Vass László: Az önbizalomra és a feltétlen győzni akarásra igen nagy szükség van

A következő gondolatokat Vass László, a DVTK egykori remek labdarúgója küldte nekünk. Rendkívül büszkék vagyunk rá, hogy az egykori villámléptű csatárunk - aki a 77. születésnapját ünnepelte júniusban - törzsolvasója az amigeleken.hu-nak, időnként értékes hozzászólásait is olvashatjuk az oldalon.

Szerzőnk 1965 és 1973 között 203 bajnoki mérkőzést játszott a DVTK színeiben és 34 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába. Alacsony súlypontú, gyors, higanymozgású játékos volt, mindkét szélen játszott, de jobban szerette az őrületbe kergetni az ellenfeleket a bal oldalon. Rendkívül jó volt a kezdő gyorsasága, sokszor már az első 5-6 méteren előnyt szerzett a védőjével szemben. Robbanékonyságát Göröcséhez hasonlították akkoriban.

Szabolcs megye szülötteként vált legendás diósgyőrivé. Nyírbogdányban kezdett el futballozni, már nagyon fiatal korában felfigyeltek a tehetségére, sokszoros tagja volt a Szabolcs megyei ifjúsági válogatottnak. Többször is játszott a két megye ifiválogatottjainak meccsén a borsodiak ellen, és már ekkor szimpatizálni kezdett a Diósgyőrrel, hiszen sokat hallott nagyszerű szurkolótáboráról. Fiatalon eltökélt szándéka volt, hogy egyetemi diplomát szerezzen, be is adta jelentkezését a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, ahova felvételt is nyert. Gépészmérnöki diplomáját a focicsuka szögre akasztása után kamatoztatta.

Fia, ifjabbik Vass László a DVTK utánpótlás edzője, unokája, a legifjabbik Vass László pedig az U15-ös csapat játékosa.

Következzenek a Mérnök úr gondolatai:

Miután elcsitulnak az igen heves indulatok a csapatunk legutóbbi szereplése kapcsán, a soron következő bajnoki mérkőzés következik a Puskás ellen, mely igen fontos és sorsfordító lehet, s azért ültem a gépem mellé, hogy valójában az is legyen !

Természetesen, megértem a szurkolók vehemenciáját, magam is úgy gondolom, hogy egy hőn szeretett csapatnak illik kiszolgálni a közönségét, de kedves szurkolótársak, az már nem éppen önbizalom növelő, ami az utóbbi időben a csapatunk felé árad, s ez egyáltalán nem emeli az amúgy sem magas szinten lévő magabiztosságukat, miközben jön a következő forduló, ahol az önbizalomra és a feltétlen győzni akarásra igen nagy szükség van, s ebben támogatókra számítanak a játékosok a közönségük részéről.

Tudatában vagyok annak, hogy az utóbbi időben igen sikertelen a szereplésünk, szinte megmagyarázhatatlan Feczkó úr csapatának a pandémia utáni teljesítménye és eredménytelensége, de azért nagyobb potenciált látok a csapatban, valahogy a szerkezetben, a játékosok aktuális formájában, néha-néha mentalitásában és győzni akarásában, s nem utolsósorban a szerencsefaktorban sem álltunk valami jól. Véleményem szerint, a bírói közreműködések és tévedések is sújtották a csapatot, ezen problémákkal egyedül maradt a Diósgyőr, mely a csapat önbizalmára és eredményességére szintén nem hatott pozitívan. Tessenek csak visszagondolni Ivanovski igazságtalan kiállítására, ahol minden kétséget kizáróan látható volt, hogy miután a szabályos lábbal történő szerelést észre véve a csatár a szerelő lábat ügyesen átugrotta, majd e sikertelen szerelési kísérlet után a védő kézzel utána vetődve leterítette. Igenis jogos volt a sárga lapot követelő megnyilvánulás, amit a bíró elhamarkodottan azonnal sárga lappal büntetett, majd a további - sajnos értelmetlen - reklamáció után következett a második sárga lap és kiállítás. Tipikus példája annak az esetnek, hogy a bírói tévedés után, hogyan büntet a rutintalan bíró, szándékosságot nem feltételezek. Másik eset a fiatal Szűcs Kornéllal szembeni kézzel visszahúzó szabálytalanság, mely után a védő szerelését szabálytalannak minősítve döntő tizenegyes gólt kaptunk. Annyira szoros a verseny az első osztályban, hogy ezen nüanszok nem férnek bele egy csapat szereplésébe. Van mivel szembe nézni a Bírói Testületnek, saját hibájukat rendreutasító retorzióval büntetni nem sportszerű dolog, méltatlan a SPORT szelleméhez !

Egy kicsit a szakmai dolgokról, ahogy én látom általában a labdarúgást, mely természetesen kihat a kedvenc csapatom megítélésére is, és természetesen tudatában vagyok annak, hogy a bölcsek kövével nem rendelkezem.

A mai modern labdarúgásban a játékterület hosszában és szélességében is leszűkült, ez együtt jár a sok mozgással, támadásban és védekezésben mindenkinek szerepe van, ehhez igen sokat kell futni a játékosoknak, úgy, hogy szinte két szekcióra lehet bontani a csapatot, egy védekező szekcióra, amely lehet 4-1, 3-2, 2-3- as tagozódású, továbbá egy támadó szekcióra, mely hasonlóan lehet az előbbi bontású. Könnyen belátható, hogy a fenti gondolatmenet alapján a labdarúgás eddigi történetében és napjainkban is alkalmazott szerkezeti formáció mind levezethető.

A fenti számháború egyfajta, de nem lényegtelen kifejezési forma, valójában a játékos állomány sajátosságainak figyelembevételével választ a szakvezető, nekem talán ez jelenti a helyes utat. A labdarúgás lényege az, hogy a pálya minden területén sok-sok mozgással létszámfölényt tudjunk kialakítani úgy védekezésben, mint támadásban, mely során, ahogy mondani szokták eggyel több gólt szerezhetünk aktuális ellenfelünknél. Természetesen vannak kitüntetett területek, ezek a szélek, ahol legkönnyebben lehet megbontani a védekezést, valamint a kapu előtti közepek, ahonnan a legkönnyebben lehetünk eredményesek a kapu előtt. Ezen taktikai elgondolásoknak egyidejűleg kell működniük. Természetesen tudom, s ez ennek a játéknak a nagyszerűsége éppen az, hogy az ellenfél is ezek tudatában van, ugyanezeket szeretné megvalósítani, s a mi elképzeléseinket meghiúsítani, és fordítva. Versengünk egymással egyénileg és csapatszinten is !

No és most jövök elő a farbával, miután az elején megjegyeztem, hogy szerkezeti gondokat is látok a csapatnál. Az általam tisztelt szakvezető az 1-4-2-3-1 es formációt favorizálja, ahol az általam gólerősnek tartott két csatár egyikét a 3-as szekció szélén szerepelteti, ahol véleményem szerint kevésbé tudják egyéni képességeiket a csapat szolgálatába állítani, talán kézenfekvő lenne egyszerre elől szerepeltetni őket. A védekező szekció 4-1-es felállásban szerintem adott, továbbá a két ék is adott, s a soron következő mérkőzés főszereplői, egyben főhősei a középső szekció tagjai lehetnek, középen szervezésben és helyzetfelismerésben jeleskedő játékossal, - de nem egyszerre- két szélen pedig olyan játékosokkal, akik sikeresen tudják megjátszani a széleket támadásban, valamint védekezésben is kiegészítik a hátsó négyes előtti védekező területeket, beleértve azt is, hogy a szélsőhátvédek egy-egy felfutásaik során felügyelik és lezárják a védekező széleket. Ezen három tagból álló szekció tagjainak nem kell fukarkodniuk a sok mozgással, tervszerű csere itt előre kalkulálható, most a győzelem érdekében nem szabad spórolniuk az erejükkel, szerintem a győzelem kulcsa itt lehet.

Átérzem a szakvezető felelősségét és általam feltételezett magányát, elnézést kérve fogadatlan prókátori megszólalásomért, de együtt érző reményt szeretnék sugallni a soron következő, igen fontos mérkőzés előtt, amikor tudatában vagyok annak, hogy a fentiekben megfogalmazott szurkolói szintű szakmai okoskodáson túlmenően az igazi megbecsülés azokat illeti, akik a fentieken túlmutatóan közreműködnek a játékosok fizikai-technikai-taktikai-mentális tulajdonságai, beleértve tökéletes mozgáskészség és egyensúlyérzék megszerzésében- labdával és labda nélkül-, a labdarúgók kiválasztásában és a sportág működtetésében, továbbá érzékeltetni szeretném a néha túl szigorú és egyben áldott közönségünkkel, hogy nagyon nagy szükség lesz mindent elsöprő támogatásukra, úgy, mint mindig !

Együtt vagyunk, győzni fogunk !

Ha többet szeretnél tudni Vass László pályafutásáról, kattints ide >>>>>>>