Kedves Vas János! Szeretettel várlak szerdán délután 5-kor. Ábi

Így születnek a példaképek.

Miután napvilágot látott a hír, hogy Vas János nem hosszabbítja meg lejáró szerződését a DVTK Jegesmedvéknél és elhagyja Miskolcot, Jankó egy facebook posztban köszönt el Miskolctól, a Jegesmedve szurkolóktól. A poszthoz nagyon sok hozzászólás érkezett, amelyben a rajongók jókívánságaikat írták meg távozó játékosunknak.

Az egyik komment azonnal szemet szúrt nekem. Ebben egy anyuka írt kisfiáról, aki levelet írt Jankónak, a kedvenc játékosának, amiben találkozóra hívta. Egy hazai meccs után dobta be a jégre a levelet, és pár nappal később össze is jött a várva várt találkozás.

Egyből megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ezt a kedves történetet meg kell osztanom a Jegesmedve szurkolókkal. Megkerestem hát Rékát, a szóban forgó kisfiú, Ábel édesanyját, hogy mesélje el nekem a levél történetét. Természetesen Jankót is megkértem rá, hogy mondja el nekünk, miként gondol vissza erre a levélre.

Szívet melengető történet rajzolódott ki, hiszen egy hat éves kisfiú elsőre vakmerőnek tűnő ötlete nyomán a két család között szoros barátság alakult ki.

Fogadjátok szeretettel Szabó Ábel és Vas Jankó történetét!

Elsőként Rékát, Ábel édesanyját kértem meg, hogy elevenítse fel nekünk a levél történetét.

"A férjem, Gergő régóta nagyon szereti a hokit, a tv-ben mindig megnézi a válogatott meccseit, és az NHL-t is követi. Amikor néhány éve Debrecenből Miskolcra költöztünk, biztos voltam benne, hogy innentől a Jegesmedve meccsek látogatása sűrűn szerepel majd a családi programban. Jankóék is ebben az évben érkeztek Miskolcra, ez volt az első szezonja a Jegesmedvéknél. A kisfiam, Ábel rögtön kiszúrta magának Jankót a jégen. Azt mondta utólag, hogy nagyon jól játszott, kitűnt neki a többiek közül és feltűnő volt számára, hogy állandóan elhozza a korongbedobásokat. Az ő hatására a gyerek is jégkorongozni kezdett.

Eldöntötte magában, hogy ő bizony találkozni szeretne a kedvenc játékosával. Titokban tartotta az ötletet, az elején nem is vont bele minket. Azt tudni kell róla, hogy hat éves volt akkoriban, első osztályba járt, még nem is ismerte az összes betűt, de elhatározta, hogy levelet ír Jankónak, a kedvenc játékosának. Csak akkor mutatta meg nekünk a levelet, amikor az már elkészült. Az édesapja telefonszámát az iskolai üzenőfüzetéből másolta át a levélre.

A levélre ezt írta Ábel:

„Kedves Vas János

Szeretettel várlak szerdán délután 5-kor. Ábi.

Cím: xxxxxxxxx utca. Apa xxxxxx Gergely 06 20/xxx-xxxx.

Egyik kedvenc játékosom.”

Természetesen támogattuk az ötletét, vittük is magunkkal a levelet a következő mérkőzésre. A győztes meccs végén szerette volna átadni Jankónak, de annyira izgult, hogy csak akkor dobta be a jégre, amikor a csapat nagy része, köztük Jankó is bement már az öltözőbe. Szerencsénkre a kapusunk, Kiss Bence észrevette a jégen heverő levelet és az öltözőben átadta a címzettnek. Szerettük volna Ábelt megvédeni az esetleges csalódástól, ezért azt mondtuk neki, hogy Jankó bizonyára sok szurkolói levelet kap és nem biztos, hogy tud mindegyikre válaszolni. Ennek ellenére azért izgalommal vártuk a fejleményeket.

Két nap telt el, amikor a munkahelyén csörgött a férjem telefonja, de nem tudta felvenni. Nem sokkal később visszahívta az ismeretlen számot, amin nagy örömére Vas János mutatkozott be. Először azt hitte, hogy nem jól hallotta a nevet, szüksége volt egy kis időre, amíg „magához tért”.

