Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Palicskó Tibi bácsi 2001. aug. 8-án hunyt el. Halálának évfordulóján egy írásra találtam a Facebookon. A visszaemlékezést a Kazi Világa oldalon találjátok, de nálunk is elolvasható a szerző jóváhagyásával.
Az elfeledett Tibi bácsi, aki majdnem bekerült az Aranycsapatba
Palicskó Tiborról szól ez a poszt, aki a magyar foci aranykorában focizott a DVTK-ban, a Puskás és Bozsik által fémjelzett Honvédban, majd az MTK-ban. Edzőként is jó pár évet lehúzott az élvonalban. BAZ megyeiként az egyik legnagyobb sikere mégis az volt, hogy 1991-ben osztályozóval feljutott a Diósgyőrrel - a hivatalos klubtörténelméből valahogy mégis kimaradt... 2001-ben 72 éves korában ezen a napon hunyt el.
Sárospataki gyerek volt, aki visszaemlékezése szerint nyaranta úszott, télen korizott a Bodrogon,s közben amikor tehette rúgta a bőrt - mint a sántákat leszámítva majd minden fiú gyerek a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején. Aztán a sors úgy hozta, hogy 16 évesen egy sérülés miatt bekerült a felnőtt csapatba, s megkezdődött labdarúgó karrierje. Az élvonal: 1948-53 DVTK, 53-57 Budapesti Honvéd, 57-63 MTK. A Honvéddal kétszeres, az MTK-val egyszeres magyar bajnok, abban a korban, amikor még a világ legjobbjai közt tartották számon a magyar labdarúgást.
Az egyik legjobb védő volt, de a válogatottal nem volt szerencsére, egyrészt csupa világsztár alkotta az Aranycsapat védelmét, másrészt az 1954-es vb előtti a válogatott keret tagjaként részt vett az egyiptomi túrán, ahol edzésen egy szerelés közben véletlenül lerúgta Puskást, s visszaemlékezése szerint ezért büntetésből kitetté, így lemaradt a svájci világbajnokságról.
Edzőként kétszer-kétszer ült az MTK és a Dunaújváros kispadján, de megfordult Győrben és Zalaegerszegen is. Pályafutásának zárásaként, nyugdíj előtt visszatért Diósgyőrbe 1989-ben, amely 1984-től a második vonalban szenvedett, miközben a közönség élvonalbeli csapatot szeretett volna. Nehezen viselték a sok éves száműzetést.
A vágyukat Palicskó Tibor váltotta valóra akit egykori játékosai szerint nagy szakmai tudás és kiváló pedagógiai érzék jellemzett. S őőzés nélkül, nyomdaképesen tudott nyilatkozni. 1991-ben a Szegeddel vívott osztályozón sikerült a feljutás. Fiatalság, bolondság, emlékszem kint voltam a visszavágón, s ,majdnem teljes teltház, mintegy 20.000 néző fantasztikus szurkolása mellett elért 1-1 (a szegedi 1-2-es vendégsiker után) azt jelentette, hogy feljutott a DVTK. A lefújás után a drukkerek a pályára özönlöttek. Úgy ünnepeltek, mintha bajnokságot nyert volna a csapat.
A meccs összefoglalója itt tekinthető meg:
Tibi bácsi is nagyon boldog volt, de úgy döntött, hogy a csúcson kell abba hagyni, amikor a szépre emlékezik mindenki és nyugdíjba ment. S milyen kár, hogy már nem is emlékeznek rá, legalábbis a dvtk.eu hivatalos honlap klubtörténetében meg se említik a nevét, az osztályozót is csak továbbkattintva... A hivatalos honlapra még egy egy soros hírben se fért fel - eddig -, nyilván annyi fontosabb történik a klubnál... Sit transit gloria mundi - így múlik el a világ dicsősége, legalábbis Diósgyőrben, mert a Honvédnál megtisztelték az örökös bajnok címmel.
Tibi bácsi, azért még van, akik emlékeznek rád BAZ megyében is!
forrás: Facebook - Kazi Világa
https://www.youtube.com/watch?v=pGOhVagpx9g
Megdöbbentő látni, mennyien voltunk egy szerda 13 órakor kezdődő meccsen.
Tibi bácsi, emléked szívünkben él!
Szép idők voltak!
Nyugodj békében, Tibi bácsi!
1 2 >