajti Józsefnél, ahol azt mondta, hogy a Mezőkövesd elleni 3-0 alkalmával nem voltak motiváltak a játékosok. Bennetek ez hogy csapódik le?

Nem futottak, nem hajtottak. Ki tudja, mi történt ott? Lehet, hogy majd öt év múlva kiderül valami erről, nem ez lenne az első eset.

Ugyan mi kellene még egy diósgyőri játékosnak, hogy motivált legyen? Mi nincs meg? Szét kell nézni a bajnokságban. 2-3000 ember előtt mennek a meccsek. Ha kicsit jobbak lennénk, itt nem lenne elérhetetlen a tízezres nézőszám sem, és még idegenbe is elkísérjük őket. Mindent megkapnak. Ha nem kapnák meg a járandóságukat, akkor talán megértenénk, de megkapják. Ezt választották, ez a dolguk, meg vannak fizetve, mi kellene még? Minket biztosan nem kellene motiválni.

Lehet azt mondani, hogy az elmúlt év vergődésének ellenére a tábor eléggé összekovácsolódott?
Mi már ezen túlléptünk, hogy az eredményeket várjuk. Néha jön egy generáció a lelátón, amikor minden optimálisan alakul, és úgy érnek össze a korosztályok, hogy léptünk előre egyet előre. A bajban amúgy is jobban összetart az ember, főleg Miskolcon. De meddig mehet ez így? Három éve megy, és mi is tudjuk, hogy három a magyar igazság. Nem bánnánk, ha már a sikerek kovácsolnák tovább ezt az egységet.

Volt az idén egy Capo-váltás, és sokan nem tudják ennek a hátterét. Beszélnétek erről bővebben a szurkolóknak?
Az mindenkit váratlanul érintett, hogy Nomád letette a megafont, bár az utóbbi időben érezni lehetett rajta, hogy nehezebben tudja már felpörgetni magát. Érezte ő is, hogy már döcögősebben megy a dolog, és ezt jelezte is a tábornak. Az a döntés született, hogy én állok a helyére. Ott van mellettem, és segít, sokat beszélgetünk, ahogyan Kerényi Zoli is.

Persze a tények ismerete nélkül sokan fabrikáltak saját történetet a váltásról, és aztán ezzel villognak a Facebookon. Olyat is olvastunk, hogy letaszítottuk Nomádot, és nem is jár meccsekre. Ott áll közöttünk a mai napig is, de a kérését tiszteletben kellett tartanunk.

Miért Patrik?
Mert ő a legalkalmasabb. Fiatal, lelkes és érdekli az egész szurkolói mozgalom. Nem találhattunk volna tőle alkalmasabbat.

De akkor ez hosszútávú döntés?
Nagyon reméljük! Amúgy sincs választása.

A neten néha elég erős kritikákat olvasok rólad Patrik. Hogy érint ez téged?
Mivel egy tábor élén állok, ezért a negatív kritikákat is elolvasom, de úgy veszem észre, hogy ebből azért kevesebb van. Természetesen, a legfontosabb számomra az, hogy a szervezett csoportok mellettem állnak, hiszen ők sokkal jobban belelátnak az eseményekbe. Az egyik visszatérő probléma, hogy sok a szidás a meccseken. Nem mondom, hogy ez távol áll tőlem, de körülbelül 60 százalékban ezt nem én kezdem el.

De ez kell egy meccsre. Ez hozzá tartozik. Mindenkiről meg kell emlékezni. Minket ne szeressen senki, erről szól a lelátói élet. Ez tűzbe tudja hozni az ellentábort is. De néha, amikor szétnézel a lelátón, látod, hogy még a kisgyerekes anyukák is üvöltik a trágár rigmusokat. Tudjuk, hogy ez megosztó.

Megosztó, mint az elhíresült rigmusunk a kiesés ellen, de a kritikát el kell viselni.

Ha már szóba hoztad. Ugye nem akartátok megölni a játékosokat?
Dehogy! Aki ezt komolyan gondolta, annak fejben komoly gondjai lehetnek. Ha mindenki mindent ilyen komolyan venne, akkor itt semmi baj nem lenne. Ha kocsival kifordulnak eléd, akkor is szidod a másikat, de nem mész utána beváltani, amit mondtál.

Ennek a rigmusnak súlya van, úgy gondoltuk. Ennek itt Diósgyőrben helye van ilyen eredménytelenség után. Ez itt Borsod! Aki ide igazol az tudja, hogy hová jön.

Én nem tudom elképzelni, hogy ezt egy játékos is komolyan vette. Vannak páran, akik ezt túldramatizálták, akik esetleg különbnek gondolják magukat, de azoknak nem biztos, hogy egy stadion a legjobb hely.

Sokat beszélnek arról, hogy a csapatnak lennie kell stílusnak. Ez talán a lelátóra is érvényes.
Azért itt régen felborogatták a Honvéd buszát, és felpofozták a játékvezetőt. A mi táborunk mindig hírhedt volt, sőt ettől lett a Diósgyőr a DIÓSGYŐR. Akárhová utazik a tábor, ott az ellenfél szurkolói is kíváncsiak lesznek ránk akkor is, ha ezt nem mondják. Nem csak jól szurkolunk, de oda is állunk, ha kell. A borsodiak mindenhol kitűnnek.

Nálunk a lelátót az határozza meg, hogy az ultra és a huligán sosem vált szét. Mi így vagyunk egyek. Mindig az az énünk kerekedik felül, amelyikre épp szükség van.

Az Fradi elleni óriási vereségünk utolsó 20 perce fantasztikus hangulatot gerjesztett a lelátón, és az ellenfél szurkolói is minket videóztak. Ezt hogy élitek meg?
Na, ez az a híres „csakazértis” életérzés. Nem kell nekünk egy ilyen vereség után sem elkullognunk csendben, és nem is tettük.

Egy rivális fórumon olvastam utána rólunk, hogy a Diók olyanok, mint a szerbek. Lehet ránk kiabálni mindent, de a fanatizmusunk az megkérdőjelezhetetlen. Nem kell minket szeretni. Lehet minket cigányozni, de ezeket a cigányokat videózzák, miattuk jönnek ki sokkal többen a stadionokba, ellenünk készülnek a szurkolással, ellenünk jönnek különvonattal. Az ő gyűlöletük a mi tüzünket táplálja és fordítva.

Vannak olyan tradicionális ellentétek, amelyeknek meg kell maradnia, mert anélkül elvesztené az egész a lényegét.

Az elmúlt másfél évben ez a tábor elért egy szintet. Sosem felejtem el, amikor Nagyszombatra megérkeztünk a főtérre kilencvenen a pécsiekkel kiegészülve, akkor picit megállt a levegő. Zengett az „aki diósgyőri”.

Ez azért nem csak a lelátón mutatott teljesítményeteknek köszönhető, hanem a sportteljesítményeteknek is. Erről mennyit lehet beszélni?
Egyre több alkalom van, hogy megmozgassuk magunkat. Rá kellett jönnünk, hogy ha haladni akarunk a korral, akkor ezt egyre komolyabban kell vennünk, különben belefuthatunk pár nagy pofonba.

Úgy két éve fogalmozódott meg bennünk az, hogy akik eddig külön edzettek, azok jöjjenek össze, és folytassuk folytassuk. A küzdősportgála is jó alkalom volt erre.

Ez a sportoló mag a tábor magja. Nem gondoltam volna régebben, hogy ez ennyi embert tud majd mozgósítani, és ennyien össze tudunk majd jönni. Sajnos nálunk is sokan elköltöztek a városból, és ez is nehezíti a dolgunkat.

Aki sportol, az szereti megméretni magát. Lehet arról beszélni, hogy milyen sikereket értetek el?
Amikor elkezdtük ezt, természetesen tervben volt, hogy kipróbáljuk magunkat a mezőn. Cél nélkül nehezebb edzeni. Volt a fejünkben egy elképzelés, és fokozatosan építettük fel magunkat. Ezt a fajta sportot az országban kevés brigád űzi. Mi is csak a Győrrel, Debrecennel és Zalaegerszeggel tudtunk találkozni. Szerencsére ezeket megnyertük. Most inkább nemzetközi vizekre evezünk.

A Fradit kihagytátok.
Azt gondoljuk, ez a két tábor ennek a mozgalomnak a két zászlóshajója. Úgy érezzük, a két tábornak egymás ellen nincs mit bizonyítania. Mindketten járjuk a saját utunkat, és most nemzetközi szinten kell bizonyítanunk. Aztán majd biztosan lesz olyan, hogy a két út találkozik.

Nekünk megtiszteltetés, hogy olyan táborok ellen visszük a Diósgyőr nevét, mint Olimpic Ljubljana,. Bárcsak a csapat is úgy pörögne Európában, mint a mi nevünk.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a megfelelő fórumokon híre megy ezeknek a meccseknek, és ott jönnek a megkeresések?
Valahogy így működik. A legutóbbi ilyenről is kerültek fel videók. Aztán jöttek a gratulációk sok helyről Európából. Azt tudni kell, hogy ha elmész a mezőre, ott biztosan pofont fogsz kapni.

Amikor esetleg nem sikerül nyerni, akkor is jön az elismerés a riválisoktól?
Persze. Sokkal férfiasabb kiállni és kikapni, mint ki sem állni. Vagy elkezdeni egyeztetni, aztán állandóan variálni és végül lemondani. Voltak nekünk is ilyen tapasztalataink, hogy végül nem adta az ellenfél. A létszámon megy legtöbbször a vita. Például egy osztrák top brigád 10 emberrel tud kiállni. Persze keleten lenne létszám, de oda még kevesek vagyunk.

A sajtóból az jön, hogy szurkoló balhézik, közben meg nincs is a stadionok környékén már semmilyen összecsapás.
Nagyon régen volt. De stadionon belül sem. A közvéleményben máig él az az elképzelés, hogy mi bűnözők vagyunk, ezt sajnos nem tudjuk megváltoztatni. Hiába segítünk, adakozunk.

A jótékony akció sajnos nem hír, pedig abban is jeleskedtek. Milyen akciókat szerveztetek?
Decemberben a kárpátaljai magyaroknak gyűjtöttünk, 600.000 forint értékben segítettünk a miskolci gyerekkórháznak. Számítógépeket vettünk, játékokat, csomagokat, tavaly tévéket kaptak. Aki bent töltötte a karácsonyt, az tabletet kapott. Ebből nincs hír.

De beszélhetünk arról is, hogy a Szurkolók az állatokért mozgalom is mennyi állatot mentett már meg, mégsem zeng ettől a sajtó. Természetesen mi tudjuk, és a többi tábor is, de ha megkérdeznél egy átlagembert, nem hiszem, hogy képben lenne, hiszen nem jut el hozzá.

Mik a terveitek a következő szezonra?
Óriási segítség lenne a terveink megvalósításában, ha a csapat nem úgy szerepelne, mint az utóbbi időben. Nem bajnoki címről beszélek, hanem legyen stabil a csapat, és mondjuk menjen a kupában. Egy európai turnét sem bánnánk már. Több koreográfiát szeretnénk majd megvalósítani, de természetesen a pirotechnika nélkül ez nem az igazi. Szeretnénk pár új dalt is bevezetni, bár mi nem vagyunk az a dalolós tábor. Ki fogjuk nyomtatni majd az új dalokat, és osztogatni fogjuk a meccs előtt, hátha jobban be tudjuk vonni a napos oldali szurkolókat, hiszen túl kell lépnünk azon, hogy 2-3 dalt éneklünk, mert a többit nem tudja a szurkolótábor nagyobb része. Fel fogjuk venni ezeket a rigmusokat videóra, és feliratozva kitesszük majd, hogy a szurkolók megismerjék, megszeressék.

Szeretnénk a „mezei” vonalat is tovább vinni még több mérkőzéssel. Neves ellenfelek ellen.

Mi a véleményetek arról, hogy az egyik stadion lángol és füstöl, a miénkben meg semmi?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Nekünk nem lehet, mindenféle paragrafusokra hivatkoznak, aztán azt látjuk, hogy Kispesten, Újpesten, Debrecenben, Ferencvárosban lángol a stadion. Még az MTK-nál is. Valaki nagyon allergiás ránk.

Törvény tiltja ezt, és a rendőrök tartatják be ezt. Akkor máshol engedékenyebb a rendőrség?
Úgy látszik, mert az MLSZ már vagy egy fél éve nem büntetett meg senkit pirotechnikáért. Az biztos, hogy itt Miskolcon nem csinálhatunk meg semmilyen látványos elemet, pedig soha nem okoztunk sérülést és kárt. Mi kifejezetten gyűlöljük azokat az elemeket, ami robbanással jár. Nekünk is ott vannak a barátaink a lelátón, sok a gyerek. Nem szeretnénk, ha bárkinek baja lenne.

Akkor fogalmazzuk meg egyszerűen. Mivel játszik az, aki most begyújt egy pirót?
Pénzbüntetés és kitiltás. A kitiltás az 99%, hiszen itt az egyik legfejlettebb a kamerarendszer.

Nyilván nyitottak lennétek arra, hogy enyhüljön ez a Miskolcra jellemző fegyelem.
Természetesen. Ha már a Miniszterelnök úr is itt fogalmazta meg nyilvánosan, hogy nem lenne ellene, ha újra lenne a stadionokban pirotechnika. Mi szívesen egyeztetnénk erről akárkivel. Tudnánk kezeskedni azért, hogy a lefektetett szabályokat betartsuk és betartassuk mindenkivel a lelátón.

Köszönöm, hogy eljöttetek és válaszoltatok a kérdésekre. Tudom, edzésre siettek, nem is tartalak fel titeket, hiszen kezdődik a strandszezon…