Elöl kötelező kockázatot vállalni

Jurek Gábor nyilatkozott

A DVTK Labdarúgó Sportakadémia növendéke, Jurek Gábor nyár óta készül a DVTK első csapatával. Már ősszel bemutatkozott a Merkantil Bank Ligában, de igazán tavasszal robbant be két góljával, amiből az óbudai három pontot ért. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.)

- Lőttél két gólt a DVTK első csapatában, és rögtön népszerű ember lettél, sorra adod az interjúkat. Milyen érzés?
- A III. Kerület elleni találkozót követően még a gyepen álltam az M4 Sport kamerája elé, majd a Magyar Rádió riportere és még egy újságíró kérdezett Óbudán. Akkor még benne voltam a meccsben, nagyon feldobott a DVTK győzelme, és szépen válaszoltam a kérdésekre. Amikor viszont Miskolcon kellett a DVTK kamerája előtt megszólalni, akkor már belebonyolódtam a mondatokba. Most pedig itt ülök. Az a tanulság, hogy a válaszadást is gyakorolni kell, mint mindent a fociban.

- Akkor lássuk először a DVTK óbudai győzelmét a III. Kerület ellen. Hogyan emlékszel a sikerre?
- Egy nagyon brusztos meccset játszottunk, ahol a kiváló ellenfél mellett a pályával is meg kellett küzdeni. A terveink szerint alakult a mérkőzés, mi szereztük az első gólt. Ezt követően sem akartunk visszaállni - bár kétségtelenül nagy hangsúlyt helyeztünk a hátsó stabilitásra -, de az ellenfél benyomott. Sok más csapattal szemben a kék-fehérek focizni akartak, nem csak előre rugdosták a labdát, ezért végig nagyon kellett koncentrálni. Néhány kapu előtti meleg pillanattól eltekintve jól álltunk a lábunkon, leginkább amiatt lehet hiányérzetünk, hogy ellentámadásból nem tudtuk megszerezni a megnyugtató második gólt. A siker alapját a hatalmas küzdeni akarás jelentette, és ha kellett, akkor kisegítettük egymást. Így kell 1-0-ra megnyeri egy rendkívül fontos idegenbeli találkozót!

- És a saját teljesítményedet hogyan értékeled?
- Nem sok lehetőséget kaptam eddig, főleg nem kezdőként, ezért nagyon szerettem volna bizonyítani a stábnak, és megmutatni a közönségnek is, hogy nem véletlenül lőttem gólt az előző fordulóban. Támadásban 3-5-2-ben álltunk fel, védekezésben pedig kicsúsztam szélre, ahol keveset beszéltünk, így elkövettem néhány helyezkedési hibát. Szerencsére nem lett komoly következménye. Támadásban pedig próbáltam üresbe mozogni, hogy legyen induló ember, akit meg lehet játszani. Amikor hozzám került a labda, akkor elsősorban igyekeztem megtartani azt, vagy visszapasszolni a társaknak. Egyelőre hiányosságom, hogy nem tudok a kapu elé berobbanni, ami részben annak köszönhető, hogy az utánpótlásban rendre a szélen játszottam, így nem adódott lehetőség rá. A DVTK azonban két középső támadóval áll fel, akiknek érkezni kell a kapu elé, és fejjel, lábbal veszélyeztetni.

- Megütötte a fülem a "nem sok lehetőséget kaptam eddig" félmondat. Az 13 találkozót 17 évesen így értékeled?
- Úgy vélem, mostanra értem meg a feladatra. A bajnokság kezdete óta sokat fejlődtem, különben is az utóbbi másfél hónap sokat javított a helyzeten. A 13 meccsből kettőt játszottam végig, az első meccset a Siófok, illetve legutóbb a III. Kerület ellen. Korábban szélső támadóként számított rám a szakmai stáb, de az eredményt hozó 3-5-2-es felállásban nincs ilyen poszt, amikor beálltam, akkor rendszerint át is álltunk 4-4-2-re. Mostanában viszont középen kapok szerepet.

