Banner

Rozi a Ladákat is bátran ledudálta az útról

Szerző: Jáborcsik András | 2019-07-15 18:26:00

A Rozi becenévre hallgató, biztos kezű pilótát minden sportoló szerette és tisztelte. Rozman Lászlóval, a Diósgyőri VTK egykori, máig nagy népszerűségnek örvendő autóbusz-vezetőjével Kolodzey Tamás beszélgetett. A boon.hu-n megjelent interjúból idézünk.



Mikor került a klubhoz?
Lassan fél évszázaddal ezelőtt. Egészen pontosan 1971. április 2-án volt az első utam a diósgyőrieknél. Létszámilag persze, mint oly’ sokan, akik a sportban tevékenykedtünk, én is a Lenin Kohászati Művekhez tartoztam, a gyárból azonban kirendeltek az egyesülethez.

Hány kilométert vezetett DVTK-sofőrként?
Több mint kétmilliót. Ez nem rossz adat, ugye?

Volt kisebb vagy nagyobb balesete?
Szerencsére egy sem. A pilóták erre a legbüszkébbek, így a nullás mutatómra én is az vagyok.

Kizárólag a már elhíresült Ikarus buszon dolgozott?
Igen, mert akkor szinte csak ezek járták a hazai utakat. Az „enyém” a 255-ös számú volt: 1970-ben jött ki a gyárból. A vadonatúj jármű kiváló menettulajdonságokkal rendelkezett, imádtam hajtani.

Rengeteget ültem a társasgépkocsija anyósülésén. Soha nem felejtem el, hogy egyszer Győrből három óra húsz perc alatt értünk Miskolcra, holott akkoriban még csak Gyöngyösig ért a sztráda. Ekkor kezdtem el nagyon tisztelni, mondván: önt szó szerint a volán mögé „teremtették”.
Ezek a csúcsaim nagy figyelmet, fegyelmet és közlekedési szeretetet igényeltek. Mivel jártam az országot, minden sajátossággal tisztában voltam. A kanyarokkal, az emelkedőkkel, aztán a beütemezett megállóhelyekkel, például a közkedvelt Szőlőskerttel. Tudtam, hogy hol van az ebéd, a cigarettaszünet vagy a vacsora. Úgy jártam Zalaegerszegre, Szombathelyre, Pécsre, Dunaújvárosba, Szegedre, Békéscsabára, mint egy miskolci a Győri kapuba. A konkrét esetről: a visszautakat természetesen befolyásolta az eredmény: ha kikapott a csapat, szinte megállás nélkül repeszthettem hazáig. A családias légkört, a baráti viszonyt az is jellemezte, hogy mindenkit az otthonáig vittem, rendre bekanyarodtam a játékosok utcájába.

Azt is élveztem, amikor ledudálta az útról az akkoriban itthon a legjobb személyautóknak számító Ladákat, Zsigulikat…
Ezt a játékosok is díjazták, sőt állandóan szekáltak, hogy Rozi, mit keres még ez a „tragacs” előttünk? Biztosan vannak, akik nem tudják: nekem két dudám volt. Az egyiket egy mozdonyról szereltük be az Ikarusba, és ha ráadtam a levegőt, olyan hangot adott, hogy ijedtében mindenki azért állt félre, mert nem tudta, ki jön utána. A gyárilag beszerelt, eredeti dudát is használtam, de inkább csak Miskolc belvárosában.

Rendkívül népszerű ember volt a sportolók körében. Minek köszönhette ezt?
Annak, hogy kedveltem a versenyzőket, és mindegyikükhöz volt néhány kedves szavam, úgy tartottam, hogy egy sofőr legyen barátságos az utasaihoz. Nem csupán a focistákat szállítottam: a szabad óráimban az „enyémek” voltak az atléták, a birkózók, a kajak-kenusok, a kézilabdázók, a kosárlabdázók, a súlyemelők és a természetjárók is.

Kitől kapta a Rozi becenevet?
Sajnos ezt máig nem tudom. Kovács Pál Rozátónak hívott, majd a Rozman rövidítéséből egyszer csak Rozi lettem. Igaz, hogy női név, de eszembe sem jutott, hogy tiltakozzak, ezért rajtam maradt. Most is mindenki így becéz.

Mit jelent az ön számára a már-már a régi fényében tündöklő DVTK?
Az életemet. Nagyon örülök, hogy a futballisták benn maradtak az NB I.-ben, miként annak is, hogy új műfajok csatlakoztak a klubhoz, ráadásul a legtöbb szakosztály képviselői remek eredményeket produkálnak.

Hogyan fogadta azt a mosolyt fakasztó egykori megállapítást, mely szerint ön a DVTK valaha élt legjobb NB I.-es labdarúgója?
Emlékszem rá. Az ön kollégája, Buzafalvi Győző találta ki. Még akkor is nagyon örültem ennek az epés megjegyzésének, ha nem volt igaz. Ezzel a „bélyeggel” ismerte el azt, hogy talán elfogadhatóan dolgoztam.


Elolvasom a teljes interjút a boon.hu-n >>>>>>


forrás: boon.hu




És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások
1. betyarok
2019-07-18 19:45:02 Fekete öves, Őstag
Azért egy-két régi arc hozzászólhatna...
Most irjam azt, hogy Hassani könnyes szemmel fogja meghivni 30 év múlva egy albán faluba a Diósgyőr-busz mostani sofőrjét...?
Banner
Mégsem


Üzenet küldése...