A DVTK jelenleg egy sötét barlang a Bükk lábánál, ahová a foci meghalni húzódik be…

Aki szeretne kibújni innen tavaszra, azt szívesen látjuk Miskolcon.

Az idei másodosztályú szezont a Miskolcon „megosztó státuszban” lévő edzők közé sorolt Kondás Elemérrel kezdte meg a csapat és mind stáb-, mind vezetői szinten az élvonalba való visszakerülés volt az egyértelmű cél. Sorra jelentek meg a szponzorfal előtti fényképek, a fiatal magyar játékosokkal történt kézfogások és az, hogy milyen remek munka eredménye és milyen erősségünk lehet az éppen aktuálisan leigazolt játékos. Valóban, remek NB2-es és NB3-as focistáink vannak, ez mindenképpen elmondható!

Akkorra már köztudott volt, a DVTK nem él azokkal az anyagi forrásokkal, amiről azt gondoltuk, hogy az új tulajdonosi kör kiráz a kisujjából. Ergo nem tartottuk meg a légiót, hanem magyar játékosokban bízva kezdtünk neki a bajnokságnak az MLSZ-től kapható plusz pénz fontosságára hivatkozva.
Arról, hogy ténylegesen miért alakult így, hallottuk a hivatalos választ, a pénz miatt.

De valóban a pénz miatt? Nem lehetett valamilyen konszenzus az MLSZ és a klub vagy a tulajdonosi kör között a játékegyenlőség és a sportszerűség figyelembevételével? Hogy ne lehessen senki előnyben azért, mert jobban ki van tömve a zsebe? Persze, így is lehetnek előnyben csapatok, vannak is, hiszen magyar és magyar játékos között is szakadéknyi különbségek lehetnek, de mégis van így egyfajta fair hangulat.

Vagy egyszerűen ez egy konszenzus nélküli saját döntés volt, ahol a nagyurak magukat kihúzva mondták, mi bizony önerőből is azonnal visszajutunk, nem kell nekünk ehhez külföldi, hiszen megvan az infrastruktúra, jól sikerültek az igazolások, megvannak a játékosaink képességei, mindenki a keretünk erősségéről ömleng, és megvan a szakértelem vezetőségi és stábszinten is.

Vagy lehetséges még egy harmadik narratíva? Hogy a tulajdonos valóban nem áldoz többet a csapatra és eddig nyújtózkodhattunk csak? Lehetséges az, hogy kivár és minden ellenkező kommunikáció ellenére nem érdekli idén a csapat helyezése, csak a stabil építkezés, a megacélosodás az NB2-re? Hogy a 2022-es választásoktól és annak eredményétől függ majd a további sorsunk, hogy hasítunk jövőre az NB1-be ellentmondást nem tűrően, vagy beágyazódunk a másodosztályba évekre? Mindenesetre el lehet ezeken gondolkodni anélkül, hogy mélyebben belemennék a politikába, egyébként sem kedvenc színterem, de megkerülhetetlen.

Én azt mondom, helyes volt a döntés, hogy magyarokkal vesszük fel a versenyt. Ha visszajutunk, ne a bukszánk miatt jussunk vissza. Ne azért, mert 11 délszláv játékos parádézik itt egy ismeretlen külföldi edzővel. Ha sikerült kiesnünk azokkal a játékosokkal egy fair versenyben, sikerüljön visszajutnunk egy ugyanolyan fair versenyből!

Eddig a múlt vázlatként történő felidézése. Hogy mi történik jelenleg? Nos, azt el lehet mondani, hogy a mutatott játék finoman fogalmazva sem találkozik a közönség igényeivel.

Kedves vezetők, stábtagok, játékosok!

Mikor veszitek észre magatokat? Nem veszitek észre azt, hogy minden nyomorult meccsel és a még nyomorultabb játékkal, amit például az előző 3 fordulóban prezentáltatok, elveszít a tábor többszáz szimpatizánst? Nem veszitek észre, hogy elfogynak a szurkolók a lelátóról? Hogy egyre kevesebb az idő és egyre nagyobb a távolság köztünk és a feljutást érő helyek között?

A DVTK jelenleg a 7. a tabellán és bár csak 11 fordulón vagyunk túl, máris 7-8 pont a hátrányunk. Tudjátok, nem ez a legnagyobb baj, mert ez még ledolgozható (lenne), hanem az, hogy a csapat játékában nyomokban sem fedezhető fel a tudatosság, a koncepció és az a domináns játék helyzetekkel és gólokkal, amik a Diósgyőrre itt kötelező érvényűnek kellene tekinteni, legalábbis a másodosztályban aztán mindenképpen.
Ehelyett eladott labdák százai, technikai hiányosságok, ötlettelenség, a széljáték esetlegessége és hiábavalósága, a felállt, stabilabb védelem elleni tehetetlenség és töketlenkedés, a középpálya erőtlensége és a védelem gólérzékenysége… Kihagytam valamit? Biztosan van még…

Teljesen elfogadhatatlan a mai DVTK szintjén a klub lehetőségeivel, amit hétről-hétre a pályán látunk. Nevenincs csapatok törnek borsot az orrunk alá mindenféle infrastruktúra és elkölthető milliárdok nélkül. Olyan csapatok, akik vagy csont utolsók még ebben a molyfing másodosztályban is, vagy most kerültek fel az Európa szerte méltán ismeretlen magyar NB3-ból. Hogy nem szégyellitek magatokat? Gyalázat, hogy néha több látványos labdakihozatalt látok egy Kerülettől, egy Békéscsabától, Siófoktól vagy Kecskeméttől. Szenvedünk a kapujuk előtt és idehaza sem tudjuk őket ledominálni. Még úgy sem, hogy előbbi kettő a tabella alján szerepel. Egyiküket sem sikerült megverni. Mégis kit szeretnénk? Hogyan képzeljük el a feljutást? Mérkőzésenként 10 perc jó játékkal ez lehetetlen!

