Elfelejtett generációk

Szerző: Vass László | 2019-06-24 21:41:00

Aligha kell bizonyítanom, hogy a labdarúgás nem öncélú játszadozás, fontos szerepe van a nézők e sport irányú igényeinek kielégítésében, s ezáltal természetes törekvés a labdarúgással foglalkozó vezetők és játékosok részéről, hogy a nézettségüket egyre inkább növeljék és magas szinten tartsák, hiszen a labdarúgó stadionok elengedhetetlen tartozéka a szurkolók serege, azok terjedelme egyben a labdarúgás minőségi jellemzője is.

A későbbiekben ki fog tűnni, hogy miért is folyamodom ennek taglalására, oly módon, hogy a Diósgyőr három generációjának a nézettségi adatait összehasonlítom egymással úgy, hogy a generációk három egymás után következő szezonjában benne legyen a legsikeresebb is.

/Az adatok az Észak-magyarország és Népsport korabeli tudósítói által becsült adatok a hazai mérkőzésekről, de összehasonlításra kifogástalanul alkalmasak./


E három generáció: ötvenes évek – hatvanas évek – hetvenes évek / aranycsapat / játékosai.

ÖTVENES generáció:

1957/58 idény, átlagos nézőszám: 16.100 néző/mérkőzés

1958/59 idény, átlagos nézőszám: 13.300 néző/mérkőzés

1959/60 idény, átlagos nézőszám: 16.800 néző/mérkőzés

/megj: néhány mérk. adatai nem szerepelnek, hiszen az Észak-magyarország korabeli számában a nézői adatokra vonatkozóan a – táblás ház -,nézők sűrű tömege-, soha nem látott tömeg jellemzések szerepelnek, így a fenti nézői adatok csak magasabbak lehetnek /

Játékosok nevei: Tóth, Hódi, Werner, Szigeti, Kakuszi, Paulás, Jakobi, Török, Solymosi, Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál, Fekete, Matisz, Dobó és Kovács I. néven szereplő fiatal tehetség, akinek a kvalitásait Albertéhez hasonlították, aki egyetlen élő tagja a korabeli csapatnak!

Dobó Zoltán, aki 1952-ben a jobbosszekötők rangsorában Hidegkúti Nándor mögött a 2. helyen végzett


A fotón az 1959/60-as bajnokságban vidék legjobbja címet elérő DVTK

Szigeti Oszkár harcol az ellenfél támadóival, háttérben Werner


Szigeti Oszkár az ötvenes-hatvanas évek diósgyőri labdarúgásának

egyik legmeghatározóbb alakja volt


A DVTK két játékosa az ifjúsági válogatott edzőtáborában:

középen Solymosi Ernő, jobbra Kovács Mustos István


Csapatkép 1957-ből


1959:09.20. DVTK-BVSC, csíkos mezben balról jobbra Pál, Kiss és Csányi


Kovács Mustos "Jobbösszekötő" István tehetségét Albert Flóriánéhoz
hasonlították az ötvenes évek végén

HATVANAS generáció:

1966-os év, átlagos nézőszám: 15.400 néző/mérkőzés

1967-es év, átlagos nézőszám: 16.000 néző/mérkőzés

1968-as év, átlagos nézőszám: 17.300 néző/mérkőzés

Játékosok nevei : Tamás, Kovács II. Pál, Szigeti, Gál, Szucsányi, Hajas, Szigeti, Salamon, Ruttkai, Horváth, Szurgent, Sikora, Vass, Kovács I. István, Várkonyi, Veréb, Herr, Bakos, Pócsik, Oláh J., Werner, Szamek, Deák, Szitka.


Tamás Gyula véd bravúrral


Az apró termetű Hódi Zoltán magabiztosan húzza le a labdát a Solymosi és Szigeti szorításában felugró Albert Flórián elől az 1960-ban lejátszott Népstadopnban lejátszott FTC-DVTK mérkőzésen

A két jó barát : Kovács Pál és Horváth András


Sikora (Girnyó) Ferenc bal lába lövésre lendül

A sorfalban balról jobbra Kovács Pál, Gál Béla, Salamon József, Hajas Imre /csk /,

jobbra Mathesz Imre, a háttérben Sáfrány István


HETVENES generáció:

1976/77 -es év, átlagos nézőszám: 8.400 néző/mérkőzés

1977/78-as év, átlagos nézőszám: 10.300 néző/mérkőzés

1978/79 -es év, átlagos nézőszám: 9.800 néző/mérkőzés

A játékosok neveit nem tartom szükségesnek felsorolni, hiszen a média és a klubvezetés jóvoltából és a korabeli játékosok közreműködésével azt már mindenki kívülről tudja, de azt én is megerősíthetem, hogy a fenti csapatok közül ők voltak a legegységesebbek, és legjobban összetartóak, még akkor is, amikor befejezték az aktív pályafutásukat, mindig találtak egy egy támogatót és média képviselőt, hogy a kerek évfordulókon együtt emlékezhessenek, ez évtizedeken keresztül azt a látszatot keltette, hogy csak ők jelentik és képviselik a Diósgyőr múltját, természetesen illusztris képviselők, de nem egyedüliek.


A fentiekkel azt akartam érzékeltetni, nem méltányos elhanyagolni azon játékosok teljesítményét sem, akik a fentiek szerint nagyobb tömegeket tudtak megmozgatni, különösen akkor, ha népi szólás szerint diósgyőrinek születni kell, vélhetően a mai diósgyőri szurkolók többsége éppen őseik, ismerőseik példája okán váltak diósgyőri szurkolóvá.


Engem többen megkerestek – többek között volt játékostársaim hozzátartozói is - akik méltánytalannak tartották, hogy a diósgyőri labdarúgás múltjából teljesen kizárták az ötvenes-hatvanas évek játékosait és hallattassam szavam ez ügyben. Ennek ideje most jött el, elsősorban ezzel tartozom volt játékostársaim emlékének, másrészt a jelenlegi klubvezetés másodosztályú veteránokká degradált bennünket olyan formában, hogy az „aranycsapat” tagjaival szemben hátrányosan és otrombán sértően megkülönböztet bennünket a tiszteletjegyek vonatkozásában.

Nem célom szánalmat ébreszteni magunk körül, egyáltalán nem szorulunk rá, de emberi és sportolói magatartásunkkal és jellemünkkel ez összeegyeztethetetlen, hiszen mindnyájan mi csak adtunk a diósgyőri közösségnek, úgy is, mint játékos és úgy is, mint valamilyen szintű vezető, vagy a labdarúgó szakosztály munkáját önzetlenül segítő vezetőségi tag.

Hát igen, az a véleményem, hogy a nézői létszám és érdeklődés egyenes arányban van a mindenkori labdarúgás minőségével, a benne meglévő izgalmak és érdekességek felszínre kerülésével és a helyi reális esélyek meglétével abban az esetben is, ha neves, jegyzett ellenfeleket fogadunk a stadionunkban.

Ennek igazolására engedtessék meg nekem, hogy felsoroljam a honi labdarúgás elitjének néhény képviselőjét, - a teljesség igénye nélkül - akikkel meg kellett küzdeniük a diósgyőri játékosoknak, s akiknek személye plusz vonzerőt jelentett a nézők körében.


Ötvenes évek: Grosics, Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Berendi Kotász, Sándor, Hidegkuti, Tichy, Bundzsák, Fenyvesi, Budai stb.

Hatvanas évek: Szentmihályi, Gelei, Mátrai, Mészöly, Sipos, Bene, Varga, Albert, Farkas, Rákosi, Fenyvesi, Mathesz, Tichy, Ihász, Szepesi, Juhász,,Szűcs, Fazekas, Dunai II, Zámbó, stb.

Hetvenes évek: Gujdár, Török, Kocsis, Zombori, Kereki, Nyilasi, Törőcsik, Pintér, Váradi, Martos, Bálint, Rab, Pusztai, Nagy L, Tóth A, stb.


Sajnos, az életkor igen fontos szerepet játszik abban, hogy valaki reálisan tudja értékelni a minőségi különbségeket, ebben mi ötvenes és hatvanas évek labdarúgói valószínűleg vesztésre állunk, de azért még voltunk, voltak Szigeti Oszkár és Hajas Imre csapatkapitányaink, Horváth András örökös diósgyőri gólrekorderünk, és intelligens Gál Bélánk és van Kovács II. Palink, valamint vannak Sikora Ferenc és Kovács I. István ős diósgyőri labdarúgóink.

Végezetül a tiszteletemet fejezem ki minden diósgyőri játékos felé, akik akár kevés ideig is ezen tiszteletre méltó klub sikereiért küzdöttek, a népes szurkolótáborunknak szívből kívánom, hogy nagyobb sikerekben legyen részük annál, mint amit mi tudtunk nyújtani nagyszámú szurkolóinknak, megérdemelnék !


Miskolc, 2019. június 24.

Vass László

a hatvanas évek veterán diósgyőri labdarúgója.



A szerző 1965 és 1973 között 203 bajnoki mérkőzést játszott a DVTK színeiben és 34 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába.

1965. május 9.-én mutatkozott be a csapatban a városi rivális, MVSC elleni meccsen, melyet 1-0 arányban nyert meg a Nagy György által irányított DVTK. Vass László alacsony súlypontú, gyors, higanymozgású játékos volt, mindkét szélen játszott, de jobban szerette az őrületbe kergetni az ellenfeleket a bal oldalon. Visszavonulását követően szakmájának szentelte az életét, de emellett két alkalommal is szerepet vállalt a labdarúgó csapat szakosztályvezetésében.





SEGÍTS MINKET!

Az amigeleken.hu ingyenes, de sok munkával készül.
Támogass, hogy növekedni és fejlődni tudjunk!

www.amigeleken.hu/segits-minket

És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások

 < 1 2 34 5 > 

11. slózi
2019-06-26 08:00:38
Kedves András!

Nagyon IGAZ az itt leirt minden gondolatod. Viszont azt hiszem: talán-talán nem annyira szomorú és fájdalmas a-- "régiek tiszteletének", ill. a tisztelet hiányának-- helyzet(e), mint vélelmezed, ill. érzed.
Tudnillik, hogy az új Stadionunkba' nem alakitottak ki DVTK múzeumot, vagy akárcsak egy emlékszobát SEM. Több okból gondolom ezt így, de leginkább azért, mert MÁSÜTT, más épületben, más helyen--például esetleg az évek óta TÖKüresen álló VENDÉGHÁZBAN--nagyobb hatékonysággal és szélesebb horizontú látogatottsággal megoldható a "dolog", és lesznek is olyanok, akik, megcsinálják. Sok ok miatt, és okán azért is gondolom ezt igy, mert ennek A SPORTON TÚLMUTATÓ(!) TÁRSADALMI - HELYTÖRTÉNETI (és esetleg gyártörténeti) mondanivalója is van, vagy lehet. Melynek talán nem a SÖRKIMÉRÉSEK SZOMSZÉDSÁGÁBAN van vagy lenne az ideális otthona. Én így látom, de lehet hogy tévedek--mindenesetre ha az "új" Stadionban lett volna legalább egy ilyen szoba, annak én is örültem volna..... Szeretettel üdvözöl: slózi
10. toki
2019-06-26 07:51:24
Csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy 1 hibátlan összeállítás. Gratulációm Vass Laci bácsinak! A leszarom vezetőknek meg csak 1 közmondással "tisztelegnék": - amíg nem ismered a múltad, nem tudod a jövődet -.
9. jaborcsik-andras
2019-06-25 21:57:54
Nekem nagy ajándékként adatott meg a sorstól, hogy a "Nyitva van a pálya - Történetek a DVTK legendás évtizedeiből" című beszélgetéssorozaton találkozhattam és beszélgethettem a hatvanas és a hetvenes évek legendás diósgyőri labdarúgóival. Örökre hálás leszek Nagy Attilának, aki a "Volt egyszer egy stadion" című kiállítást hozta tető alá a Herman Ottó Múzeumban és akinek köszönhetően méltó körülményeket tudtunk biztosítani a beszélgetéshez. Hatalmas élmény volt hallgatni a hatvanas évek diósgyőri futballjának sztorijait Kovács "Mustos", Sikora "Girnyó" Ferenc, Kovács Pali, Vass László és Tamás Gyula előadásában.
Nekem az a véleményem, hogy azok, akik megvétózták az új stadionban létrehozandó múzeum tervét, azok jóvátehetetlen bűnt követtek el a szurkolótáborral szemben.
Az pedig mérhetetlen szomorúsággal töltött el, hogy a DVTK vezetése közül mindössze három ember gondolta úgy, hogy ott a helye a beszélgetéssorozaton. A három közül ráadásul egy sem volt miskolci, mégis úgy gondolták, hogy ahhoz, hogy diósgyőrivé váljanak, meg kell ismerniük a klub múltját, azokat a játékosokat, akik oly sok dicsőséget szereztek ennek a csapatnak. Ez a három ember Bódog Tamás, Andrusch József és Vas László voltak. Rajtuk kívül senki nem érezte szükségét annak, hogy megismerjék a legendák pályafutását.
Ezért nem is lepett meg különösebben az, ahogy Vass László fogalmazott az írásában, másodrendű veteránokká degradálta őket a klubvezetés a tiszteletjegyek vonatkozásában, hiszen a jelek szerint nem is ismerik ezeknek a játékosoknak az életútját és nem is érezték azt, hogy meg kellene ismerni.
8. ruzsa-sandor
2019-06-25 19:20:22
Tisztelet!
7. slózi
2019-06-25 18:14:27
SZERETNÉK AZONBAN JÓMAGAM IS "FÖLVETNI" NÉHÁNY DVTK-S--VAGY DI VASAS--FUTBALLISTANEVET abból a célból, hogy írjon róluk valamit egy-egy olyan kommentelőtársunk. aki tud valamit RÓLUK--már ha tud!
1.) Portörő Gábor--kiváló középhátvéd volt, a Diósgyőrből Szegedre a SZEAC-ba ment--talán egyetemi tanulmányok végzése miatt.
2.) Perecsi Tibor--Szerencsről került Diósgyőrbe, tőlünk a Fradiba ment, jobb half--ma úgy mondanák: jobbodali középpályás volt.Igen-igen tehetséges játékosnak tűnt nálunk.
3.) Oborzil (SZESZKAZÁN) Sándor, alias Satya--óriási, egészpályát bejátszó spiler--hozzánk az MTK-ból került. Tudott futballozni nagyon--kár volt a káros szenvedélyéért.
4.) Bóta (FALÁBÚ) Sándor, ugyancsak az MTK-ból. Kissé merev, szélsőjátékos, ugyancsak az MTK-ból. Bukovi Marci bácsi hozta magával anno....meglehetős népszerűtlen futballista.
5.) Polányi (vagy Polényi) Ferenc. Ős diósgyőri, a jelenleg Nyiregyházán futballozó játékos édesapja.Mi vab vele, él e még? A "fakóban"--a "kettőben"--játszott, de ott stabilan.
6.) Csetfalvi Attila. Sziklakemény centerhalf a Bükkaljai (Sajószentpéteri) Bányászból jött hozzánk.Tőlünk Tatabányára ment, ott stabil játékos, sőt B válogatot lett.
7.) Homoródi Vilmos, ős diósgyőri, Ő is az édesapja is. A kettőben játszott, de kiválóan teniszezett is. Sőt. Inkább teniszező volt, mint futballista....
8.) Tószegi Ferenc kapus, Tóth Laci tartalékkapusa..nagyon-nagyon sokáig.
9.) Makay Öcsi. Ifiválogaszott jobbhalf, '56-ban Svájcba disszidált ott befutott--az aranycsapat Bozsik Cucujának utódjaként tekintett Rá Sebes Gusztáv.
10.) Peller György. A Bp. Dózsába ment tőlünk úgy, hogy Gyurik Laci bá' ra cserélték el. Nem jártunk rosszul --az egyébként szegedi--Gyurikkal, Peller helyett.
11.) (Dr.) Ráczi Attila balösszekötő, ifjúsági válogatott, nagyon tehetséges futballista volt. Debrecenbe ment a Loki-ba onnan Kazincbarcikára került, de ott már jogászdoktorként élt-dolgozott.
12.) Várkonyi János
13.) Csantavéri Tibor
14.) Várhelyi János
15.) Szávai Péter.Ős diósgyőri, az ózdi SZTÁNI-val az IFJÚSÁGI ARANYCSAPAT centerei voltak Hoffer József keze alatt--viklágklasszis reménységeknek tartották. Sztáni, Szávai, Makay '56-ban elmentek--nem tudom mi van Velük!
16.) Kovács László, tőlünk az MVSC-be ment, s ott játszott kiváló baloldali "fedezetként", amikor a Vasút Nb1-es lett.
17.) Pio II József, a Diósgyőri Vörös Csillagból került hozzánk, centercsatár volt. Innen a Győri Vasas-ba ment--ami akkor nem volt még vagy már ETO(!)--s ott fényes csatárkarriert futott be.
EGYELŐRE ENNYIIT EZEKRŐL A "MÁSODIK VONALBÉLI" JÁTÉKOSAINKRÓL. TALÁN NEM ÉRDEKTELEN....
6. slózi
2019-06-25 17:35:10
Hálás köszönet és elismerő gratuláció Vass Lacinak A NAGYSZERŰ DVTK játékosnak, a kiváló gépészmérnöknek és elismerésre méltóan JÓ EMLÉKEZETŰ embernek a fenti visszaemlékezésekért. Bizony, szükség van erre és nagyon komoly szükség, hogy ÉRTÉKEINKET, olyan jelentős értékeinket is mint Vass László mérnök úr kellő szinten tisztelni és becsülni-megbecsülni tudjunk. Mégegyszer: KÖSZÖNET ÉS GRATULÁCIÓ VASS LÁSZLÓ KIVÁLÓ MUNKÁJÁRT!!!
5. árpádvezér
2019-06-25 08:46:33
Óriási gratuláció Vass László bátyámnak, hogy emlékeit ilyen precízen megőrizve , leírta a DIÓSGYŐR történelmének egy nagy szeletét. Ő igazi részese volt annak a múltnak, amely az én életem is, hiszen 1957-ben születtem.
Jó volt visszaolvasni és viszont látni azokat a nagyságokat, akik itt Diósgyőrben váltak naggyá és azokat is, akik még tovább lépve innen lettek akár válogatottak is. Büszkék lehetünk rájuk!
Mai játékosok, itt vannak előttetek a példaképek, csak meg kell szólítani és látni kell Őket.
Ez az igazi diósgyőri szív, ami hajtja addig amíg dobog és küzd megalkuvás nélkül.
Isten éltessen Laci bátyám még sokáig közöttünk közelgő névnapodon! Itt jegyzem meg, hogy én is Laci vagyok.
4. mr-d |Válasz erre: 3. walaki
2019-06-25 07:04:03
Annak a bizonyos klubvezetőnek a munkájáról sincs mit beszélni. Egyebekben köszönöm a cikket és örülök, hogy van ilyen lehetőség, ahol ez megjelenhet.
3. walaki
2019-06-25 05:46:21
Amikor épült a stadion egy akkori klubvezető szerint nem akart klub múzeumot.... szerinte nem lett volna miről beszélni...

Vass László cikke erre jó ellenpélda.
Igenis, több mint 100 éves múltja van a klubnak.

Sajnos még mindig nem sikerült összegyűjteni az emlékeket.
2. betyarok
2019-06-24 22:39:39
Folytatom. ...miért irtam, hogy "hey ultrák!" ? azért, mert ők a jelen, és tudniuk kell, mi történt a régi időkben. Még vagyunk, akik elmesélhetik, sőt még vagyunk, akik ötven évesen is félmeztelenre vetkőzve nyomják az első sorban... de már nem sokáig... Nektek fiataloknak kell továbbvinni - viszitek is magatoktól - a Diósgyőriséget. Ezért kell ismernetek a múltat, azt, hogy mi motivált, mi hajtott minket! A világ nagy Klubjai mind tisztelik a múltat, a gyökereket. Nekünk ez a Vasgyár. Tudjátok! nem szégyellni kell - hisz' tán nincs is már - hanem értéknek tekinteni, bármily furcsa is ez egy mai fiatalnak. Mert ezen a múlton épül, él a jelen! Az a fiatal, aki először az új Stadionunkban volt meccsen életében, annak is tudni kell, hogy 10, 20, 30 évvel ezelőtt is voltak fiatalok, akik ugyanúgy éltek-haltak a csapatért, a DVTK-ért!
Sose engedjétek, hogy a mindenkori klubvezetés ezt elfeledje!!!!

 < 1 2 34 5 > 

Mégsem


Üzenet küldése...