Banner

A fociban a saját ego legyőzése a legnehezebb

Szerző: objektív | 2022-04-14 11:35:00

Kocsis Dominik interjú


A 19 éves szélső támadó, Kocsis Dominik nyáron érkezett Diósgyőrbe. Vele beszélgettünk. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.) - írja a dvtk.eu



- Egy győzelem és egy döntetlen után talán könnyebb megválaszolni a kérdést: hogy vagy?
- Köszönöm, jól érzem magam, örülök, hogy egy hullámvölgy után Dorogon nyerni tudtunk, és ismét pályára léphettem.

- Minek volt köszönhető ez a hullámvölgy?
- A pontos okokat nem tudom, de a korábbi kiváló szereplésnek köszönhetően talán túl korán gondoltuk azt, hogy már kezünkben a feljutás. Azóta észbe kaptunk, és mostantól ismét jöhetnek a sikerek!

- Legutóbb ismét csereként álltál be a Tiszakécske ellen. Hogyan értékeled a mérkőzést és a saját teljesítményed?
- Az ellenfél nagyon betömörült a saját kapuja elé, mi birtokoltuk többet a labdát, és nekik szinte helyzetük sem volt. Jól kezdtük a találkozót, a kispadról nézve is tetszett. Azon viszont sürgősen javítani kell, hogy a nagyon szépen kialakított helyzeteket sokkal jobb arányban kell értékesíteni. A második félidőben is hasonló lehetőségeket teremtettünk, minimum egyet be kellett volna lőni a győzelem érdekében. A magam részéről jól szálltam be a játékba, de összességében mégis elégedetlen vagyok, mert nem lőttem gólt, és még egy gólpasszt sem adtam.
Egyértelműen pontokat veszítettünk nem csak a helyzetek, hanem a játék képe alapján is. Hétfő este ugyan vereséget szenvedett a Szeged, így ezzel a szomorú döntetlennel is növeltük az előnyünket előttük. A folytatásban az a feladat, hogy megőrizzük a második helyet, és a bajnokság végén együtt ünnepeljünk a szurkolókkal.

- Pedig felkészültem egy kevésbé vidám válaszra is, mert ősszel több játéklehetőséget kaptál, tavasszal viszont kevesebbet, rendre Rotem Keller vagy éppen Jurek Gábor szerepelt fiatalként a csapatban.
- Ez igaz, de nagyon szeretek ennek a csapatnak a tagja lenni, a DVTK egy jó klub. Jurek Gábor pedig az egyik legjobb barátom a csapatban, ami persze a pályán nem számít, hiszen mindkettőnknek az a célja, hogy minél több játékpercet kapjon.
A fociban a saját ego legyőzése a legnehezebb. Minden profi labdarúgónak pontosan tisztában kell lennie a képességeivel, és rendelkezni kell egy egészséges önbizalommal is. És amikor kevesebb játéklehetőség jut, akkor mindenki fejében megfordul a kérdés: elég-e ez a tudás az adott szintre? Ki a hibás? Én magam, a csapat, az edző? Ilyenkor meg kell találni a választ ezekre a kérdésekre.

- És te megtaláltad?
- Őszintén? Még nem, de azon vagyok. Számomra most az a legfontosabb, hogy minél többet játsszak, ráadásul úgy készültem, hogy ez a tavasz nagyon jó lesz. Egyelőre sem a csapatnak és személy szerint nekem sem úgy alakul, ahogy elterveztem, de bízom benne, hogy végül minden jól alakul.

- Gyerekként kerültél Nagykanizsáról a Honvéd akadémiájára, majd profi labdarúgóként most nyáron váltottál először klubot. Nehéz volt beilleszkedni?
- Számomra az igazi ugrást az jelentette, amikor a Magyar Futball Akadémiáról a Honvéd első csapatához kerültem. Felnőttekkel ültem egy öltözőben, felnőttek ellen játszottam ráadásul pénzért, meg kellett tanulni, hogy a vereségnek szó szerint ára van. De megálltam a helyem, bemutatkoztam az élvonalban. Ehhez képest a DVTK “csak” egy másik profi csapat. Az elején talán a játékstílusom miatt nehezen fogadtak el a társak, de amikor közelebbről megismertek, akkor egy-két hét alatt befogadtak a csapatba.

- Hogyan jellemeznéd magad?
- Olyan játékos vagyok, aki csereként is jól száll be, de kezdőként is használható. Persze az is igaz, hogy amikor az elejétől a pályán lehettem, akkor elmaradtam a saját elvárásaimtól, még ha nem is feltétlenül játszottam rosszul. Csereként viszont szinte kivétel nélkül hozzá tudtam tenni a mérkőzéshez. Meglátásom szerint abban kell a legtöbbet fejlődni, hogy kezdőként is ugyanazt tudjam nyújtani, mint csereként.
Ha belemegyünk a részletekbe, akkor az egy az egy elleni párharcok megnyerése a legnagyobb erényem, emellett szeretek cselezni, szeretek kapura lőni, pont azok a játékelemek számítanak erősségemnek, ami egy szélső támadónak kell.

- Eddig egyetlen gólt szereztél Diósgyőrben, amire biztosan azt mondod, hogy ez kevés. Lehetett volna több is?
- Igen, de egy támadónak az a legfontosabb, hogy helyzetbe kerüljön. Egy 19 éves játékos számára egy új csapatban eleinte nem jön a gól, az véleményem szerint normális. Nekem megvoltak a helyzeteim, amiből talán több gólt lőttem volna, ha folyamatosan játékban vagyok. Egy önbizalomtól duzzadó játékos sokkal nagyobb százalékban értékesíti a helyzeteit, az önbizalmat pedig a pályán mérkőzés közben lehet sok-sok jó megoldással duzzasztani.


Olvasd el a teljes cikket >>>


forrás, fotó: dvtk.eu

És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás!

Banner
Mégsem


Üzenet küldése...