Banner

Ryan Harrison: Glentől csupa jót hallottam Miskolcról

Szerző: Jáborcsik Márk | 2018-10-09 19:39:00

Most, hogy csatlakoztam az amigeleken.hu csapatához, minél nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a Jegesmedvék idegenlégósainak a bemutatására. A Facebookon található Jegesmedve szurkolói csoportban megkérdeztük a hoki miskolci szerelmeseit, hogy kiről olvasnának szívesen. A szavazás egyértelmű győztese Ryan Harrison lett.

Ennek megfelelően első interjúalanyom Ryan volt, aki az amerikai harmadosztályú Colorado Eagles csapatától érkezett hozzánk. A Vigadóban találkoztunk, és egy nagyon szimpatikus fiatalembert ismerhettem meg személyében.



A kanadai gyerekek korcsolyával a lábukon születnek, a hoki a vérükben van. Mindenki szereti a hokit, és ha csak tehetik, koriznak. A szóbeszéd szerint még volt, hogy iskolába is koriba mentek a gyerekek. Igaz ez?

Hát, ha nem is korcsolyában mennek az iskolába, iskola után mindenki utcai-hokizik (road-hockey) és mivel a jégkorong a legnépszerűbb sport Kanadában, ezért a vér mellett mindenkinek hoki folyik az ereiben. Négy éves kor körül még fém kereteket használnak a gyerekek, azzal segítik magukat, hogy minél magabiztosabbá váljon a mozgásuk. De valóban azt kell mondani, hogy ez egy hatalmas szenvedély Kanadában.


Kalamalka Lake - Vernon | Ryan szülővárosától 4 kilométerre délre


Te mindig is hokizni akartál?

Sok sportot kipróbáltam kiskoromban. 4 éves koromban kezdtem jégkorongozni, de baseballoztam, és egy kicsit fociztam is. Amikor 13 éves lettem, akkor döntöttem a jégkorong mellett. Nagyon sok időt vitt el a hoki, és csak erre szerettem volna koncentrálni, ezért tűnt ez egy helyes döntésnek. Ez volt a szenvedélyem, ezért tehát 13 éves koromtól csak a hoki maradt.

A családban milyen hagyományai voltak a jégkorongnak?

Nagyapám elég nagy mélységekben volt jelen a jégkorong körökben. Részt vett a british columbiai junior liga szervezésében (Ryan a british columbiai Vernonból származik), és indításában. Szóval, mondhatjuk nyugodtan, hogy nem állt távol a hoki a családomtól. Édesapám hatalmas hoki rajongó volt, keresztapámat pedig draftolta is a Chicago Blackhawks a nyolcvanas évek tájékán, úgyhogy tényleg csak jött minden magától.

Amikor egy kissrác eldöntötte nálatok, hogy akkor én hokizni fogok, milyen körülmények, felszereltség, és lehetőségek várták?

Vernon környéke kifogástalan jégpályákkal rendelkezett, de minden kissrác, ahogy én is, mikor 4 évesen nekikezd a sportnak, ezekkel a fém keretekkel kezd, hogy minél hamarabb megtanulja az alapokat. Ez nem volt máshogy az én esetemben sem. Nem emlékszem már, mennyi ideig tartott, amíg sikerült magamtól elboldogulnom. Arra emlékszem, hogy mikor sikerült, akkor indult csak az igazi móka.

Kicsit továbbugorva: 5 teljes szezont játszottál a WHL-ben, ami köztudottan a világ top junior ligái közé tartozik. Ez az 5 szezon Prince Albertben kezdődött, a Raiders játékosa voltál. Hogy működik a kanadai junior liga játékos kiválasztás? Hogy kell elképzelni ezt a folyamatot?

14 éves korig a gyerekek a Bantom ligában játszanak. Mikor betöltik a 14-et, akkor a WHL csapatoknak ugyanúgy van egy draftja, mint az NHL csapatoknak. Én így kerültem Prince Albertbe, ők draftoltak engem. Prince Albert, ha jól emlékszem kb. 18 óra autóútra van Vernon-tól, szóval elég messze kerültem a családomtól. Egy meccset játszottam ott még az utolsó Bantom szezonom végén, plusz 2 teljes szezont. Tökéletes alapokat kaptam a továbbiakra, nagyon szerettem ott játszani, remek állomása volt a karrieremnek. Noha elég messze volt, és elég hideg éghajlati viszonyok is voltak, összességében mégis nagyon jól éreztem magam.

A 18 órás út azért nem kis távolság. Hogy kezelte ezt a helyzetet a családod?

