Oláh Bálint - Az én álmom a Diósgyőr volt

_{Szerző: dfcwolf | 2016-10-31 16:22:00}

Szeretnénk bemutatni azokat a játékosokat, akik már kopogtatnak az első csapat öltözőjének ajtaján, vagy már rendszeresen szerepelnek az NB1-ben. Első ilyen játékosunk Oláh Bálint.

Szia Bálint, köszöntelek az amigeleken.hu nevében. Ismered az oldalunkat?
Szia! Természetesen, ismerem.

Kezdjük az elején, mikor kezdted a focit és hol?
A Miskolci Sportiskolában kezdtem el focizni hat éves koromban. Később az iskola összeolvadt a Diósgyőrrel és így kerültem a klubhoz.

Mikor lettél pontosan a DVTK játékosa?
13-14 éves koromban.

Kik voltak az edzőid?
Az első edzőm Kiser László volt, majd sorban Sverla Béla, György Gábor, Bém Gábor, Uray Attila, Kriston István és Vitelki Zoltán következett. Utána lettem NB3-as játékos, itt Sütő Szilárd volt az edzőm.

Az NB3-as csapatban már rendszeresen játszottál.
Igen így volt, de az elején, úgy a hatodik meccsen volt egy csúnya sérülésem. Kulccsonttörést szenvedtem, ezért ki kellett hagynom három hónapot, de a felépülésem után szinte az összes meccsen játszottam.

Úgy emlékszem, hogy abban az időben már egyre többet lehetett rólad hallani, benne volt a levegőben, hogy felkerülhetsz az első kerethez.
Igen, volt róla szó. Azon a nyáron kaptam profi szerződést. Ha a sérülésem nem jön közbe, akkor már hamarabb is eljöhetett volna a várva-várt pillanat.

Ki volt az az edző az első keretnél, akinél már erősen érezted a figyelmet?
Amikor Vitelki Zoltán átvette az U21-es csapatot, akkor éreztem először, hogy lehet esélyem felkerülni.

Hogy működik ez? Nézed a meccseket, föleg a saját posztodat és arra gondolsz, hogy ez nekem is menne?
Igen, nézem a meccseket, de nem csak a saját posztomat. De nem feltétlenül azt érzem, hogy ez nekem is menne, hanem inkább azt, hogy ki szeretném próbálni. Amikor pedig már ott vagy, rájössz, hogy ez mennyire más. Meglepően nehéz. Sokkal gyorsabbak a játékosok, gyorsabban reagálnak, gyorsabban veszik fel a pozíciót, pedig kívülről nem is úgy tűnt. Kívülről azt gondolnám ez nekem is menne.

Azért a rutin is sokat számít.
Igen, sokkal rutinosabbak a játékosok, jobban helyezkednek, állnak be. Ennek ellenére nagyon reméltem, hogy kapok majd lehetőséget és ha megkapom, akkor tudok is élni vele.

Milyen érzés, amikor azt gondolod, hogy ez nekem is menne és egyszer csak ott állsz a pályán és sokkal nehezebb mint gondoltad? Azt gondolod, hogy most fel kell kötni és megmutatni, vagy inkább azt, hogy nehogy rajtam menjen el a meccs?
Ezt már az első edzéseken megtapasztaltam. Konkrétan csak néztem, mennyire más is ez. Próbáltam összeszedni magam, hogy megmutassam, itt a helyem. Szépen lassan felvettem a ritmust, beleszoktam az új környezetbe és kaptam is lehetőséget a bizonyításra.

Annyira más az edzés?
Igen, már az edzés is nagyon más. Sokkal nagyobb az iram, sokkal jobban kell koncentrálni, gyorsabban kell reagálni. Utánpótlás szinten, ha az ember megkapja a labdát, van ideje felnézni. Itt már a labda átvétele előtt tudni kell, hogy mit akarsz majd vele csinálni. Nagyon fel kell gyorsítani a gondolkodást.

Sokan mondják, hogy meg kell küzdeni a helyért és emiatt kell, hogy legyen egy egészséges rivalizálás a csapaton belül. Figyeled az edzésen a vetélytársaidat?
Igen figyelem. Kíváncsi vagyok, milyen teljesítményt nyújt és adott esetben tanulhatok is a hibájából. Természetesen, mindenki követ el hibákat, így a sajátomból is tudok tanulni.

Miskolci vagy?
Igen, itt születtem és itt is élek.

Egy miskolci srác, aki az utánpótlásbban nevelkedett, nem igazán tud nagyobb dolgot elképzelni, mint bemutatkozni a Diósgyőr csapatában. Mit éreztél, amikor először kifutottál a gyepre a DVTK mezében hazai pályán?
Azt tudom mondani, hogy teljes extázisban voltam. Átfut az agyadon, hogy beérett a sok munka és sikerült elérni, amire annyira vágytál. Szavakkal nehezen leírhatóaz az érzés, hogy több ezer ember előtt mutatkozhattam be és még gólt is tudtam szerezni.

Az a gól bónusz volt a bemutatkozáshoz. Gondolom, a meccs után sokkal ismertebb lettél a városban.
Igen, megállítanak az emberek és biztatnak, fotókat készítenek velem. Új volt ez a dolog nekem.

Nehéz lenne megkerülni a témát, hogy a szép kezdés után kikerültél az első keretből. A szurkolók persze elkezdtek találgatni, hogy mi lehetett az oka, de az a legtisztább az, ha ezt tőled kérdezzük meg.
A Gyirmót ellen a Mester számított rám. Elek Ákos elkapott egy vírusfertőzést és a meccs napjára már én is nagyon rosszul éreztem magma, émelyegtem, fájt a hasam. Nagyon fontos meccs volt, nagyon kellett a győzelem és úgy gondoltam, hogy abban az állapotban nem tudnék a csapat hasznára lenni. Ezért jeleztem, hogy nem tudom vállalni a játékot. Sajnos, kikaptunk a meccsen, ami után Ákost és engem külön hazahoztak, egy fél órával a csapat előtt értünk haza. Egyből lepihentem, de este felhívtak, hogy a barátnőm nincs jól és ha tudok, akkor menjek el érte. Ő a barátaival volt egy szórakozóhelyen, elmentem érte, de természetesen nem csatlakoztam a társasághoz, hanem hazavittem.

Kicsi ez a város.
Valaki látta ezt és jelentette a klubnak. Másnapra már jobban éreztem magam, hívtak az NB3 csapattársaim, hogy érdekel-e a meccsük. Nem akartam autóba ülni, de eljöttek értem és megnéztem a Putnok elleni meccsüket.

Gondolom, hogy a klubnál nem örültek?
A vezetőség azt mondta, hogy nem mehetnek el egy ilyen eset mellett. Először pénzbüntetésről volt szó, de végül Horváth Ferenc úgy döntött, hogy kikerülök a keretből. Azt mondta nekem, hogy folytassam a felkészülést, ne törjön meg a lelkesedésem, figyelni fog rám és ha látja rajtam az akarást, akkor van visszaút. Játszottam egy meccset és edzettem a csapattal. Pénteken pedig Feri mondta, hogy látta rajtam, hogy keményen dolgoztam tovább, úgy hogy másnap meg is mutathatom a pályán.

Mondhatjuk azt, hogy amatőr hibát vétettél de profi módon viselted?
Megpróbáltam. Ez egy nehéz helyzet volt és nem is sejtettem, hogy ekkora probléma lehet belőle.

Visszatértél a keretbe és a Videoton ellen kifejezetten jól játszottál. Volt is egy lehetőséged, erre hogyan emlékszel?
Egy szöglet után Vela megkapta a labdát és úgy vettem észre, hogy van lehetőség a kontrára. Meg is indultam a szélen. Átfutott az agyamon, hogy a három védőnek tartania kell a pozíciót, de láttam, hogy sokan vannak hátul, ezért úgy döntöttem, bevállalom a kockázatot. Meglódultam és Vela betette elém a labdát, így kerültem a kapu elé. Még annyit hallottam, hogy Feri odakiáltott nekem, hogy befelé toljam.

Az ember azt gondolná, hogy az edző hiába kiabál, a játékosok úgysem hallják.
Pont ott futottam Mellette, így könnyebb helyzetben volt.

Rossz szériában volt a csapat, sikertelenek voltunk és ez a szurkolókat is megviselte. Hogy élted meg a mezlevételt?
Ez egy nagyon furcsa szituáció volt. Nem is sejtettem, hogy ez készül. Az első félidő valóban nem sikerült jól a Debrecen ellen, de a másodikban tudtunk változtatni a játékunkon. Azt gondoltam, hogy mindent megtettünk. A meccs után hívtak minket a szurkolók magukhoz, nem igazán tudtuk, mit csináljunk, hiszen vesztes meccs után voltunk. Ákos elindult a szurkolók felé, így mi is mentünk vele. Akkor zúdították ránk a “nem érdemlitek” kezdetű rigmust. Bevallom őszintén, amikor láttuk, hogy többen megindulnak a pálya felé, akkor az nagyon ijesztő pillanat volt. Végül a Capo jött oda hozzánk és mondta, hogy vegyük le a mezt, mert a szurkolók elégedetlenek a hozzáállással. Ákos levette és én is követtem a példáját.

A Videoton ellen viszont megmutattátok, hogyan kell harcolni a DVTK mezben.
Mi is beláttuk, hogy ez így nem mehet tovább, és változtatnunk kell.

Mindenki azt nyilatkozza, hogy csak a következő meccsre koncentrál, de nem hiszem, hogy el tudtok vonatkoztatni attól, hogy kieső helyen van a csapat.
Természetesen, ezt nem lehet elfelejteni, de fel kell tudni dolgoznia egy játékosnak. Mindegy ki az ellenfél, nekünk nyernünk kell, mert el kell mozdulnunk erről a helyről. Ha ezt a célt sikerül elérni, akkor lehet a következő célt kitűzni magunk elé.