- Láttunk már olyat a futballtörténelemben, hogy szélső támadóból kiváló védő lett. A háromvédős rendszerben akár szélső is lehetnél, aki szükség esetén védekezik, de sokat támad is.
- A védekezés soha nem számított az erősségemnek, és szerintem soha nem is lesz az. Csatár vagyok, egyszerűen nem tudom magamról elképzelni azt, hogy hátulról nézzem, ahogy a többiek az ellenfél kapuját ostromolják. Viszont tisztában vagyok azzal, hogy a csapat minden tagjának tudni kell védekezni, ezért mindent megteszek, hogy ezen a területen is fejlődjek. Ráadásul az igazi védők legalább tízévnyi előnyben vannak velem szemben, mert ők azt gyakorolták, miközben én a gólokat lőttem. A felvetés azonban nem rossz, Balmazújvárosban Rotem Keller sérülése után erre a posztra szálltam be a 35. percben. Majd nem sokkal később sajnos elcsúsztam, amiből majdnem gólt kaptunk. A szünetben inkább váltottunk, és előre mentem. Nekem azt tanították, elöl kötelező kockázatot vállalni, hátul viszont csak minimálisan szabad. És én imádok kockáztatni. De továbbmegyek, még csak 17 éves vagyok, de szeretem a versenyhelyzetet. Számomra Könyves Norbert, Eppel Márton - és sorolhatnám az összes támadót - példakép, mert ők már elértek valamit, tudják, mi a feladata egy labdarúgónak. Ugyanakkor csak 11 játékos lehet egyszerre a pályán.

- Amikor azt láttam Óbudán, hogy a kapu előterében a bal lábadon van a labda, tudtam, hogy értékesíteni fogod a helyzetet. Neked is ilyen könnyűnek tűnt a gólszerzés?
- Sokat gyakoroltam, hogy az egyik lábbal átveszem a labdát, a másikkal pedig kilövöm a kapu hosszú oldalát. Ilyen helyzetben azt követően már nem szoktam gondolkodni, amikor eldöntöm, hogy lőni fogok. Szemben álltam a kapuval az ötös előterében, meg kell próbálni, ha elakad, akkor így jártam, de legalább megpróbáltam. Szerencsére nem így történt, hálót ért a labda. Nagyon örülök a találatnak, mert két vereséget követően rendkívül fontos volt számunkra ez a győzelem.

- Igen, korábban még nem fordult elő ebben a bajnokságban, hogy a DVTK egymást követő két mérkőzésen pont nélkül maradjon…
- A Békéscsaba ellen többen hiányoztak a csapatból, ezért az első félidőben gyenge teljesítményt nyújtottunk A Mester már egy félóra után elküldött melegíteni, majd az 59. percben álltunk be Eppel Mártonnal. Egyúttal átálltunk a 4-4-2-es formációra, ami sokkal inkább volt 4-2-4. (Középen helyezkedett Horváth és Eppel, balról Könyves, jobbról pedig Jurek támadott a szélen - a szerk.). Polgi (Polgár Kristóf - a szerk.) játszott mögöttem, és egyfolytában biztatott, hogy bátran cselezzek, lőjek, mert nincs veszteni valónk. Eppi fejese után tudtam, van keresnivalónk, és sorra adtam középre a labdát, illetve indítottam a társakat. Zoli gólja után pedig kézzelfogható közelségbe került az, ami korábban elúszni látszott. Ezt követően jöttem én. Higgadtnak kellett maradni, mert rengetegen álltak előttem, ezért bevállaltam egy lövőcselt is. Amikor hálót érintett a labda, nagy kő esett le a szívemről, mert végre sikerül betalálnom az első csapatban tétmeccsen is. Ebben az időszakban szinte lefociztuk a Békéscsabát a pályáról, húsz perc alatt kiegyenlítettük a háromgólos hátrányt. Ám a végén nem lett volna szabad ilyen gólt kapni…

Olvasd tovább a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu