Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Két Európa-bajnoki selejtezőt is játszott a magyar női kosárlabda-válogatott az elmúlt napokban Miskolcon. Raksányi Krisztinát az Aluinvent DVTK játékosát és egyben a nemzeti csapat kapitányát az Oroszország és Litvánia ellen vívott csaták tapasztalatairól kérdezte a dvtk.eu.
A remek orosz csapat ellen nem sikerült a bravúr, holott előzetesen nem zártátok ki ennek a lehetőségét sem. Mi hiányzott ellenük a sikerhez?
Elsősorban azért nem jött össze a bravúr, mert az első félidőben inkább az ő akaratuk dominált, az ő ritmusukban játszottunk mi is. Centerposzton nagyon erősek és a mérkőzés első felében ezt érvényesíteni is tudták. De mindenképpen meg kell említeni, hogy egy percig nem adtuk fel a küzdelmet, hiszen húsz pontos hátrányból jöttünk vissza, és a végén majdnem sikerült meglepetést okozni. Csak az a baj, hogy túl későn jött ez a feltámadás. Azt gondolom, hogy olyan meccs vívtunk az oroszok ellen, ami miatt nem szabad szégyenkezni, emellett jól szolgálta a Litvánia elleni felkészülésünket is.
Akik ellen már egy teljesen más jellegű mérkőzést játszottatok. Sokáig szorosan alakult a találkozó, szinte fej-fej mellett haladt a két csapat.
Igen, ők nem képviselnek olyan játékerőt, mint az oroszok, de hasonló felépítésű játékosok alkotják a csapatukat. Ők is nagyon magasak, és főleg centerposzton jók. Az első félidőben nem mondanám, hogy a védekezés dominált egyik oldalon sem, a 45-40-es félidő elég pontgazdag, de annak örülhettünk, hogy mi voltunk előnyben és a dobásaink ültek. A harmadik negyedre azzal a szándékkal jöttünk ki, hogy csináljunk egy tízpontos előnyt, ami sikerült is. A védekezésünk is összeállt és támadásaink is rendben voltak. Aztán jött egy elég nagy hullámvölgy, amelybe a játékvezetők is szépen beleszóltak, de mi is nagyon sok butaságot követtünk el ebben az időszakban. A lényeg az, hogy ebből a szakaszból is sikerült kijönni, küzdöttünk végig. Ugye a szerencsére is szükségünk volt a végén a győzelemhez, de hát bátraké a szerencse, és ezúttal mi voltunk a bátrak.
Bőven adódtak kritikus pillanatok a mérkőzésen, és ezekben a nehéz szituációkban is helyén volt szívetek.
Valóban, a végjátékban már öt ponttal is vezettek a litvánok, de azt hiszem, hogy a pánik nem jellemző erre a csapatra. Szerintem senkiben - bennem egészen biztosan - nem volt meg az érzés, hogy kikaphatunk tőlünk. Én végig azt éreztem, hogy mi csak győzelemmel távozhatunk a csarnokból. Az időkérésnél megbeszéltük, amit meg kellett, összeszedtük a védekezést, és bedobtuk azt, amit be kellett dobni.
Kis pihenés után a héten folytatódik a bajnokság, és február 24-én szombaton a Zalaegerszeget fogadjuk. Várod már azt a találkozót?
Kötelező a győzelem, bármi áron de győzni kell ellenük. Jó csapatot raktak össze a ZTE-nél idén, és jó formában is vannak. Hozzánk viszont érkezett egy régi-új játékos, Alyssia Brewer személyében, aki nagy erősítést jelenthet. Remélhetőleg olyan állapotban lesz, hogy azonnal fogja tudni segíteni a csapatot. Hétfőtől már arra a mérkőzésre készülünk, a válogatottakból érkezők is maguk mögött hagyják a selejtezőket, és most már mindenki csak a bajnokságra és a Magyar Kupára koncentrál.
Elolvasom a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>
forrás: dvtk.eu
A Szekszárd meg, a véleményem szerint, kezd kipukkanni, már a Ceglédet is nyögvenyelősen verték meg legutóbb.