Itt jegyzem meg, Úgy estünk ki az élvonalból, hogy megvertük a Fradit és a Vidit, de nem tudtuk hozni a hatpontos meccseinket. Sima zúgó. Most megvertük a Vasast és a Nyíregyházát. És? Annyit ér, mint egy halott matektanár, nem oszt, nem szoroz.

Azt mondta egyszer a kardiológusom, hogy ne nézzek Diósgyőr meccseket, mert árt az egészségemnek és a szívemnek. Azóta nem járok kardiológushoz.

Kb. ilyen a DVTK szurkoló is. Hétről-hétre anyatejként ívódik bele a transzcendesből kapott remény, hogy a csapat végre jól játszik majd. Hogy mostantól más lesz. Hogy egy jó meccset nem követ majd három szar és további kettő, ami alkohollal épphogy elviselhető…
Az a baj, hogy jelenleg – remélem, ez múló állapot - nincs mire alapozni a hitet, nincs egy javuló tendencia, egyre jobb forma, egyre élvezetesebb meccsek, épp az ellenkezője van. És mi, itt Diósgyőrben tudjuk, hogy milyen tavasz követ egy parádésra sikerült őszt is… De akkor mi van, ha az ősz sem sikerül? Na ezért vagyunk elkeseredettek és ezért lettünk hitehagyottak.

Elemér!
Mindannyian örülnénk neki, ha a nyilatkozataid tükröznék a valóságot, nem pedig hazabeszélnél. Több ezren látjuk a meccset és senki nem hülye! Mi lenne, ha egy szégyenteljes döntetlen után nem örömködnél, ha 0-2 után nem a tartást emelnéd ki, hogy visszajöttünk a meccsbe, hanem hogy miért kaptunk két kisiskolás gólt, vagy miért játszottunk 80 percig szarul két kaput eltalált lövéssel. Ha gyakorolnánk felállt védelem ellen a támadójátékot és végre akciógóloknak örülhetnénk, nem 30 méterre totyognánk a kapu előtt széttárt karokkal. Jó lenne mindenkinek megtalálni a posztját és kialakítani egy stabil kezdőt. Ha pedig nincs minőség vagy nincs játékos adott pozíciókra, add a vezetőség tudtára, mert később az lesz, hogy te nem szóltál. Tanulj az elődeid hibáiból. Utóbbi nyilatkozatodban már hivatkoztál erre, ami igazán örömteli. Hátha még időben meghallja valaki!

Miklós!
Ki az, aki az elmúlt években a keretet kialakította?
Ki felelős a meghiúsult igazolásokért?
Ki felelős a megvalósult, de a reményt be nem teljesítő igazolásokért?
Ki a felelős az előnytelen szerződések megkötéséért, az ingyen elengedett játékosokért, a sérülten hónapokig, évekig itt rehabilitált fizetést kapó játékosokért, akik akkor sem jutnának lehetőséghez, ha egészségesek lennének?
Ki felelős az utánpótlásunk játékáért és az ott szereplő, vagy onnan átmentett minőségért?
Ki volt a felelős a kiesésért és ki a felelős a mostani helyezésért és mutatott játékért?

Ha kinőtted a kabátot, választani kell egy másikat. Ha pedig nagy rád, akkor bele kell erősödni. Kérdés, hogy X számú itt eltöltött és az utóbbi elcseszett évek után nem egyértemű ez?
Nem kellene végre valami következtetést levonni? Hogy ez nem megy, ez meghaladja már a képességeimet? Évek óta tart a mélyrepülés és ez a te regnálásod alatt történik. Bízom benne, hogy a klub érdekében te nem csak felelősöket találsz, hanem felelőséget is vállalsz nem csak félszavakban, hanem tettekben is, és végre és elengeded a hatalmat, a pozíciót és az ezzel járó busás fizetést, még ha fáj is!

Gergely! Bizonyíthattál volna évekig, nem tetted. Te vagy a felelős felelőse, a te vétkeid ebben a történetben is éppen ugyanakkorák vagy nagyobbak, mint Mikinek. Ameddig a saját érdekeid és gazdasági szereped előbbre való a klub érdekeinél, nincs itt keresnivalód, ahogy senki másnak sem, aki ugyanígy gondolkodik.

Egy szó, mint száz:

A DVTK jelenleg egy sötét barlang a Bükk lábánál, ahová a foci meghalni húzódik be…

Aki szeretne kibújni innen tavaszra, azt szívesen látjuk Miskolcon. Aki nem, az jó lenne, ha összeszedné a cókmókját és elhúzna innen olyan messzire, ahol már nincs térerő. Mindenkinek sütünk hamubasültet és a városhatárig kísérve onnan intünk neki könnyes búcsút, hogy aztán a csapat elindulhasson végre azon az úton, amit tényleg megérdemel. Olyanokkal, akik tényleg megérdemik.