Tamás Gyula - 77

77. születésnapján köszöntjük a DVTK legendás kapuvédőjét, Tamás Gyulát.

1941.november 12.-én született Diósgyőrben, a vár alatti utcában. Gyerekkorában későbbi csapattársaival, Kovács "Mustos" Istvánnal és Sikora Ferenccel rúgták a bőrt egész nap. Az általános iskola válogatottjában kézilabdázott, majd kosárlabdázott is. Igazából csatárból lett kapussá, 12 évesen ugyanis még középcsatárt játszott az iskolacsapatban és számolatlanul lőtte a gólokat. Aztán egyszer beállt a kapuba, mert zavarta, hogy minden meccsen kikapnak. Remekül mozgott a kapuban, nem félt elvetődni még a betonon sem. Így indult a kapuskarriere.

Úttörőként kezdett a DVTK-ban. Hét évvel később eligazolt az NB2-es Diósgyőri Bányászba, mert Tóth Lászlót nem sikerült kiszorítania a kapuból, ő pedig mindenképpen védeni akart.

Első diósgyőri meccsét 1961. szeptember 17-én védte a Ganz Mávag elleni 3-2 arányú győzelem alkalmával.

Erre a pillanatra így emlékezett vissza Gyula:

"Amikor nagykorú lettem, Bodola Gyula volt a DVTK edzője, ő hívott vissza a klubhoz."

A csapat kiesett az élvonalból, a klubvezetés pedig Bukovi Mártont szerződtette vezetőedzőnek, aki az első pillanatban felfigyelt Tamás Gyulára és minden segítséget meg is adott neki, hogy minél inkább kibontakoztathassa kivételes tehetségét.

"A másodosztályban már többnyire én védtem, Marci bácsi pedig mindig ott állt a kapum mögött és onnan irányított."

A fotón a DVTK 1962/63-as bajnokcsapata.

Álló sor: Kiss, Paulás, Kovács I., Cserjés, Hódi, Szucsányi, Tamás, Nyíri, Bóta, Pócsik, Szigeti, Nagy György vezetőedző.

Guggolnak: Sikora, Kiss, Ráczi, Csányi, Szamek, Werner, Osváth

Az élvonalban a Dorog ellen debütált a DVTK kapujában 1963. augusztus 25.-én, a második fordulóban. A Tamás - Werner, Szigeti, Paulás, Szucsányi, Kovács, Kiss II., Pócsik, Cserjés, Szőczei összeállítású csapat 1-0-ra nyerte a mérkőzést.

Ekkor már Nagy György volt a csapat edzője, mert még a nyitófordulót megelőzően, melyen a DVTK hazai pályán a Pécstől szenvedett 4-1-es vereséget, Bukovi Márton kérte a klubvezetéstől a szerződése felbontását.

Az első 4 fordulóban nem kevesebb, mint 9 játékos mutatkozott be a DVTK-ban az első osztályban

Az 1. forduló: Szucsányi, Nyíri, Kiss II., Cserjés és Szőczei, a 2. forduló: TAMÁS GYULA és Pócsik, a 3. mérkőzésen Szamek játszotta első élvonalbeli meccsét, míg a 4.-ben a néhány nappal ezelőtt a 75. születésnapját ünneplő Sikora Ferenc mutatkozott be az első osztályban.

A következő két évben megint liftezett a csapat az első és a másodosztály között. 1964-ben kiesett, majd 1965-ben visszajutott. Tamás Gyula ekkor válaszút elé került, ugyanis sok csapat hívta, de ő Diósgyőrben maradt. És hogy milyen jól tette, arra az a bizonyíték, hogy általános megítélés szerint jobban védett, mint előtte bármikor.

1964 és 1969 között egy szezont kivéve az összes bajnoki találkozón vele kezdődött a DVTK összeállítása. Edzők váltották egymást (Nagy György, Preiner Kálmán, Szabó Pál, Teleki Gyula, Szgeti Oszkár és Tátrai Sándor), egy valami azonban változatlan volt: Tamás Gyuláé volt az egyes mez. Egyedül 1968-ban védett 11 meccset Veréb Gyuri, azt is azért, mert Tamás megsérült. De erre még később visszatérünk.

Veréb Gyuri számára Tamás Gyula volt a példakép.

"Ő volt a kapusok kapusa, nagyon sokat tanultam tőle, állandóan figyeltem a technikáját. Óriási dicsőség volt számomra, hogy a válogatott Tamás Gyula mellett 11 meccsen védhettem az 1968-as bajnokságban."

- mesélte róla Gyuri a Herman Ottó Múzeumben 2018. január 25-én megtartott beszélgetésen, melyen kettőjükön kívül még Szabó László volt a vendégünk..