Anyukám nagyon szomorú volt, hogy útnak kell engednie ilyen fiatalon, de mindig is teljes vállszélességgel mögöttem álltak, és támogattak mindenben. Első évemben háromszor is meglátogattak, és ráadásul nem repültek, hanem kocsival jöttek, csak hogy lássanak. A körülmények nem feltétlenül voltak a legjobbak az utakon, szinte mindig havazott, és ezért a közlekedés is elég nehézkes volt. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos volt ez az egész nekik is, és emellett természetesen nagyon izgultak értem.

Ekkor milyen körülmények között laktál? Volt egy közös kollégium a játékosoknak?

Nem igazán. Egy idős hölgynél laktam, aki akkor olyan 65 éves lehetett. A férje volt egy ideig az elnöke a csapatnak, de aztán ő elhunyt. Végig olyan érzésem volt, mintha a nagymamámmal élnék. Nagyon kedves, aranyos hölgy volt, és még mai napig tartjuk a kapcsolatot. Remek szakács volt, nagyszerű ételeket készített mindig, és nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy igazán otthon érezhessem magam. Nagyon jól gondomat viselte.

Milyen volt a játékosok összetétele? Te voltál az egyedüli, aki ilyen messziről jött, vagy a többieknek is nagy utat kellett megtenniük?

Volt rajtam kívül még 2 srác, akik arról a környékről érkeztek, mint én. Igazából a draft miatt elég széles volt a paletta, egész Kanadából érkeztek játékosok. Érdekesség, hogy volt egy fehérorosz csapattársam is, ami azért nem volt mindennapi. Mindenki egy családnál volt elszállásolva. Voltak olyanok is, akik gyerekes családokhoz kerültek, de voltak olyanok is, akik idősebbekhez. Szóval, a hangsúly azon volt, hogy mindenki családhoz kerüljön, szem előtt tartva azt, hogy még csak 14 évesek voltunk.

Prince Albert után 2010-ben a Medicine Hat csapatához igazoltál, ahol 40 meccsen léptél jégre. Viszont idő előtt, a szezon közben ismét csapatot váltottál. Ezúttal áttetted a székhelyed Amerikába, Everettbe. Mi volt az oka ezeknek a csapatváltásoknak?

17 éves voltam, a szezont követően kértem, hogy cseréljenek el, és így jött Medicine Hat. Ők mindig is playoff közeli csapat voltak, mi pedig nem igazán kerültünk a rájátszás közelébe. A Medicine Hatnek szüksége volt akkor egy védőre, ezért kerültem szóba náluk. Az Everett pedig szintén szezon közben vitt el. Szükségük volt egy keményen dolgozó játékosra, akit meg is találtak a személyemben. Ezt követően még két szezonom volt az everetti csapatban. Talán nyugodtan kijelenthetem, hogy itt éreztem magam a legjobban a WHL-es éveim alatt, mivel minden éven harcban voltunk a rájátszást jelentő helyekért, és nagyszerű szurkolóink voltak. Egy nagy, és hangos csarnokban játszottuk a meccseinket, ami szintén nagy pluszt jelentett. Az edzők is nagyon tudták a dolgukat, szóval összességében minden a helyén volt ahhoz, hogy kihozhassam magamból a maximumot. A környezetet is nagyon szerettem, igazán remek város Everett. “Közel” is volt az otthonomhoz (5 és fél órára), és mivel a Washington állambeli Seattle csak 40 percre volt Everett-től, többször is voltam ott különböző eseményeken. Jó pár Mariners meccset láttam (Major League Baseball) például, és elég sok koncerten is voltam.



A WHL után játszottál az egyetemi ligában is két évet a Calgary egyetem csapatában. Mi állt e mögött a döntés mögött?

Amikor a WHL-ben játszol, biztosítva van számodra egy évet fedező ösztöndíjnak megfelelő összeg. Mivel még nem rendelkeztem NHL szerződéssel, ezért meg szerettem volna tapasztalni milyen is ez az iskola dolog. Ennek megfelelően ki is használtam a lehetőséget, és két évet töltöttem a Calgary egyetemen. Remek csapatunk volt, és egyik éven be is jutottunk a döntőbe. Összességében hoki és tanulás szempontjából is remek tapasztalat volt. Nyitott rendszerben tanultam (open studies), ezért mindenfélét tanultam. Olyan tárgyaim voltak, mint szociológia, pszichológia, de még egy biznisz kurzust is felvettem, tehát főleg olyan tárgyak, amik valamennyire is megfogták a képzelőerőmet.

Nehéz volt összeegyeztetni a tanulást a hokival ezalatt a két év alatt?

Hogy őszinte legyek, igen, nehéz volt, Hétvégéken voltak a meccsek, hétköznap az órák, de az órák mellett mindennap edzés is volt. Sose voltam olyan jó viszonyban a tanulással, ezért elég kemény időszak volt ez számomra. Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt a suli és a hoki között.

Személy szerint engem nagyon meglepett, hogy ezután a svéd negyed osztályba igazoltál…

Akkortájt teljesen elegem volt az iskolából, és esélytelennek éreztem, hogy még két évet lehúzzak az iskolapadban. Egy ügynök keresett meg. Igazából semmit sem tudtam Európáról, az európai hokiról, de úgy éreztem, hogy szükségem van a változásra, és Svédországba igazoltam. Ennek megfelelően bele is vágtam a kalandba, nem törődve a körülményekkel. Egy alacsonyabb liga volt, de remek embereket ismertem meg, és egy újabb értékes tapasztalattal lettem gazdagabb. Ez egyébként megkönnyítette a Magyarországra igazolásomat is. Sokkal könnyebb volt ezzel a tapasztalattal a hátam mögött igent mondani a miskolci megkeresésre. Tudni, milyen egy nagyon hosszú repülőút, és ilyen távol lenni az otthonomtól, ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy most itt vagyok.

// Itt viccesen megjegyeztem, hogy érdekes a csapatválasztás, mert egy korábbi Jegesmedve, Keegan Dansereau is játszott az Olofströmsben, aki aztán nálunk lett bajnok. //

Oh tényleg? Tudtam, hogy Keegan játszott ugyanannál a svéd csapatnál, azonban nem tudtam, hogy itt is játszott Miskolcon. Tök jó.



A svéd kaland után visszatértél Amerikába az ECHL-be (amerikai harmadosztály), a Colorado Eagles csapatához. A Colorado egy évről-évre remek teljesítményt nyújtó csapat volt. Ők kerestek meg téged, hogy le akarnak igazolni?

Az ügynököm vette fel a kapcsolatot az Eagles-szel. Egyik barátom akkor szintén a csapatban játszott. Természetesen, nem csak úgy igazoltak le. El kellett utaznom az edzőtáborba, és bizonyítanom kellett, hogy igenis, szükségük van rám, és beférek a csapatba. Mert az igazat megvallva, sose láttak előtte játszani, így mindent bele kellett adnom, hogy bekerülhessek, de utólag azt mondom, hogy ez volt a sportolói pályafutásom legjobb döntése. Egy kiváló szervezet, és egy top csapat tagja lettem, még kiválóbb játékosokkal körülvéve. A csarnok, a lakásom, és az egész tökéletes volt. És a hab a tortán, hogy itt ismertem meg a barátnőm, úgyhogy nagyon is jól álltak a csillagjaim.

// Mielőtt Ryan megérkezett az Eagles-höz, a csapat 10 évig bajnoki cím nélkül maradt. Mondhatjuk, hogy ő volt a szerencsehozójuk, mivel a két év alatt mindkétszer elnyerték a Kelly kupát. //



Milyen szerepet játszottál a két bajnoki címben? Melyik sorban játszottál?

Főleg második soros voltam, de a szezonok során mindegyik sorban megfordultam. Mikor szükség volt rám egy másik sorban, sosem panaszkodtam, csak csináltam a dolgom. Mindig azt mondták, hogy meghoztam azt a pluszt, amire mindig is szükségük volt. A saját energikusságommal energiát tudtam adni a többieknek is. Szerencsére, ennek köszönhetően sokat játszottam az első sorban is, és rengetek jégidőt kaptam. Egy mindenes voltam, aki mindent is csinált.

Most is ez a helyzet?

Igen, ugyan ez. Most is rengeteg játékidőt kapok. Mondjuk, idén nem voltam még fent az emberelőnyös játékok során, és ez még fura, mert az utóbbi két szezonban végig tagja voltam az előnyös alakulatnak. Szóval igen, most is mindenes vagyok, és jó példával járok elől a többiek előtt.

Két ilyen szezon után mi motivált, hogy Magyarországra szerződj?

Az edző, Glen keresett meg. Mikor egy ilyen múlttal rendelkező edző keres meg, hogy azt szeretné, hogy nála játssz, tekintve azt is, hogy hol volt edző ezelőtt, elég nehéz nem csábításba esni. Izgatottá tett, és egyből utána néztem a csapatnak, a városnak. Nagyon vártam, hogy együtt építhessünk csapatot itt Miskolcon. Glentől sok jót hallottam a csapattársakról is.

Nem volt kilátásban egy esetleges AHL (amerikai másodosztály) szerződés?

Nyár eleje volt, nem volt még szerződésem. Kb. két hét telt el a mindent eldöntő meccs óta, mikor Glen hívott. És mivel egy AHL-es csapat sem keresett meg eddig, úgy döntöttem, hogy Magyarországra igazolok. Tetszett minden, és a szezon felépítése sem olyan megterhelő, mint az amerikaié, mert ott embertelen mennyiségű meccset játszottunk. Mivel mindkétszer a végsőkig meneteltünk, ezért végül mindkét évben több, mint 100 meccset játszottunk szeptembertől júniusig. Egyszer-kétszer meg is sérültem, és fizikálisan teljesen leszívott ez a feszített menetrend. Főként ezt szem előtt tartva döntöttem a DVTK mellett. Úgy gondoltam, itt ki tudom majd használni a plusz energiáknak köszönhetően az extra sebességet, és a készségeimet is kamatoztatni tudom.



Mi volt az első benyomásod a városról?

Ahogy említettem már, nagyon tetszett, amit láttam. Volt egy pár megkeresésem még különböző európai csapatoktól (Franciaországból, és a svéd harmadosztályból), de Glen személye, a többi idegenlégiós, és minden, amit láttam, egyértelműen Miskolc felé billentette a mérleget. Miskolc és Budapest is gyönyörű városok, és mivel a Föld ezen felén még sose jártam, nagyon élvezzük a jelenlegi helyzetet a barátnőmmel és a kutyámmal. Jó itt lenni.

Mivel töltitek a szabadidőtöket?

Mikor nem edzésen vagyok, az idő nagy részében kutyát sétáltatunk. Igazán szép környéken lakunk, úgy hogy minden adott a sétákhoz. Az utóbbi időben rákaptunk a főzésre. Szeretünk új receptek után kutatni, és kipróbálni őket. Természetesen, a főzés mellett a pihenés is nélkülözhetetlen. Igazából főként csak együtt vagyunk, sorozatozunk, filmet nézünk. A barátnőmnek is új a helyzet, nem volt még ezelőtt Európában, de jól alkalmazkodott, és a kutyusunk jó társaság neki, amíg én nem vagyok otthon. Két hete meglátogattak a szüleim is minket. Elvittük őket Budapestre is, megnéztük a nevezetességeket. Pár idegenbeli meccsre is ellátogattak Szlovákiába, szóval játszani is láttak, valamint ezeket a jellegzetes templomokat és épületeket is megcsodálták, ami az itteni kultúrára jellemző. Otthon ilyeneket nem nagyon látni.

Rátérve a csapattársaidra. Kivel jössz ki a legjobban? Jégen kívül is keresitek egymás társaságát a többiekkel? Vannak közös programok?

Szerencsére mindenkivel nagyon jóban vagyok, könnyen befogadtak a srácok. Igazából nem is lehet kiemelni nagyon senkit. Mindenkivel jóban vagyok! És persze időről-időre vannak közös programok, közös étkezések, és szoktunk együtt szórakozni is. Én 10 percre lakom a várostól, ők pedig szinte kivétel nélkül a belvárosban. Ez nem a legjobb, de mindig találunk időt mókázni.



Azt hallottam, hogy igazi jófej srác vagy. Viszont a múltban volt egy-két 100+ kiállításperces szezonod. Melyik az igazi Ryan? Teljesen más ember vagy a csarnokon belül és kívül?

Hát, a jégen sose kellett félteni! Mikor az ellenfél csapatából valaki keménykedik, vagy alattomosan játszik, akkor nem fogok meghátrálni. Persze, a normál életben teljesen más vagyok, inkább a nyugodtság jellemző rám. Ellenben a jégen nem félek bepiszkolni a kezem.

Elég hullámzó eddig a csapat teljesítménye. Mik az eddigi benyomásaid a ligáról, és hogyan hasonlítanád össze az ECHL-lel?

Amit elsőként kiemelnék, hogy az egész liga nagyon gyors. A játékosok nagyon képzettek, rendkívül gyorsan járatják a korongot. Megmutattuk már, hogy bármelyik csapat ellen nyerhetünk. Voltak rosszabb meccseink, de ez természetes ilyen új közegben, ilyen új csapattal. Ha megtaláljuk a helyes utat, akkor úgy gondolom, sokra vihetjük még. Összehasonlítani pedig úgy tudnám a két ligát, hogy mikor a top szlovák csapatokkal játszunk, az olyan szint körül van, mintha az ECHL rájátszásában lévő csapatok ellen játszanánk. Gyorsak, élesek, és igen kemény ellenfelek.



Ismertél magyar játékost mielőtt idekerültél? Tudtad, hogy többel is egy ligában játszottál? Ráadásul egy volt miskolci játékos, Gőz Balázs, a Norfolk Admirals-ban játszott / játszik.

Nem igazán. Gőzről mindaddig nem tudtam, hogy magyar, amíg meg nem láttam a Norfolk cuccait itthon. Nagyon meglepődtem, nagyon jó érzés volt, hogy innen is van valaki odaát nálunk. Ő is egy igazán remek srác.

Kedvenc NHL csapatod? Kedvenc Játékosod?

Kedvenc csapatom a Vancouver Canucks, mivel ez a legközelebb található NHL csapat a szülőhelyemhez, igaz ez 4-5 óra autóval. Egyik szezonban részt vehettem az edzőtáborukban. Eszméletlen volt magamra húzni a kedvenc csapatom mezét. A kedvenc játékosom Pavel Bure volt a Canucksból. Gyors volt, és igazán szórakoztató hokit játszott. Most, ahogy a legtöbben, én is Crosby rajongó vagyok. Nagy játékos.

A jövővel kapcsolatban: Itt általában minden idegenlégiós egy éves szerződést ír alá. Lehetségesnek tartod, hogy itt maradj a szezon után egy vagy akár több szezonra?

Persze! Igazából a csapaton múlik, hogy mit szeretnének, és hogy beleférek-e a jövőbeli elképzeléseikbe. Személy szerint mindennel elégedett vagyok, és elképzelhetőnek tartom, hogy maradjak.


Köszönöm az interjút Ryan! Sok sikert a szezon hátralevő részére, és örülünk, hogy a sorainkban tudhatunk!


fotó: dvtk.eu, Marissa Beacker, David Robinson




SEGÍTS MINKET!

Az amigeleken.hu ingyenes, de sok munkával készül.
Támogass, hogy növekedni és fejlődni tudjunk!

www.amigeleken.hu/segits-minket

És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások

1 2 > 

15. abori |Válasz erre: 14. Ovecskin
2018-10-11 17:41:44
Elképesztő, hogy bírod az időeltolódást! :) Amúgy meg CS.A.M.O.V.
14. Ovecskin
2018-10-11 08:33:06
A MAC ma este 7-kor játszik a szlovák U20-as válogatottal, így holnap biztosan mi leszünk a frissebbek. Reménykedem, hogy ez a játékunkon is meg fog látszódni.
Nem mellesleg, szeretném felhívni a tisztelt fórumtársak figyelmét, hogy ma éjszaka többek között az én két gólommal sikerült legyőznünk a Vegas Golden Knights-ot.
13. gaborgabor
2018-10-10 15:33:15
Azt bírom, hogy a magyar "sztár" focisták be vannak feszülve Miskolctól. Csomagba lehet csak felcsalni őket, de legszívesebben Pestről járnának be :). Emellett alig várják hogy dobbantsanak. De itt van ez a kanadai gyerek meg a többi hokis. Jól érzik magukat, teszik a dolgukat, eredményesek, nem pofáznak hogy messze van a kaszinó, meg hogy fel van ütve a miskolci kóla...
12. abori
2018-10-10 06:31:13
Remek írás, köszönjük. Várjuk a Rasmusról szóló cikket is.:)
11. Geotic |Válasz erre: 9. masztiff
2018-10-09 23:38:36
Tehát hogy az “e”-betű felett melyik irányba dől az ékezet? :)
10. j_mark |Válasz erre: 9. masztiff
2018-10-09 23:04:09
Én már túlgondoltam, hogy mérflöld vagy valami hasonló (pedig tényleg 4 kilométer) :D
9. masztiff |Válasz erre: 8. j_mark
2018-10-09 22:59:58
Talán arra, hogy kilomèter és nem kilóméter. :)
8. j_mark |Válasz erre: 7. antiabs
2018-10-09 22:47:55
Mire gondolsz pontosan?
7. antiabs
2018-10-09 22:25:10
Remek riport, köszönjük!
(A Kalamalka Lake fotó alatt javítsátok a kilométerre feliratot légy szíves.)
6. Geotic
2018-10-09 22:22:01
Tudom, hogy ilyet nem illik megkérdezni, de én azért kiváncsi lennék rá:
Állítólag az AHL alatt anyagilag nem éri meg Amerikában játszani egy külföldi játékosnak.
A szóbeszéd szerint az ECHL-ben 1000-1500 dollár körül keresnek havonta, az SPHL pedig gyakorlatilag önköltséges.
Nem tudom, egy kanadai vagy amerikai játékos esetében is így van ez?

1 2 > 

Mégsem


Üzenet küldése...