Az öregedő NB I-nek közel a 40 százaléka légiós

Ne haragudj, de olyan kultúráról beszélsz, ahol sosem volt "szegénység". 1 Skandináv állam sem volt csöves, ellenben velünk. Ez meg a mi megyénkre, de a mondhatnám a keleti régiót is, hatványozottan igaz. Sajnos tudomásul kell venni, mi, nem érdemeljük meg a jólétet, mivel nem tudunk utána úgy küzdeni mint amikor nincs mani, nincs love, mert akkor rákényszerülnek a kitörési lehetőségre. Amikor ki van nyalva a segg, onnan nincs motiváció. A játékot még csak-csak élvezik is, de nem tanulnak meg a csapatért küzdeni, és ebben van igazságod, hogy nincs meg az egy fajta hova tartozás már gyerekkorban. Tény és való ebben a történetben mindenkinek meg van a maga szerepe, a maga felelőssége, hogy ez így alakult, és függetlenül ettől a gyerek az - akiben a jövőt látnánk - aki megsínyli ezt az egészet. A másik és ez a tapasztalat. A csapattársam az egyik budapesti csapatnál edző (is) a 10 évesekkel foglalkozik. A múltkor mesélte, hogy a kisgyerek nekiállt, hogy ez miért, az miért, és megkérdőjelezte a ... ...., 1 olyan embert akinek nb1-es múltja is van. Szerinted az utolsó cigány gyerek is, aki eljött anno edzésre, megmerte valaha is kérdőjelezni mondjuk Csányi Józsi bácsit?? Arról nem is beszélek, hogy a többi gyerek mit lát ezáltal. Én már olyan fülest adtam volna neki, mint az állat. Mondta a másik nagy sztorit. Szőke műanyuci a jó verdával hozza a kölköt, végignézi az edzést, majd a többi szülő, és a gyerekek előtt elmondja, hogy ő nem azért hozza a gyereket ide, hogy futkározzon, mert akkor elvitte volna atlétizálni, meg nem érti mi értelme van a 3 szögelésnek. Elmondta neki szépen, hogy mi miért van, és az Isten barma ......, nem fogta épp ésszel! Azt mondta, majd viszi más helyre focizni a gyereket, és, hogy majd a médiában, hogy le fogja őket járatni, meg a facebook-on, meg itt, meg ott. Szánalmas ez na! Sajnos! Ezek után én nem csodálkozom semmin.

Szerintem ez sokkal összetettebb probléma, s a teljes társadalom, illetve valamennyi résztvevö (szülök, gyerek, edzök, MLSZ) közösen felel ezért.
Ha megnézed az északi az országokban magas a fiatalok és saját nevelésüek aránya. Ennek az az oka, hogy sokkal nagyobb a merítési lehetösége a kluboknak, kvázi szélesebb a piramis talpa. Itt a gyerekekben már az óvodában kialakul a sport iránti elkötelezettség és szeretet. S ez bizony a szülök és a társadalom felelössége. Addig amíg itt mire a gyerek iskolába megy, már kipróbált 6-7 sportágat, megtanul úszni, korcsolyázni (egyesületben), kipróbálja a focit, jégkorongot, innebandyt, meg még amit akar, szülökkel eljár, s megtanul sielni. Kisiskolásként már tudja, melyik sportot fogja üzni. Itt a szombat délelött a sporté. Minden gyerek, a legkisebb településeken is (mindenütt van világított, müfüves focipálya, csarnok, jégcsarnok, uszoda) megy edzésre, szinte kivétel nélkül. Hamar kialakul bennük az egyesülethez való tartozás is. A legalacsonyabb osztályokban is egyenmelegítökben, illetve ruhában edzenek már kisiskolás kortól. (pl. a stockholmi külvárosi sportáruházban leválasztott bokszokban lehet megvenni a különbözö lakótelepek (utánpótlás) sportegyesületeinek felszereléseit). Ha tehetségesebb, jobban érdekli, akkor feljebb tud lépni egy szintet, s akkor már komolyabb szinten, heti több alkalommal is tud edzeni. Határ az akadémia, illetve a nagy klubok.
Eddig otthon mi a gyakorlat? A szülökben nincs meg igény, túlhajszoltak, fáradtak, nincs meg az anyagi fedezet, stb. A gyerek hétvégén jobb esetben kimegy a többi gyerekkel játszani (akár focizni), rossz esetben marad a PS, meg a számítógép, szombati programnak a Tesco, meg a Meki. Sokkal szükebb réteg sportol egyesületi szinten.
A másik gond, az az, hogy amikor már fiatal felnött, akkor otthon nem motivált a jó szereplésre. (Eleve a fentiek miatt nem a legjobbak, legtehetségesebbek jutnak el az elsö-, másodosztály kapujába). A lényeg, hogy közepes teljesítménnyel, elpadozva lényegesen többet meg tud keresni, mint a szülei, illetve a haverjai munkával (minimális befektetéssel jó kocsi, jó nö, kényelmes élet, s ez elégedetté teszi). Itt nincs akkora különbség a bérekben, tehát a pénz, illetve a jólét nem feltétlenül lesz motiváció, illetve nem úgy jelenik meg, mint otthon.
Ezeken kívül persze óriási a felelösség az utánpótlás edzökön, a klubokon, a szövetségen, a finanszírozási rendszereken, stb.
Ebböl a témából egy (sport)szociológus PhD-t tudna írni...