Tajti Mátyás: Azokat tisztelem, akik olvassák a játékot

Tajti Mátyás nyáron érkezett Diósgyőrbe, és fiatal kora ellenére hamar a csapat kulcsfigurája lett. A DVTK - Mezőkövesd mérkőzésre kiadott Gólörömben interjút olvashattunk vele, most a dvtk.eu-n megjelent bővített változatból idézünk:

Sok játékos igyekszik a technikájából megélni, és inkább a társakra bízza a rombolást, te viszont védekező középpályásként is bevethető vagy.
Málagában 4-4-2-es felállásban játszottunk, ahol a két középső középpályás 50-50 százalékban támadt és védekezett. Egyértelműen az előre játék az erősségem, de középpályásként elvégzem a rám háruló védőmunkát, még ha nem is olyan százalékban nyerem a párharcokat, mint egy belső védő.

Rendkívül hatékonyan fedezed a labdát
Akkor éreztem rá ennek az ízére, amikor felkerültem a Málaga első csapatához. Azt láttam, hogy a rutinos társak azért tudnak nyugodtak maradni a rájuk támadó védővel szemben, mert egyből beállnak a labda és az ellenfél közé, hogy az ne tudjon hozzáférni. Kipróbáltam, és azt tapasztaltam, hogy sokkal nehezebb tőlem elvenni a labdát, ezáltal labdabiztosabb lettem.

Ahogy nem fürgeséggel, hanem technikával oldod meg a mezőnyben a feladatod, úgy a góljaidat sem hatalmas átlövésből, hanem szép helyezéssel szerezted.
Technika és sok gyakorlás kérdése a jó lövőtechnika. Igyekszem jó helyre, pontosan lőni, mert hiába küldöm meg izomból középre, azt a kapus biztosan kivédi, a kapufa mellé helyezett labdát nehezebb megfogni.

Akkor megint oda értünk vissza, hogy a foci észjáték?
Abszolút! Nem is szeretem azokat labdarúgókat, akik lehajtott fejjel ész nélkül szaladgálnak. Azokat tisztelem, akik olvassák a játékot, látják, mi következhet egy adott szituáció után, mert előre gondolkodnak. Xavi, Iniesta, Modrić képviseli ezt az iskolát, örömmel nézem a játékukat. Valahogy mindig úgy alakul, hogy a pálya megfelelő helyén várják a labdát…

A DVTK az élvonal legfiatalabb átlagéletkorú csapata, a középpálya közepe pedig még ezen belül is különösen ifjú játékosokból áll.
Elég jó hármast alkotunk, mert fiatalként nagy a munkabírásunk, meccsenként 12-12 kilométert biztosan futunk. Emellett labdabiztos játékosként egyikünk sem ijed meg, ha letámad az ellenfél, hanem meg tudjuk játszani a labdát. Szabó Bencével együtt nőttünk föl a Puskás Akadémián, Márkvárt Dáviddal pedig gyorsan összeszoktunk, mert jó játékossal könnyű játszani. Edzésen kívül is sokat járunk össze, rendre kitalálunk valamit. Felváltva látjuk vendégül egymást vacsorára, vagy közösen mozdulunk ki.

Szabó Bence a Gólöröm legutóbbi számában azt is elárulta, hogy közösen jártok hokimeccsre is.
Így igaz, ők csábítottak ki, én Miskolcon ismerkedtem meg a jégkoronggal. Elképesztő a gyorsaság, ahogy korcsolyáznak a jégen, és csak csodálattal tudom nézni, hogyan bánnak a koronggal. Többször jártam már kosármeccsen is, most csütörtökön is kinn szurkoltam a lányoknak a Galatasaray ellen. Mindkét helyen kiváló a hangulat, az minden sporteseményen sokat dob, ha sok szurkoló előtt játszanak a csapatok. Öröm látni, hogy milyen jó csapatai vannak a DVTK-nak!

Elolvasom a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>>

forrás: dvtk.eu