Portugália után, Belgium előtt

Szurkolótársunk, Steve Curtis élménybeszámolója a portugálok elleni diadalról

Kedden sátort bontottunk a camargoui bázison, és indultunk Lyonba, a portugálok elleni meccsre. A hangulat kiváló, megvan a továbbjutás, innentől minden meccs ajándék, izguljanak a luzitánok. Úgy döntöttünk, hogy mivel nem hajt a tatár, rászánjuk a napot egy kis nézelődésre, áldozunk egy keveset a kultúra oltárán, ezzel is rombolva egy kicsit a bunkó, huligán minden magyar szurkoló sztereotípiát. Első megállónk Arlés, ahol megtekintettük az időszámításunk előtt épült Colosseumot, a történelmi belvárost, Van Gogh alkotásainak helyszínét. Azért, hogy a fociról sem feledkezzünk meg, a város híres szülötte Debril Cisse.

Következő megálló Avignon, Provence tartomány fővárosa a Rhone folyó partján. Fő nevezetessége a Pápai palota, amely 70 éven keresztül volt több Pápa székhelye, illetve az avignoni híd, amely arról híres, hogy nem ér át a túlsó partra, ugyanis többször is elsodorta a folyó, ezért a derék franciák megunták az elemekkel való folytonos harcot, és úgy hagyták. Azóta szépen termeli nekik az eurót ez a furcsa látványosság.

Avignon után még 300 km volt hátra a lyoni szállásig, kb. fél nyolcra meg is érkeztünk, bár nem volt egyszerű. Egy hegyi faluban foglaltuk le a menedéket, de még a falu központjában, a gyorsfolyású patakban békésen pisztrángozó horgászok sem nagyon hallottak a szállásunkról. Mikor már kezdtünk aggódni, a GPS jelet fogott, és indultunk a hegyi úton, amely pont egy autónyi szélességű volt. Erősen bíztunk benne, hogy nem fog senki sem szembe jönni. A Sebesvizen található egykori Digép üdülőhöz hasonló látvány fogadott minket 580 m magasan a hegyekben, egy középkorú, nagyon szimpatikus házaspárral az erdei lakban. Mielőtt átestünk a formaságokon, kitöltöttünk egy kört, természetesen a háziakat is megkínálva. A hatás frenetikus volt, a szilvapálinka ugyanis átrendezi az arcát azoknak, akik először találkoznak vele. A házaspár férfi tagja edzésben lehetett, mert az este folyamán még kétszer betért hozzánk, először kalácsot sütöttek nekünk, plusz egy feles, később házi kenyeret, na még egyet. Egy biztos, mi voltunk az első magyar vendégeik. A környék meseszép, 78-an laknak elszórtan a hegyen, a szobák is igényesek, kedvesek a háziak és még a spanyol-horvát meccset is láttuk!

Reggel munkanap - a meccsnapokat így neveztük el, - könnyű szalonnás, kolbászos, hagymás rántotta, a tojás szigorúan bio, a kert végében nevelkedő tyúkok alól, házi kenyérrel. Indulás Lyonba, parkolás a stadion melletti bevásárlóközpontban, szokás szerint itthon vagyunk, annyi a magyar. Mellettünk Benfica szurkolók, közös fotó, pálinka, sör csere, nem volt egyszerű kimondatni velük a Diósgyőrt, és az egészségedre szavakat.

Ők sem kedvelik Ronaldot, megegyeztünk egy x-ben! Indul a beléptetés, a stadion 63.000 férőhelyes, 460 millio euróból épült, mi kevesebből is beérnénk, csak lenne már kész. A bejáratnál ismerős arc, Freinreisz Karesz, néhány fotó, majd felelevenítjük az 1981-es Edda, Skorpió turnét, és már bent is vagyunk.

Lassan megtelik az Aréna, a hangulat a szokásos, a portugálokat a lelátón leszurkoljuk, amúgy sem túl széles a repertoárjuk. A mérkőzés örök élmény marad számunkra, sokszor a szemünknek sem hittünk, parádés gólok, sajnos gyors egyenlítések, de ne legyünk telhetetlenek. Megvan a csoportgyőzelem, és mivel előrelátóak voltunk, a jegy Toulouseba! Irány a legjobb nyolc!

Köszönjük, István!