1964 és 66 között négyszer lépett pályára a B-válogatottban. Egy korabeli interjúban így emlékezett vissza egy franciaországi válogatott túrára:

"Illovszky Rudi bácsi volt a B-válogatott edzője és Franciaországban túráztunk. Az egyik meccsre eljött Puskás Öcsi is és tetszhetett neki a produkcióm, mert a meccs után az öltözőben a fülem hallatára kérdezte meg Rudi bácsit, hogy ki ez a gyerek? Rudi bácsi pedig mondta neki, hogy egy diósgyőri srác, Tamás Gyulának hívják. "

1967-ben a "Melyik az Ön 11-e?" címmel közönségszavazást tartottak az év csapatáról. A kapusok között Tamás Gyula 6330 szavazattal toronymagasan végzett az első helyen. 1969-ben szintén megnyerte a szavazást, Tamás Gyulától egyedül Albert Flórián kapott több szavazatot az egész mezőnyben. A második csapatban egy másik diósgyőri, Vass László is helyet kapott.

1967-ben az újságírókat is megszavaztatták, hogy állítsák össze az "Újságírók válogatottja"-t. 40 újságíró szavazott, akik közül 37 (!)-en Tamás Gyula mellett tették le a voksukat. A DVTK hálóőrén kívül csak Gelei (2) és Szarka (1). kapott még szavazatot. A második csapatban itt is felfedezhetünk egy diósgyőri, mégpedig Sikora Ferencet.

1967-ben a legismertebb újságírókat arra kérték, hogy három válogatottra való játékosra adják le szavazataikat. Az "Ők 33-an" nevet viselő szavazáson két diósgyőri is az "A" csapatban kapott helyet. A korábbiak után nem meglepő, hogy a kapuban Tamás Gyulát találjuk, de az első csapatba került Vass László is. A "C" csapatban is találunk két miskolci játékost, Gál Bélát és Sikora Ferencet.

A diósgyőri hálóőr kimagasló teljesítményére természetesen Illovszky Rudolf szövetségi kapitány is felfigyelt.

Válogatottbeli bemutatkozására a Népstadionban megrendezett Magyarország-Jugoszlávia találkozón került sor 1967. április 23.-án.

A fiatal diósgyőri kapus nem akármilyen játékosokkal készült első megmérettetésére, a válogatott ugyanis a következő összeállításban futott ki a pályára: Tamás - Káposzta, Mészöly, Ihász, Varga, Szűcs, Molnár, Bene, Albert, Farkas, Rákosi.

1967-ben 6 meccsen őrizte a válogatott kapuját. Az első 5 meccsen győztes csapat tagja volt, egyedül az NDK-tól szenvedtek vereséget. A nemzeti csapat meccseinek gólaránya 11-4 volt.

A következőkben néhány emlékezetes válogatott mérkőzést elevenítünk fel:

1967. szeptember 6.-án Bécsben Ausztria ellen lépett pályára a nemzeti tizenegy 58.000 néző előtt. A magyar csapat 3-1 arányban diadalmaskodott a sógorok felett, a gólokat Bene, Farkas és Varga szerezték. A magyar csapat 3-0-s előnyénél Tamás remek vetődéssel hárította az osztrákok javára megítélt tizenegyest.

Az osztrák sajtó a "Repülő párduc" illetve "A magyarok új Grosicsa" címekkel méltatta Tamás Gyulát, aki minderre csak szerényen mosolygott.

1968. május 11.-én Moszkvában EB elődöntő visszavágón mérkőzött meg egymással a magyar és a szovjet válogatott. Az első, budapesti meccsen, melyet a mieink nyertek 2-0-ra, Tamás Gyula sérülése miatt az újonc Fatér védett, de a fiatal kapus sérülésre hivatkozva nem vállalta a játékot a visszavágón.

Elevenítsük fel a visszavágó előzményeit:

1968. március 24. DVTK - Szombathelyi Haladás 1-0 - a vendégek játékosa, Iszak megrúgja Tamást, akinek a rúgás következtében eltörik a keze.

1968. március 31. DVTK - Újpest 1-1 a Kubikban. Tamás sérülése miatt a kapuban Veréb Gyuri kap lehetőséget a bemutatkozásra.

1968. március 31. és május 18 között mind a 6 bajnokin Veréb védett.

