Földi Attila: Minden győzelmet meg kell becsülnünk

A bajnoki szünetet kihasználva az Aluinvent DVTK nyáron kinevezett vezetőedzőjével, Földi Attilával beszélgettünk. - írja a dvtk.eu

- Milyen érzések kavarogtak benned, amikor igent mondtál az Aluinvent DVTK felkérésére?
- Az első érkezők között voltam, viszonylag korán adtam választ a Diósgyőrnek. Úgy éreztem, hogy eljött az ideje a váltásnak. Nem akartam lemondani a vezetőedzői ambícióimról, csak egy ideig szüneteltetni. Az eredeti tervek szerint néhány évig Cziczás László mellett dolgoztam volna, és utána vettem volna át a csapat irányítását. Új helyzet adódott azonban, amivel igazán senki nem számolt. Cica nem vállalta az újabb szezont, és a játékoskeret is alaposan megváltozott. Fiatal csapatunkkal egy építkezésbe kezdtünk, és én elvállaltam ezt a feladatot. Örültem is ennek a lehetőségnek, ugyanakkor érdekes szituációt is teremtett, hiszen Laci nagyon jó barátom. A klub úgy gondolta, hogy ezzel a feladattal meg tudok birkózni, és én is úgy érzem, ez a keret fekszik nekem.

- Hol tartotok a csapatépítés folyamatában?
- Amikor augusztusban elkezdtünk dolgozni, olyan nehézségek hátráltattak minket, amelyekre nem számíthattunk. Ugye az alapozás során tudtuk volna elvégezni azt a munkát, amikor még nem konkrétan egy mérkőzésre készülünk, hanem amikor igazi csapatot formálunk a meglévő játékosokból. Ez úgy, ahogy volt, betegség miatt elmaradt. Kiscsoportos edzéseink voltak, és egyéni foglalkozásokat tartottunk. A BEAC elleni idénynyitó mérkőzés előtt egy nappal edzettünk először tízen. Így vágtunk bele a bajnokságba. Innentől kezdve szerda-szombat ritmusban jöttek egymás után a mérkőzések, és közben építettük a csapatot. Nem volt hálás feladat úgy készülni az ellenfelekre, hogy közben még mi sem voltunk készen. Mostanában érzem azt, eljutottunk odáig, hogy kialakultak a szerepek, jobban megismertük egymást. Ne felejtsük el azt sem, hogy menet közben légióst is váltottunk. Szerencsére ez jól sült el, Keyona Hayes beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. Szóval most kezd az egész összeállni, látom, kire, milyen feladatot lehet bízni. Látom, kire lehet több terhet pakolni, és ki az, aki esetleg nem úgy birkózik meg a feladatokkal, mint ahogy számítottunk rá.

- Az elmúlt hónapokban lejátszott mérkőzések közül melyek jelentik számodra a két szélsőséget?
- Szerintem hasonló választ adnának erre a kérdésre a szurkolóink is, ebben nemigen lenne vita. Azt látni kell, hogy szerintem idén nekünk nincs előre lefutottnak tekinthető, könnyű meccsünk. A már említett BEAC elleni mérkőzésen két edzés után aratott győzelmünk számomra egy nagyon értékes siker, holott a legtöbben valószínűleg csak legyintenek, a Diósgyőr hozta a kötelezőt. Néhány nappal utána érkezett hozzánk a négy légióssal felálló Cegléd, és akadtak fanyalgók, mondván csak két ponttal nyertünk. Én pedig nagyon boldog voltam, mert az egy remek eredmény volt az akkori állapotunkban. A még nézők előtt lezajlott Csata elleni vereséget sajnálom. A győzelemért járó plusz egy pont nagyon hiányzik nekünk, ha ránézünk a tabellára. Ezen kívül a két Győr elleni vereség fájó. az egyik azért, mert gyakorlatilag már a kezünkben volt a győzelem, a másik pedig azért, mert húsz pontosra nőtt a különbség a végére, annak nem úgy kellett volna alakulnia. Kikaptunk még a TFSE ellen is, de ők még sok mindenkinek fognak hazai pályán borsot törni az orra alá. Őket is a helyükön kell kezelni, szó sincs egyetemi kiscsapatról, de az a vereség is elkerülhető lett volna, ha nem védekezünk rosszul három negyeden át. A győzelmeink közül kiemelném a PEAC elleni pécsi diadalt, rajtunk és a topcsapatokon kívül más nem is győzött ott, illetve az Európa Kupában aratott győzelmünk nagy sikernek számít. De mégy egyszer hangsúlyozom, ebben a szezonban nekünk minden győzelmet meg kell becsülnünk.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu