Pacsi Bálint: Miskolci lettem Diósgyőrben

A következőkben Pacsi Bálintnak, a DVTK másodedzőjének a gondolatait olvashatjátok, melyet a facebookon osztott meg. Kiderül belőle, hogy milyen gyerekkori élményeket hozott felszínre belőle a Kisvárda elleni meccs utáni közös ünneplés a szurkolótáborral, milyen érzelmek kavarogtak benne a győztes meccs után.

Bálint!

Isten hozott Miskolcon és kívánjuk Neked, hogy lelj valódi otthonra nálunk! Lebegjen előttetek a cél Tamással, hogy megdöntsétek a mi Sir Alexünknek, Szabó Gézának a csúcsát, aki hat és fél éven keresztül irányította a csapatot. Azt is kívánjuk Nektek, hogy legyen részetek még nagyon-nagyon sok közös ünneplésben a táborral!

Miskolci lettem Diósgyőrben

Éppen 2 hónapja érkeztünk Diósgyőrbe, várakozással, izgalommal telve. Gyönyörű stadion, kifogástalan edzőpályák, modern klubépület fogadott. Fogalmam se volt, hova jöttem pontosan.
Amint szabadidőm adódott minden percet kiakartam használni, hogy megismerjem, hova érkeztem. Bejártam Lillafüredet, Ómassát, Bükkszentkeresztet, Encset, Boldogkő váralját Répáshutát, Lyukóbányát, Lyukóvölgyet, kerestem a megoldást az erdőben, a fák között, a pisztráng telepen, hegytetőn és dombok között.

Valamit kezdtem kapizsgálni, amikor egyre több és több jó embert ismertem meg, valamit kezdtem érezni, amikor Veréb Gyuri bácsit hallottam beszélni, de nem volt meg a szikra teljesen.
Aztán a hétvégén a győztes meccs után egymás vállát átkarolva először álltunk az újra visszatért, csupa feketébe öltözött diósgyőri ultrák előtt.
Énekeltek nekünk! Szállt a hangorkán felém, elmerengtem...

A veszprém megyei Kertán voltam 1986-ban, 720 lakosú falu, perzselő nyár volt, nyaralni jöttem, mint minden nyáron, mert itt szerettem legjobban lenni az egész világon gyerekként,már amit addig láttam a világból a vasfüggöny miatt, a legjobb szívű nagyszüleim nekem voltak, imádtak, nekem mindent lehetett.

Egész nap csak futballoztunk, közben hazatekertem egy zsíros vagy egy lekváros kenyérre, aztán vissza a pályára, figyeltem a trükköket a helyi ászoktól: a Nyúltól, a Törőcsiktől, a Hitlertől, az Egressytől, a Lulutól, a Csőrétől, láttam a szemükben a szenvedélyt, a futballszeretetet, a győzni akarást, azt a megfoghatatlan csillogást...Utánoztam őket, eszméletlen boldog voltam a pályán, akár a betonoson, akár a vásártéri pályán játszottunk, mert az JÁTÉK volt a javából, argentinok voltunk, mint Kempes és Ardiles, másnap brazilok, mint Zico vagy Éder, de legtöbbször MAGYAROK voltunk MAGYAROK mint Nyilasi vagy Rab Tibi vagy Törőcsik Andris és a Szabó Feri, a kapuban Mészáros Bubu állt vagy éppen a Katzirz Béla, de akár az Andrush Józsi...

Aztán történt más is. Egyik péntek este mondta az unokatesóm a Pacsi TIbi ( Tibor Pacsi), hogy aludjak náluk. 12 voltam ő 15. Na sokat nem aludtunk, a Táncsics utca végén voltunk életemben először házibuliban a Novák öcsiéknél. Ott ültem a fotelban 2, egy literes pepsi kóla előttem. Annyit mondtak, be ne szóljak a KISZ titkárnak, haza ne menjek egyedül és találjam fel magam. De jó, hogy nem volt okos telefon akkortájt, így figyeltem, mi történik, a konyhában az Üveges Laci, a szobában a Stíger Józsi, meg a Topár öcsi, mindenki más lánnyal csináltak valami smacizást vagy mit, na szép gondoltam, szegény lányok :) Aztán a következő pillanatban felcsendült egy szám a kazettás magnóból, az unokatesóm elordította magát : 180 kilóóóóméter néha több!!...A többiek ordították utánuk: Miskolc mindig várni fog...

---

Könnycsepp csordul az arcomon, ismét a diósgyőri stadionban vagyok, balról Andrush Józsi ölel, jobbról a Feczkó Tomi karol át, szemükben furcsa fény. Az ezerfejű sereg vezetője rázendít: AMÍG ÉLEK ÉN, NEM ÉRDEKEL MÁS...
Mi üvöltve, elcsukló hangon CSAK A DIÓSGYŐR!!!
Kimegyünk pacsizni :) az első sorban állókkal, a szemükbe néztem gyermeki boldogsággal, na ott, NA OTT értettem meg, hova jöttem, minden ember szemében a stadionban ugyanazt a csillogást láttam, mint Kertán a vásártéren vagy a betonoson...

A legjobban szeretett nagyszüleim,akiktől szeretni tanulni, akiktől embernek lenni tanultam már nem élnek itt a Földön, csak a szívemben viszem magammal őket mindenhova, minden stadionba(ahova beengednek), bárhova ahol járok Californián keresztül Szombathelyen át most már MISKOLCRA is.
Diósgyőri lettem most már én is, köszönöm Istenem, holnap reggel indulok, annyi a módosítás, hogy 380 kilóóóméter, néha több, valamiért még is eljövök...

forrás: facebook.com