Tamás Gyula tehát másfél hónap szünet után, egyetlen meccs nélkül a kezében védett újra Moszkvában, 102.000 előtt, a moszkvai katlanban. A visszavágót 3-0 arányban nyerték meg a szovjetek és ők jutottak tovább a döntőbe. A balul sikerült mérkőzésre így emlékezett vissza egy későbbi interjúban:

"Hiba volt elvállalni, de a vezetők és a játékosok is kérleltek. Ez a meccs törte meg a pályafutásomat, megfosztott az olimpiai aranytól. Végig úgy volt ugyanis, hogy én utazom Mexikóba, hiszen a selejtezőkön végig én védtem. A moszkvai meccs után viszont bűnbak lettem és itthon hagytak."

A Nyitva van a pálya - Történetek a DVTK legendás évtizedeiből című beszélgetéssorozat "Kapuslegendák Diósgyőrben" című beszélgetésén az egykori diósgyőri hálóőr elmesélte, hogy olyan nagy nyomás nehezedett rá a szövetség vezetése részéről, hogy vállalja a játékot, hogy abban a pillanatban úgy érezte, nem mondhat nemet.

A mérkőzés összefoglalója:

Érdekes módon, egy olyan válogatott mérkőzés is nagy befolyással volt a pályafutására, amelyen nem ő őrizte a nemzeti tizenegy hálóját. 1969. december 3.-án Marseille-ben VB pótselejtezőn lépett pályára a magyar válogatott Csehszlovákia ellen. Nagy meglepetésre, a csehek 4-1 arányban felülmúlták a magyar válogatottat, aminek következtében először fordult elő, hogy a válogatott nem vette sikerrel a VB selejtezőket. Ez a mérkőzés volt a magyar labdarúgás első nagyobb megrázkódtatása. Általános meglepetésre, Sós Károly szövetségi kapitány Szentmihályinak szavazott bizalmat a kapuban.

Tamás Gyula így emlékezett vissza a válogatott marseillesi bukására:

"Biztos voltam benne, hogy én védek. Csak közvetlenül a meccs előtt hívott félre Sós Károly szövetségi kapitány és közölte, hogy mégsem állhatok a kapuba. Azért esett a választása Szentmihályira, mert ő sokkal többet védett villanyfényes mérkőzésen, hiszen Diósgyőrben nincs világítás."

A korabeli sajtó azt találgatta, hogy vajon mi lett volna, ha a korábban biztos csapattag Tamás Gyula védi a válogatott hálóját?

De térjünk vissza Tamás Gyula diósgyőri pályafutására.

Már az 1969-es bajnokság előtt szerette volna leigazolni a Vasas, az elnökség azonban nem járult hozzá a kiadásához. A két klub nem tudott ugyanis megegyezni a megfelelő minőségű cserében.

A következő évben azonban már sor került a klubváltásra. Mindenáron való visszatartását már nem tartották helyesnek sem a játékos, sem a csapat szempontjából. Cserébe Mathesz Imre, a Vasas örökös bajnoka érkezett, aki később a DVTK edzője is lett. Utolsó diósgyőri meccsén 1969.december 07.-én védte a vasgyári klub hálóját a Pécs elleni, 3-3-ra végződött találkozón.

A Vasasban is folytatta remek szereplését, az 1976/77-os bajnokságban magyar bajnoksági címet nyertek, kétszer (1972/73 és 1979/80) pedig bronzérmet szerzett az angyalföldiekkel. 1973-ban elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát, míg 1980-ban a döntőig meneteltek, de ott alulmaradtak. Pályafutásának befejezését követően különböző tisztségeket töltött be a klubvezetésben, 1983 és 1985 között szakosztályvezetői tisztséget töltött be. 1997- ben búcsúzott el a a piros-kékektől.

Közben elvégezte a külkereskedelmi főiskolát, 3 és fél évet Iránban dolgozott üzletkötőként. A foci mellől itt sem tudott elszakadni, felkérték az iráni válogatott kapusedzőjének. Japánban is oktatta a fiatal kapusokat. Bemutató körút keretében speciális kapustanfolyamokat tartott játékosok és szakemberek részére. A jobb oldali fotón a földetérés és a labdavárás technikáját mutatja be szigetországi vendéglátóinak.

1992-ben kapusiskolát indított Budapesten. Segítői a DVTK jelenlegi kapusedzője, Andrusch József, valamint Kakas László, Gujdár Sándor, Babócsy András és az egykori diósgyőri hálóőr, Knotz László voltak. Az első kapusiskolára nem kevesebben, mint 80-an jelentkeztek.

1997-ben 5 hónapot töltött Salzburgban, ahová Sáfár Szabolcs kapusedzőjének szerződtették, e mellett pedig az utánpótlás kapusoknak tartott bemutatókat.

Manapság nyugdíjas éveit tölti, de a futballtól a mai napig sem szakadt el, a parlamenti válogatott munkáját segíti.

Kedves Gyula! Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk!