A diósgyőri sajtófőnök "jótanácsa" a Sport plusznak

"Azt ajánlom nektek, nem kéne ebbe beleállni!"

A mai napon megjelent Sport plusz címoldalán minimum pikáns jelzővel illethető ízelítőt kaphatott az olvasó a „diósgyőri sajtófőnök” titulus megnevezésével, amire felkaptuk a fejünket. Vajon ez mi lesz? Nem is csalódtunk ma, érdekes, de minimum elgondolkodtató hírt olvashattunk a Sport plusz hasábjain.

A tegnapi cikkem ellenére remélem, nem esik félreértés és nem hiszi azt senki, hogy megátalkodott és örök ellenséget látok a DVTK kommunikációs vonalának minden alkalmazottjában. Képmutató sem akarok lenni, közös kocsmázást és a szerkesztők közötti activity társasjátékozást sem tervezünk együtt a közeljövőben.

Vannak viszont olyan párhuzamok az amigeleken.hu ignorálása és a Sport pluszban leírt sztori között, ami szinte dezsávű érzést kölcsönöz és melyek arra engednek következtetni, hogy mégsem feltétlenül csak mi vagyunk a hibásak a kitiltásunk miatt, mégsem mi vagyunk az egyedüli rosszfiúk, a settenkedő rókák a nyúlpiacon, hanem mások is beleléptek a DVTK kommunikációs medvecsapdájába és talán vergődnek majd abban hosszú ideig tehetetlenül, sajtó-, és véleményszabadság ide vagy oda. Mondj igazat, betörik a fejed!

Hogy miket és milyen valóságtartalmú tényeket, véleménycikkeket írt a Sport plusz, amire kiakadtak a DVTK vezetői vagy sajtósai, nem tudjuk, mert a cikkből nem derül ki, választ ők sem kaptak az erre irányuló kérdésükre, illetve a kifogásolt írásokat sem ismerjük teljes terjedelemben. Éppen ezért ebben a történetben nem foglalunk állást, mert nem lenne sem etikus, sem objektív.

Egyet ellenben biztosan tudok. Ha egy cégről, egyesületről, üzletemberről stb, valaki valótlanságot állít, első lépésben az elszenvedő fél helyreigazítást szokott kérni a kifogásolt médiumtól. Amennyiben ez nem történik meg, lehet szankcionálni, de utólag már gyerekes visszamutogatni erre, pláne nem konkretizálva azt. Visszamenőleg már nehéz rekonstruálni az eseteket és az azt megelőző jó kapcsolatot és bizalmat jóformán lehetetlen helyreállítani.

Ha lesz az ügynek folytatása, mi is beszámolunk róla.

• Semmi gond – válaszoltam, hiszen korábban is előfordult, hogy egyeztettünk egy diósgyőri játékossal készült anyagot, és a sajtófőnök készséges volt, tényleg csak minimálisat változtatott.

Hívtuk tehát Demkó urat, akit először nem értünk el, de pár perc múlva visszahívott.

• Szervusz Norbi, köszönöm a visszahívást, csupán azért kerestelek, mert Veréb Gyuri kérte, hogy jelezzem neked, hogy a Sport plusz 11-es rovatának ő lesz az e heti vendége.
• A Diósgyőri VTK nem járul hozzá, hogy bármelyik alkalmazottja a Sport plusznak nyilatkozzon.

Azt hittem, nem hallok jól.

• Tessék?!
• A DVTK egyetlen alkalmazottja sem nyilatkozhat a Sport plusznak.
• Megtudhatnánk ennek az okát?
• Nem veled van a baj, mindig korrekt volt a viszony, de az elmúlt időszakban több olyan cikk is megjelent az újságban a Diósgyőrrel kapcsolatban, amely valótlanságokat tartalmazott.
• Mondd meg, melyik cikkről van szó, mi benne a valótlanság? Tegyük helyre azokat!

Talán kissé ingerülten folytattam:

• Ne egy 72 éves legenda helyett dönts, ne tiltsd le azok után egy interjúról, hogy készségesen vállalta volna a beszélgetést és aki – cseppet sem mellesleg – Miskolc város díszpolgára is egyben. S azzal, hogy kommunikációs vezetőként bekeményítesz nem a Sport plusszal tolsz ki, hanem éppen Veréb Györgyöt hozod kellemetlen helyzetbe. Arról nem is beszélve: nem a Sport plusszal mész szembe, hanem a magyar spotsajtó élmezőnyével, többek között a Magyar Sportújságíró Szövetség örökös tiszteletbeli elnökével, Novothny Zoltánnal, Szöllősi György MSÚSZ-elnökkel, aki cseppet sem mellékesen az AIPS európai alelnöke is vagy éppen hazánk legnépszerűbb sportkommentátora, Hajdú B. Istvánnal – a névsor természetesen az összes kérdezővel teljes. Még egyszer kérdezem: tényleg nem nyilatkozhat Veréb György?
• Tényleg nem.
• Rendben. De azt ne várd, hogy te „bemutatsz” nekünk, mi pedig lehajtjuk a fejünket és ezt szó nélkül tudomásul vesszük!
• Azt ajánlom nektek, ebbe nem kéne beleállni!
• Elnézést, mit nem kéne?
• Jól hallottad, nem kéne ebbe beleállni!

Ez volt az a pont, amikor úgy éreztük, nem folytatjuk az értelmetlen vitát. Hanem szomorúan tudomásul vesszük, hogy a bajnokság „csontutolsó” helyén álló Diósgyőr kommunikációja sem képvisel első osztályú színvonalat.

Pedig egyértelmű: a város NBI-es futballcsapatot, a DVTK szurkolók pedig – a kisstílű fenyegetőzés helyett korrekt támogatást érdemelnének.

Verebet fogtunk

A sajtófőnök tehát úgy vélte: a diósgyőri futballról tizenegy kiváló sportújságíró sem kérdezheti a Diósgyőr múltjának egyik kiemelkedő személyiségét, Veréb Györgyöt. És Veréb György pedig nem nyilvánulhat meg a Sport pluszban.

Minderre indokot sem tudott mondani, hiszen nem volt képben, miért is tilt, mi is jelent meg a Sport pluszban a klubról, a csapatról. És mindez még semmi. A sajtófőnök még „jótanácsot” is adott, nehogy a döntését bolygassuk.

Mondhatni: burkoltan megfenyegette munkatársunkat, Vámos Tamást. Sok mindenre volt példa, de ilyenre még nem lapunk 32 éves történetében, amelyben szinte mindenféle hatalmat, mindenféle kormányt és mindenféle futballirányítást megéltünk.

Joggal merül fel a kérdés, ki is ez a sajtófőnök, aki olyan messze merészkedik, mint a szakmájában idehaza is nagyon kevesen? A neve Demkó Norbert. A Google-on azt találtuk róla, hogy a Miskolc környékén fogható Rádió M műsorvezetője volt, melynek szlogenje: Jó érzés, jó zene. Innen valóban csak egy ugrás a sportsajtó helyretétele.

A Sport plusz szerkesztősége

A Sport plusz mai száma tartalmazza fentieken kívül még azon cikkeket összefoglalva pár mondatban, melyek problémásak lehettek a diósgyőri klubházban - vagy azon kívül - , illetve érintve van benne Sántha Gergely interjúja is némi véleményezéssel.

forrás, fotó: Sport plusz