Adjátok vissza a csapatomat!

Sajtófigyelő - miskolcadhatott.blog.hu

A miskolcadhatott.blog.hu-n megjelent írást ajánljuk figyelmetekbe, amely a szerző, Nagy Attila szerint Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regénye egy részletének nyomán készült, annak parafrázisa.

Urak, akik a klub dolgait igazgatjátok: adjátok vissza a csapatomat! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világi ötleteitek, sem a nagyszabású multisport elképzelésetek, sem a torzító marketing kampányaitok, melyekkel szurkolók tízezreit befolyásolni kívánjátok. Nem érdekelnek már a milliárdjaitok sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a csapatomat!

Mert bármit is mondjon a sportigazgatótok, a messziről jövő elnökötök és marketingesetek: ez a csapat az enyém. Mint ahogy én is hozzájuk tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a Bükk ölelésében, abban a kis lakásban, nem messze a stadiontól, melynek ablakain keresztül már a kezdet kezdetén beszűrődött a diósgyőri szurkolók seregének istentelenül hangos morajlása. Nem tulajdonilag volt enyém, ez igaz. De enyém volt Isten rendeltetése szerint, azáltal, hogy Miskolcon születtem s a lelátón lettem emberré. Adjátok vissza a csapatomat!

Nézzétek urak: idestova 33 esztendeje már, hogy beleszerettem ebbe az egészbe, amit diósgyőri fociként neveznek. Ti pedig játszottatok az én bőrömön kiesést és megszűnést, mélységes letargiába taszítva engem s a szurkolótársaimat, mint ahogy sokszor ültük már meg ennek a klubnak a halotti torát. S én 33 esztendeje engedelmesen tűrtem nektek mindent, amit csak kitaláltatok: 110 év "szenvedélyt", multisportklubot, szurkolói kártyát, kitiltást, dilettáns szakvezést, a felelősségvállalás hiányát, megaláztatást és megvetést a csapat szereplése miatt, majd végül a kiesést. Megjártam már a mennyet is, ám végül mindig a pokolban találtam magam. Láttam én már sok mindent: Tornyi legénységét piros-fehérre mázolva, embertelen sártengerben feljutni, majd Kulcsárral és Egressyvel menetelni. Voltam velük sztrájkolni, mert nem nézhettük tétlenül, hogy a klub ellehetetlenül. Majd jött a megszűnés és az újraindulás. Láttam a szerencsevadászokat, akik mindig csak ígértek: otterzsiket, reszeliket, hubicsákokat és szeviépeket. Láttam rakkolós, mégis elképzelés nélküli focit, gegenpressinget, spanyolos tikitakát, afrikai, román, szerb és horvát kontingenseket. Láttam elrontott ünnepeket: vesztes villanyfény- és napos oldal átadást, centenáriumi kiesést, stadionbúcsút és stadionavatót, amik mind-mind számtalan könnycseppembe kerültek. De még mindig ott voltam, így láthattam azt is, amikor megcsillan a remény. Akkor rövid ideig büszkén vissza tudtam mosolyogni azokra, akik több mint három évtizede emlékeztetnek arra, hogy ez a piros-fehér szerelem egy átkozott dolog. Urak, nekem elég volt. Nem akarok átkozott lenni többé! Adjátok vissza a csapatomat!

Ne mondjátok, hogy keressek magamnak másik csapatot a világban, mert nincsen ennek a világnak olyan csapata, ami az enyém volt ezen az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy válasszak másik sportágat, hiszen a DVTK már egy multisportklub, ami már tűzön, vízen, levegőben, négy- és kétkeréken, a stadionon kívül is jelen van, mert nincsen azokon a helyeken nekem semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy menjek a DVTK szeretetéért Egerbe vagy Salgótarjánba, mert azok mások identitásai, nem az enyémek. Adjátok vissza az én, diósgyőri csapatomat!

Tovább a miskolcadhatott.blog.hu-ra a teljes írásra >>>>>>>

Részlet Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet! című filmjéből.

A regényrészletet előadja Selmeczi Roland.

forrás: miskolcadhatott.blog.hu

forrás: youtube.com