Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Január 9.-én Athénban játszott Európa Kupa mérkőzést az Aluinvent DVTK csapata. A visszavágóra szép számú szurkolói csapat kísérte el a lányokat. A meccsen kevés izgalmat kellett sajnos átélniük, annál többet viszont a meccs után.
Következzék Betyárok szurkolótársunk beszámolója az athéni túráról.
Pallasz Athéné, ha a görög mitológiában mindössze egy egyszerű mezei Istenke lenne, nem is keverném ebbe az írásba. Azonban többek közt a bölcsesség és az igazságos háború istennője is, amit bizonyára elfelejtettek azok a fiatal pireuszi ultrák, akik rettentő fontosnak találták, hogy kicsinálják a női kosármeccsre családokkal, gyerekekkel érkező diósgyőri szurkolókat. Ezért hát a cimben leirt aránytalannak tűnő gúny – s máris elnézést is kérek érte a kultúrák tisztelőitől.
Na de mi is történt? Bő húsz fős táborunk, köztük az isztambuli hősökkel, akik a vad Galata szurkolókat is megszelídítették, folyamatosan nyomta a szurkolást a kietlen csarnokban, pont szemben az ellentáborral, akik tán két-háromszor annyian lehettek – de hangosabbak nem voltak. Elsőre úgy tűntek, mintha valami diákolimpián lennének Salgótarjánban, de aztán jól kivehettük a jól ismert mutogatásokat s sejtettük is, miket üvöltözhetnek. Itt kell megjegyezzem, mint kortárs szemtanúnak, hogy köztünk is volt két tajrészeg koma, akik csititgatásunk ellenére is visszamutogattak. Igy telt a mérkőzés, mikor is az utolsó szünetben Józsi betyárkolléga odajött hozzám és mondta, hogy 10 éves kisfiával ők lelépnek, mert Emil, aki szintén gyerekeivel volt, jelezte neki, hogy nagy gáz várható, s ő sem akarja őket kitenni semmi veszedelemnek.
Számomra utólag derült ki, hogy a szünetben átjött egy pireuszi s a sajtósok tolmácsolását kérte az érdekünkben, hogy vigyázzunk, mert utaznak majd ránk a meccs végén. S ahogy az közeledett, egyre nyilvánvalóbbá is vált ez – mókás jelenet volt, mikor párom Rita, aki először volt ilyen helyen, kérdezte Krisztiánt a meccs vége felé: ezek nem nekünk mutogatnak? Azt hittem integetnek, még vissza is intettem nekik…. Hát ugyan kinek mutogatnának, nincs itt rajtunk kívül senki sem…!
Itt már érződött, hogy nem lesz egyszerű kijutnunk, két civil rendező és egy rendőr folyamatosan körülöttünk volt, szemben is megjelent három fakabát. Várnunk kellett vagy húsz percet, mire az alagsoron át kivittek minket a szabadba, s közölték, hogy a pireusziak a metróban várnak ránk, menjünk át az aluljárón a buszmegállóba inkább… erre egyöntetűen harsányan kacagtunk, láttunk már gennyszterfilmeket… aluljáróba…haha… Erre néhány perc várakozás után érkezett egy civil rendőr, majd néhány kommandós és két motoros rendőr. Elosztották a brigádot, aszerint ki merre lakik, leállitották a négysávos forgalmat s elkisértek egy darabig, majd egy buszt is leállitva, arra felszállitottak s elbúcsúztunk…
Bevallom, engem nyomasztott – jó néhány késelés történt athéniak részéről az utóbbi időben. Lehet, hogy mindössze 10-20 ficsúr várt ránk, akiket még birtunk is volna tartani egy darabig, na de Pireuszban?!?! Egy telefon, oszt’ ott van az egész tetű banda.
Amúgy a továbbiakban nyoma sem volt ennek, szép napokat töltöttünk ouzo-sör kellemes és megbizható kombinációjával fűszerezve. Jámbor az athéni nép, a kocsmák még kocsmák, megbecsülik az ivó embert, szó szerint dűtik az úzót, meg is hívnak. Szóval a phallosz nem nekik szól…
Hazafelé majdnem lekéstük a repülőt, mert bennragadtunk a metróban, ami meg bevitt egy alagútba, de szerencsésen kiszabadultunk, úgyhogy a túra is vége is szép lett, úgy mint az eleje, mikor csütörtök hajnalban a Ciprusra tartó labdarúgó csapattal találkoztunk a reptéren. José Cortés is elámult, mikor már egyik első munkanapján egy csudaszép piros-fehér lánnyal fotózkodhatott – tuti, hogy ettől aztán a csúcsra jut!
Szép volt Lányok! Hajrá Diósgyőr!
Délvidéki Betyárok egymás között :)
Amúgy a görög emberek többnyire életvidámak, lazák, nagyon vendégszeretőek voltak. Itt-ott meg is hívtak minket 1-2 ouzóra.
Summa summarum: Felelősség is "hangulatot" kelteni és ezzel tönkretenni békés emberek szórakozását!
Még a régi naposon is kint volt meccseken egy zászlójuk, évekig.
Amúgy biztos nagyon jó túra volt, köszi a beszámolót.
De engem azért nagyon basztat, hogy egy női kosármeccs után így kell vigyázni magatokra!
Örülök, hogy megismertelek titeket!
A kényelmes alvást, amit viszonozni akarsz, majd visszaadjátok a tanyán!