Jankó elmondta Gergőnek, hogy nagy örömmel olvasta Ábel levelét és szeretné elfogadni a meghívást. Meg is beszéltünk egy találkozót egy kávézóba, ahová elkísérte őt a felesége, Gabi és a kisfia Joel is. Ábel eleinte annyira izgult, hogy alig mert kérdezni Jankótól, de annyira jó volt hangulat, hogy később azért feloldódott. Az már az elején érződött, hogy a gyerekek nagyon jól érzik magukat egymás társaságában, egy hullámhosszon vannak, annak ellenére, hogy négy év korkülönbség van köztük. Jankó ajándékot is hozott a kisfiamnak, amivel nagyon nagy örömet szerzett neki.

A beszélgetésen kiderült, hogy a szülők érdeklődési körében is több közös pont van, így Gabi már az első beszélgetésen pedzegette egy következő találkozás lehetőségét. Erre egy közös vacsora keretében került sor. Utána pedig elkezdtünk egymáshoz járni, szoros barátság alakult ki köztünk, amit a kisfiunk elsőre vakmerőnek tűnő ötletének köszönhettünk. A gyerekek is nagyon megszerették egymást, szeretnek egymással játszani.

A kutyánkat is Jankóéknak köszönhetjük. Tudták, hogy szeretnénk örökbe fogadni egy kiskutyát, ezért amikor kutyasétáltatás közben hozzájuk csapódott egy, egyből hívtak minket, hogy ránk gondoltak, fogadjuk be őt. Így is történt, és Lucky azóta is hűséges társunk."

Természetesen Jankót is megkérdeztem, hogyan emlékszik vissza Ábel levelére.

"Egy győztes hazai meccs után szólt az öltözőben Benyó (Kiss Bence), hogy talált a jégen egy nekem szóló levelet és átadta. Meg kell, hogy mondjam, pályafutásom során nagyon sok szurkolói levelet kaptam már, de ez mindenképpen kiemelkedett közülük, annyira kedves volt. Teljesen természetes volt számomra, hogy teljesítem Ábel kérését, fel is hívtam az édesapját, megbeszéltünk egy időpontot, és találkoztunk Ábi szüleivel és húgával, Lénával is. Az már az első percekben kiderült, hogy mind mi, szülők, mind a gyerekek nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. Már akkor megbeszéltük, hogy újra találkozunk egymással. A két család kapcsolata aztán odáig fejlődött, hogy barátokra leltünk egymásban, rendszeresen összejárunk és 2 éve közösen utaztunk külföldre szilveszterezni. A gyerekek nagyon jól érzik magukat együtt annak ellenére, hogy Joel és Ábel között négy év korkülönbség van. Amikor együtt vagyunk, a hokiütő ki sem esik a kezükből. Sokszor Léna is csatlakozik a játékhoz.

Egy alkalommal Joellal sétáltattuk a kutyánkat a Széchenyi utcán, amikor hozzánk csapódott egy fekete keverékkutya és követni kezdett minket. Tudtam, hogy Gergőék egy ideje már tervezték egy kutya örökbe fogadását, ezért egyből szóltunk nekik, hogy itt van egy, aki szerető gazdára vár. Próbáltuk felkutatni a gazdáját, de nem jártunk sikerrel, mert nyakörv sem volt rajta, és chip sem volt benne. Így került aztán Gergőékhez, mi pedig - viccesen - Lucky kutya keresztszülei lettünk."

Valahogy így születnek az igazi példaképek, akikre felnézhetnek a gyerekek. Példaképekre márpedig szükségük van. A történet megírását követően az a kérdés merült fel bennem, hogy nem keletkezik-e pótolhatatlan űr a Jegesmedvéknél Jankó távozásával?

Sok sikert Franciaországban, visszavárunk Titeket Miskolcra!

Ha még nem olvastad a Jankóval 2018-ban készült négy részes interjúnkat, a lenti linkekre kattintva megteheted!

Három harmad Vas Jánossal - 1. rész

Három harmad Vas Jánossal - 2. rész

Három harmad Vas Jánossal - 3. rész

Három harmad Vas Jánossal - 4. rész - A hosszabbítás