Volt húsz perc

Egyszerűen nehéz mit mondani, pedig ez még csak a harmadik meccs.

Volt húsz perc a legutóbbi meccs elején, ami már hasonlított az általunk elvárt focihoz és nem is kellene mást tennünk, csak kinyújtani ezt az időt két félidő hosszára. Mondjuk emellett kellene a mi góllövőnk is a csapatba, aki rejtélyes távolmaradásával tarja a szurkolókat izgalomban.

Hová tűnhetett Könyves Norbi, a csapatunk kapitánya és miért nincs róla információ. Csak nehogy a végén kiderüljön, hogy Ő volt a csapat eddigi kerékkötője és megváljunk tőle szépen csendben. Magyar Mátyás pedig szépen lenyilatkozza, hogy már régen meg kellett volna. Ilyen szakmai hozzáértést látva én már semmin nem csodálkoznék.

Azt leszögezhetjük, hogy eddig nem sikerült az elküldött játékosaink góljait pótolni és ez nem jó előjel a továbbiakra. De bízzunk abban, hogy beérik a Vukmir által kigondolt taktika és megindulunk a tabellán felfelé, mert lefelé már nem sokat tudunk mozogni. Kicsit olyan Sunderland érzésem van. Ha valaki esetleg meglátta és meg is tudja fogalmazni, hogy mit is játszik a csapatunk, az ne fogja magát vissza és kommentben fejtse ki a többi szurkoló örömére.

A Tiszakécske lesz az ellenfelünk, amelyik csapat érthetetlen módon ugyanabba a tulajdonosi körbe tartozik, mint a miénk, de nem szabad meglepődni, mert ebben az országban mindent lehet. Ők már begyűjtöttek három pontot, így előkelőbb helyen állnak a tabellán, mint mi. Szégyenszemre az motoszkál a fejünkben, hogy biztosan leadják a pontokat, holott csak simán meg kellene verni őket a pályán.

Egyszerűen nehéz mit mondani, pedig ez még csak a harmadik meccs. Megyünk, mert mennünk kell, szurkolunk, mert szurkolni kell. Bízunk, mert bíznunk kell. Közben meg a felelősök tovább pöffeszkednek. Hová jutottunk…