Mr-d válaszol

Objektív: Újabb érdekes és izgalmas meccsnek néztünk elébe, mert egy jó formában lévő Mezőkövesdhez látogattunk, ami mostanság elég pikáns megyei rangadónak számít. Minket továbbra is sérülések sújtanak, nem játszhatott Karan, Shesztakov, Tabakovics, és Márkvárt is kidőlt a sorból. Hogy vélekedtél meccs előtt az esélyekről?

Mr.D: Mikor kiderült, hogy a minden bizonnyal két legtöbbet futó játékosunk Márkvárt és Shesztakov kiesett, nem voltam bizakodó, hiszen a hétközi kupameccsen is hiányzott a kellő futómennyiség. A kezdőt látva, hirtelen azt sem tudtam, milyen szerkezetben állunk fel. Vági középpályás szerepeltetése igazi meglepetés volt nekem. Orosz Donát csapatban maradása a kupameccsen nyújtott teljesítménye után már szinte természetesnek hatott.

Objektív: Aztán jött a kezdő sípszó, majd 45 perc elteltével a befejezést jelző, és sikerült 0 kapura lövéssel lehozni a kettő között eltelt időt. Ebben az időben a „fórum népe” sem volt túl lelkes a látottak alapján. Abszolút ez lehetett a terv, hogy nagyon masszívan védekezünk és kontrázunk, ha lehetőségünk van rá, vagy ennyire nem volt „erő” technikailag felérni a kövesdi kapuig? A 2. félidőben sokkal kiegyenlítettebb lett a játék, és ahogy láttam, nem fáradtunk el most annyira, még dominálni is tudtunk a végére néha-néha. Bár ez talán betudható annak is, hogy viszonylag kis területen mozogtunk és kevesebbet támadtunk, nem játszottuk be a pályát annyira, ami kiveszi az erőt. Jobb lett az erőnlétünk vagy jobban osztjuk azt be?

Mr.D: Nehéz első félidőt éltünk át, egyértelműen fölényben játszott a Kövesd és bizony többször a szerencse mentett meg minket a góltól. Cseri sokszor már a labdaátvétellel tisztára játszotta magát, nem tudtuk zavarni, teljes nyugalomban játszhatta meg a védelmünk mögé beinduló embert, akit nem tudtunk felvenni, a belül érkező emberekről is rendre lemaradtunk. Szünetben pesszimista voltam én is, fogadást is kötöttem, hogy a második félidőben kétszer nem tudjuk emberhez játszani a labdát az ellenfél 16-osán belül. Utólag értékelve a történteket, én úgy látom, hogy kezdéskor frissebb volt a Kövesd, több dinamikus mozgás volt náluk. Viszont, ha látnánk a mérési eredményeket, akkor valószínűleg azt mutatná, hogy az Ő teljesítményük fokozatosan esett vissza, míg a miénk nagyjából állandó szinten mozgott. Ennek oka lehet, hogy náluk is több ember hosszabbításos kupameccset játszott hét közben, de ezt nem a mi problémánk megfejteni, ha így volt, esetleg erre építettünk is a taktika kidolgozásakor, akkor jól használtuk ki. Míg a meccs korábbi szakaszaiban azt éreztem, hogy inkább az ellenfélben van benne a gólszerzés lehetősége, az utolsó tíz percre egy ki-ki meccs lett a vége, amiből mi jöttünk ki jobban, óriási örömöt szerezve a szurkolótábornak. Ezekért a pillanatokért (is) érdemes meccsre járni, mikor egy tulajdonképpen esélytelen meccset behúz a csapat a meg nem alkuvó küzdőszellem miatt. Mert ez a meccs a harcról szólt. Egy ilyen mecset akkor tudsz megnyerni, ha közben önmagadat is legyőzöd a pályán. A kishitűségedet nem engeded felszínre törni, a fáradtságon túllépsz, erőt merítesz abból, hogy a társad melletted ugyanúgy küzd, szenved, de nem adja fel.

Objektív: Lehoztuk nullára megint a meccset, és ez megtörtént az UTE ellen is, amikor szintén egy kényszerből változtatott felállás volt a hátsó szerkezetben. Ilyen jól működnek azok a rendszerek, amiket még gyakorolni sem tudunk? Én kevésbé tudom szakmai szemmel nézni a focit, de még nekem is feltűnt már meccsek óta, hogy milyen jól mozog együtt a csapat, milyen jól szűkítjük a területet. A meccseket visszanézve hallom, erre egyébként ki is térnek a stúdióban vagy a közvetítés közben. Mondhatni, hogy Feczkó összerakta a védelmet? Mert eddig ebben a legtöbb kapott gólos statisztikákban nagyon jól álltunk.

Mr.D: Nehéz megfejtést adni kívülről, hiszen együttmozgás, korszerűnek tekinthető elemek Fernandonál is megvoltak a játékban, sőt. De mindig jöttek az egyéni hibák, elcsúszások. Ott keresném a megfejtést, hogy kialakult egy alapcsapat, amin indokolt esetben hajt végre változtatást a stáb. A pályára lépő játékosokban jobban érzem a magabiztosságot. Nem úgy lépnek pályára, hogy „csak ne hibázzak”. Ez egy döntő tényező. Fernandonál azt éreztem, és ezt akkor szóvá is tettem, hogy túlságosan variálta a csapatot. Egyik meccsen kezdtél, a másikon már akár a keretbe sem voltál, majd megint a csapatban találtad magadat. Néha követhetetlen volt ez csere-bere. Most, aki jó teljesítményt nyújt, az bennmarad a csapatban (a sok sérült miatt ez persze sokszor kényszerűség is), akár nem az eredeti posztján is szerepeltetve. Kialakult az a mag, akik számíthatnak egymásra a mérkőzéseken. Nem az vonja el a koncentrációt, hogy „mi is volna a tökéletes megoldás ebben a helyzetben?”, nem a hibák elkerülésére kell elsősorban figyelni. Ez azért is lehetséges, mert valamivel egyszerűbb játékot játszunk, olyat kér az edző, amit nagyjából készségszinten végre tudnak hajtani, jobban megfelel a játékosok alapképzettségének. Természetesen vannak alapvetések, a terület szűkítése, labdaeladás minimalizálása, amit nem lehet megkerülni. Fontos az is, hogy aki nem kap lehetőséget az motivált maradjon, készen legyen arra, hogy beugrás esetén meg tudja mutatni, hogy kár mellőzni, ne duzzogjon, az edzésen elvégzett munka csak alap, nem beszálló jegy a mérkőzésre. Erre jó példa Bacsa és Orosz Donát, akik tudtak élni a lehetőséggel. Hogy éri ezt el Feczkó, ez az Ő titka, amíg ez a csapategység megmarad, tudunk pontokat csipegetni. Természetesen hozzászólásokban szívesen olvasom, ki miben látja a különbséget a Fernando és Feczkó csapat között.

Objektív: A 3 pont az 3 pont és maximális tisztelet jár érte a csapatnak, mert a harcosságra, akaratra nem lehetett panasz. Mégis vannak hibák a játékban, amiket nem lehet nem észrevenni. Ettől függetlenül végre jönnek a pontok, még ha néha a kombinatív szép játékkal adós is marad az együttes. Magam részéról nem vagyok telhetetlen, nyugodtan dolgozhat a csapat, remélhetőleg később a pontok mellé szép játék is társul majd, nem csak tudatos és taktikus. Mert a kettő nem zárja ki egymást, de a jelenlegi helyzetünkben azt hiszem, kihozzuk a maximumot eredményességben, és elsőképpen ez a fontos. Utána jöhet a szórakoztatás. Te hogy látod?

Mr.D: Sok mindent ehhez nem tudok hozzátenni, reálisan kell nézni a csapat helyzetét. Természetesen azért vagyunk szurkolók, hogy egy vereségbe sohase nyugodjunk bele, vágyjuk a lehengerlő, szép játékot, de ha szenvedve, küzdve dolgozunk meg a három pontért, akkor azt is tudjuk értékelni. Szükséges lenne, ha több energiát, futómennyiséget tudnánk a mérkőzésekbe tenni, először is a labdaszerzésekbe. De könnyű ezt kívülről mondani, a stáb megítélése fontos, hogy jelenlegi játékosok képesek lennénk-e erre vagy nem? Lehetőség szerint ennek is egy szempontnak kell lenni az új játékosok esetleges szerződtetésénél.

Objektív: Jön az utolsó idei meccs, a Fradit fogadjuk. Hogy látod az esélyeket ilyen hiányos kerettel?

Mr.D: a Fradi érdekes fejlődésen megy keresztül ősszel. A szezon elején nagyon kiütközött, hogy nincsenek a kettős terheléshez szokva, Rebrov teljes rotálást hajtott végre a bajnokikon, B-csapatot szerepeltetve. Mostanra már a nemzetközi trendekhez igazodva, jobbára azokat rotálja, akik fizikailag nincsenek készen a meccsre, így több húzóemberük pályára lép a bajnokikon is. Ennek eredményeképpen a bajnoki mérkőzések első szakaszát általában uralják, a meccs vége felé azonban jellemzően visszaesik a teljesítményük. Így hasonló mérkőzés képet várok a szombati meccsünkhöz. Most nekünk lesz teljes hét a regenerációra, ha a mérkőzés elején nem kerülünk döntő hátrányba, akkor lesznek szurkolói szempontból izgalmak a végére. Az látszik persze, hogy felállt védelem ellen nem vagyunk még hatékonyak, szóval kell a szerencse faktor, hogy ne tudjon visszaállni a Fradi, mint tette a Videoton ellenünk.