Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Csütörtökön immár második alkalommal népesült be a Herman Ottó Múzeum gyönyörű Szemere Szalonja a Nyitva van a pálya - Történetek a DVTK legendás évtizedeiből beszélgetéssorozat kapcsán. Ezúttal is hatalmas érdeklődés nyilvánult meg a szurkolók részéről, akik teljesen megtöltötték a múzeum kiállítótermét, hogy meghallgassák a hatvanas-hetvenes évek négy meghatározó diósgyőri játékosának, Kovács István, Kovács Pál, Sikora Ferenc és Vass László visszaemlékezéseit. A négy örökifjú labdarúgó számtalan érdekes, izgalmas és humoros történettel szórakoztatta az érdeklődőket, akik a beszélgetés végén szűnni nem akaró tapssal köszönték meg nekik a felejthetetlen élményt.
Ezúttal is megtisztelt minket jelenlétével Bódog Tamás, aki Andrusch József kapusedző társaságában hallgatta végig a beszélgetést.
A rendezvényt megelőzően vendégeink Salamon Józsefnek köszönhetően, a diósgyőri Aranycsapat játékosainak társaságában megtekintették az épülő diósgyőri stadiont. Mindannyian reményüket fejezték ki arra vonatkozóan, hogy Bódog Tamás irányításával olyan csapat kovácsolódik össze Diósgyőrben, amelynek játékára megtelik majd a diósgyőri aréna.
A bal oldali képen állnak balról jobbra: Vass László, Kovács Pál, Tatár György, Szuhai László, Oláh Ferenc, Veréb György, Salamon József, Szentiványi József
guggolnak: Kovács István, Sikora Ferenc
A lenti videóknak köszönhetően azok is meg tudják hallgatni a több, mint két órás beszélgetést, akik nem tudtak személyesen jelen lenni a csütörtöki eseményen. Elnézést kérünk, amiért a video nem HD minőségű, de úgyis annak tartalma a lényeges.
Kedvcsinálóként a videókhoz néhány érdekes téma a beszélgetésből:
Ki és miért ragasztotta Sikora Ferire (első képen) a Girnyó, Kovács Pistára (második képen) pedig a Mustos becenevet, és ki hívta az 57 kg-os Sikorát Vlaszovnak?
Hogyan lett a fiatal szentesi vízilabda kapus Kovács Paliból egy edzői pofon hatására futballista, és lett a félszeg jobbszélsőből - aki előző csapatában, Egerben ontotta a gólokat - az akkori NB1 egyik legkőkeményebb hátvédje?
Mit mondott Vass Lacinak egy MTK ellen lejátszott B-válogatott felkészülési meccs után Sándor Csikar és Lakat Károly, amikor a meccs után barátian közrefogták?
Hogyan kapcsolódik össze a fiatal Kovács Pista sorsa a hatvanas évek egyik legismertebb diósgyőri játékosának, Solymosi Pixinek a sorsával?
1972-ben a Népstadionban lejátszott, Fradi elleni meccsen miért kapta le a pályáról az alig 10 perccel előtte becserélt Vass Lacit (első képen) Mathesz Imre, a csapat akkori edzője? Mit csinált ugyanezen a meccsen Sikora Feri az oldalvonal mellett, amikor megállt a meccset közvetítő Szepesi György mellett?
Kovács Pali (második képen) mesélt az újpesti Zámbó Sanyival, az egri Faliszekkel és a fehérvári Csukoviccsal folytatott emlékezetes csatáiról, de megtudhattuk tőle azt is, hogy miért állították ki utolsó NB1- es meccsén, ami ráadásul élete egyetlen kiállítása volt.
Kikkel szerepelt együtt Vass László és Sikora Ferenc az 1967-es bajnokság tavaszi idényét követően, a legismertebb sportújságírók által összeállított válogatottakban?
Miért kényszerült Kovács István - akinek tehetségét Albert Flóriánéhoz hasonlították - nagyon fiatalon pályafutása befejezésére?
Hogyan beszélték le tervéről edzőjüket, Szabó Pali bácsit, aki egy-egy igazságtalan játékvezetői ítéletet követően rendre le akarta hívni a csapatot a pályáról mérkőzés közben?
Mi döntötte el a Ferencváros javára az 1972-ben első alkalommal éppen Miskolcon megrendezett Képes Sport Teremlabdarúgó Kupát, és ki lett a torna legjobb játékosa, és gólkirálya,
Milyen kulcsszerepet játszott Lipták György szakosztályvezető leleménye abban, hogy az 1965-ös NB1/B-s bajnokságban három, azonos pontszámmal záró csapat közül a DVTK jutott fel másodikként az élvonalba?
Hogyan élték meg, hogy 1970-ben rövid időn belül egykori szeretett játékostársukat, Szucsányi Bandit, majd edzőjüket,Tátrai Sándort is elveszítették?
1970 szeptemberében miért nem azzal a géppel utazott a DVTK a kijevi tornára, amely Kijev közelében lezuhant, és amelyre már meg volt váltva a jegy a csapatnak? A beszélgetés során kiderül, kinek „köszönhette” a csapat az életben maradását.
A beszélgetéssorozat következő, harmadik állomására november 2-án kerül sor a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében. A "Görögök Miskolcon" címet viselő beszélgetésen a DVTK Aranycsapatának két görög származású játékosa, Teodoru Borisz és Vaszilisz, valamint édesapjuk, Teodoru Szotirisz és egykori csapattársuk, Oláh Ferenc lesznek a vendégeink.
Már most szeretnénk jelezni a DVTK történelme iránt érdeklődő szurkolótársainknak, hogy nagy-nagy örömünkre a beszélgetéssorozat nem ér véget a negyedik, decemberi alkalommal. Januárban ugyanis a diósgyőri labdarúgás négy kapusikonját, Hódi Zoltánt, Tamás Gyulát, Szabó Lászlót és Veréb Györgyöt látjuk vendégül a Herman Ottó Múzeum csodálatos Szemere Szalonjában.
Ezúttal is szeretnénk felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy a Szemere Szalon korlátozott befogadóképessége miatt előregisztráció szükséges, melyet a dvtkmuzeum@gmail.com e-mail címre írt üzenettel vagy a 346-875-ös telefonszám hívásával lehet leadni.
Belépőjegy ára 600 Ft, diákoknak més nyugdíjasoknak 300 Ft.
Várunk mindenkit szeretettel november 2-án!
Köszönet Max-nak a fotókért!
"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."
A hagyományok ápolása nélkül nincs jövőnk. Ezek a labdarúgók példát mutattak nekünk klubhűségből, hiszen 7-11 évet húztak le a DVTK-nál. Nem hagyták itt Miskolcot, jóllehet egyiket-másikat több híres fővárosi csapat is csábította, ahol akár válogatottak is lehettek volna.
Betyárok egy korábbi hozzászólása volt nagyon találó ezzel kapcsolatban, amikor azt fejtegette, vajon negyven év múlva kíváncsi lesz-e bárki is a mai focistáinkra. A kérdésben benne volt a válasz. Ha elveszítjük a gyökereinket, elveszítünk mindent.
(És nem véletlen, hogy nem jutottunk előrébb: egyértelmű volt a sújtás, egy példa a sok közül Détári nyilatkozata, ott olvasható a múzeumban, a Honvéd elleni meccsről. Aztán pedig az emlitett csapatba már "jelentkeztek" a későbbi aranycsapat tagjai, tehát hosszú távra lehetett volna igen komoly csapatunk.)
Megdöbbentő volt, hogy a régi csibészek ma úriemberek! Fesztelenül mondták el, vagy utaltak kellemetlen dolgokra is, de bármi is volt annak idején, a futballhoz és a Diósgyőrhöz való elképesztően erős és természetes kötődésük mindent visz. Kijelenthetjük, hogy a parancsuralmi korból adódó visszásságok ellenére egészségesebb volt a focisták világa, mint napjainkban.
Fontosnak tartom még Jáborcsik András - aki lassan bekerül a történelembe... - utolsó kérdését, amit az örökifjakhoz intézett:
"Vajon miért nem tudott a 60-as, 70-es évek Diósgyőre kiugró eredményt elérni?"
Itt volt pár másodperc hallgatás, elgondolkodás. Aki akarja, végighallgatja, aki nem annak elmondpm az egyszerű választ, amit nem ily' nyersen kimondva, de tudattak velünk a Fiúk: mert nem engedték. Hát bizony, kedves Bódog Tamás, igy van ez ma is...
Még annyit, hogy a következő Haladás elleni meccs előtt, megirom majd, hogy nem estünk bele a vasutasok csapdájába sőt, hogy vertük át őket olyan módon, ami max. Rejtő regényekben vagy az angol titkosszolgálatnál olvasható, s ha megtudjátok, összesz.rjátok magatokat! De a szombathelyiek is!
Hajrá Diósgyőr!