Akkor kimondhatjuk, nem igaz az, hogy a játékosok ezzel nem foglalkoznak?
Így van, hiszen ez mindenkiben benne van, még akkor is, amikor legyőztünk egy Videotont oda-vissza. A Gyírmótot is meg kellett volna vernünk. Itt folyamatosan hozni kell az eredményeket, hogy végre elmozduljunk a vonal alól.

Nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, gyerekként ez lehetett az álmod.
Igen, ez volt az álmom. Focizni akartam. Tudom, mindenki azt mondja, külföldön szeretne játszani, de én miskolci születésü vagyok, itt élek, nekem az álmom az volt, hogy a DVTK játékosa legyek. Ha esetleg később sikerül egy külföldi klubhoz szerződnöm, az hab lesz a tortán, de az én álmom a Diósgyőr volt.

Voltál tagja korosztályos válogatottnak?
Nem, soha.

Mi lehet ennek az oka?
Nem igazán tudom, de nem is rágódom ezen. Nem vagyok válogatott, de csinálom a dolgom tovább, aztán majd talán egyszer a munka meghozza a válogatottságot is.

Mint kivülálló kérdezem, hogy mi lehet ennek az oka? Nem vagy annyira szem előtt, nem vagy jól menedzselve?
Ez emberfüggő inkább. Fontos, hogy ki mikor érik be. Vannak, akik folyamatosan fejlődnek és a kezdetekben még talán nem látszik, mennyire tehetséges játékos. Vannak, akik hirtelen berobbannak, de megragadnak egy szinten. Ismerek olyan játékost, aki volt tagja korosztályos válogatottnak, de nem tudott annyit fejlődni, hogy ott is tudjon ragadni.

Ha magadat nézed, akkor mi az erőssége és a gyengesége a játékosnak?
Gyengeségnek a technikai szintemet érzem, van hová fejlődnöm és a gondolkodásomat is szeretném még gyorsítani. Pozitívumnak az agresszivitásomat és az akarásomat említeném.

Valami más sportot űzöl a foci mellett?
Fiatal koromban nagyon sok sportot űztem, sieltem, snowboardoztam, pingpongoztam és teniszeztem is. Aztán ezeket szépen lassan feláldoztam a foci kedvéért. Régebben minden télen jártunk sielni a szüleimmel, de öt éve nem voltam. Nem kockáztathatok meg egy sérülést, annyit nem ér, hogy a további pályafutásomat veszélyeztessem.

Milyen sportot nézel szívesen a tévéban?
Nagyon sok sportot nézek, kedvenceim a tenisz, a foci, a kézilabda.

Kedvenc focicsapatod van külföldről?
Az Arsenal. Szinte minden bajnokságban van olyan csapat, amit szívesen nézek, de az Arsenal a kedvencem, de a Barcelona meccseit is gyakran megnézem.

Mit vársz az Újpesttől, mennyiben lesz más a játékuk mint a Videoton?
Nyilván mást játszanak. Az Újpest egy jó csapat, összeszokott gárda. Azt kell nyújtanunk, mint a Videoton ellen és akkor nem lehet probléma.

Mondjuk azt, átlendültetek a holtponton. Éreztétek a Videoton elleni meccs előtt, hogy valami változott?
Éreztük, hogy más a hangulat. Egész héten érződött az, hogy mindenki a győzelmet tartja szem előtt és egy csapatként funkcionálunk.

Ráébredsz amúgy a meccs közben, hogy jól megy a csapatnak?
Meccs közben nincs idő ezen gondolkodni. Akkor a saját feladatodra koncentrálsz kilencven perig. Egy hiba és vége. Figyelni kell a helyezkedésre, a társakra, a saját emberedre, a másik oldalra.

Bal belső védőt játszottál a Vidi ellen.
Igen, egy kicsit idegen is volt nekem ez a poszt, tétmeccsen ugyanis most játszottam először ezt.

Nem ez az igazi posztod, hogy tetszett?
Kényszerű csere volt a Lázár Pali sérülése miatt. Fel voltam rá készülve, hogy ez bekövetkezhet, hiszen Tamás Márk is sérült. Amikor pályára léptem, csak az járt a fejemben, hogy ki tudjam hozni a maximumot magamból és mindent megtegyek a csapatért.

Lehet az, hogy itt ragadsz?
Meglátjuk majd.

És ha ezzel váltanád meg a jegyed a kezdőbe?
Nem bánnám.

Lesz egy mindenki számára emlékezetes meccs a Fradi ellen. Telt ház előtt fogunk játszani.
Ez egy korszak lezárása lesz és én részese lehetek ennek. Rengeteg emlék köti a szurkolókat és a játékosokat is ehhez a stadionhoz. Nagyon várjuk.

Köszönöm Bálint a válaszaidat, sok sikert kívánok neked!
Köszönöm én is!

---

fotó: Max és Szabó Krisztián