Mr-d válaszol

Az elmúlt napokban – éppen a te posztod alatt – kialakult egy vita a fórumozók között. A kommentelők egy része kritikusan fogalmazott velünk kapcsolatban, mert több negatív hangvételű írásunk volt érzésük szerint az utóbbi időkben, másik része egyetértett abban, hogy ilyen formán is hangot kell adni a véleményünknek, mert sokáig nem lehet szép szavakkal etetni a szurkolókat teljesítmény nélkül. A beharangozóban picit ennek hatására én a szívről és az észről beszéltem, és a szívem – mi mást - hazai győzelmet remélt. Nos, kaptunk egy hármast a Mezőkövesdtől és ilyenkor nem tudok a ”DVTK életérzésről” mesélni vagy kérdezni – de nyilván most nem is kell. Az érzelmeimet felülírják a makacs dolgok, a tények, a tegnap esti történések. De menjünk végig időrendben a sztorin.

Fernando a sajtótájékoztatón említette, hogy megfigyelők érkeztek a pénteki edzésre és enyhén szólva sem tartotta elegánsnak a dolgot. A kövesdiek cáfolnak, és az igazság talán sosem derül ki. Ezt követően Fernando – jelezvén, számára mennyire inkorrekt a szituáció – magától adta meg a kezdő 11 játékosnak a nevét, hogy az ellenfélnek ne kelljen gondolkodni, találgatni, spekulálni, mit is húzhatunk elő a cilinderből. Amolyan ”itt van, nesztek, tegyétek ki az ablakba, minket ez úgysem zavar” típusú dolog volt, amit azért nem értek, mert a mérkőzések előtt bármely ország bajnokságában elég nagy a csend a kezdőket illetően, a csapatok szeretik meglepni egymást, valami olyan felállással, taktikával előrukkolni, ami a másiknak töri majd a derekát. Azt gondolom, ez a mostani lapteregetés mindaddig oké is lehetne, ha Videoton vagy Ferencváros szintű keretünk lenne, akiknél tök mindegy, hogy milyen felállásban játszanak, mert akik a pályán vannak, meg tudják oldani a rájuk bízott feladatukat. Ebből a szempontból szerintem nem volt szerencsés ez a hiszti, ráadásul a végén meg is égtünk, így elég ciki utólagosan a trénerünk dicsérő szavait is olvasni, melyben a Mezőkövesdet és az edzőt dicséri.

objektív: Ez az én véleményem, viszont a te rovatod, így arról kérdeznélek elsősorban, hogy mennyire elfogadott vagy megszokott az edzéslátogatás Magyarországon vagy bárhol Európában, illetve mennyire érzed szerencsésnek az előzetesen kiadott kezdőt?

Mr-d: Konkrét esettől függetlenül zárt kapu esetén nem etikus megfigyelőt küldeni, azért zárt kapus. Angliában, ha jól tudom, a versenyszabályzatban is tiltott. Erről a felvezetésről a mexikói VB jut eszembe, ott Mezei csinált cirkuszt. Fegyveres őrök vigyázták a környező házak tetejét, valaki nehogy kikémlelje az edzést, újságírókat tiltottak ki a sajtótájékoztatóról. Annak sem lett semmi jó vége, ezek már mindig a bizonytalanságot jelzik, pótcselekvések, elterelés a valós problémákról, amik belülről is érzékelhetők, a felgyülemlett feszültséget vezeti le az edző ilyen módon. Ha motivációs célból adta ki a kezdőt, az rendben. Egyébként ez olyan kezdő volt, amit első látásra nem lehetett komolyan venni, de lényegi befolyása a meccsre nem igazán volt.

objektív: Mi a véleményed az újra és újra ismételt és legtöbbünk számára már-már megfejthetetlen edzői próbálkozásokról, amik a felállást, a posztokat, a kezdő játékosok személyét illeti? Mi lehet a terv, mi a cél, látsz-e benne személy szerint bármilyen koncepciót? Tudom, hogy az előző két héten is érintettük a kérdést és válaszoltál is, de olyan sok olvasó, szurkolótárs kapta fel a fejét értetlenkedve a neveket olvasva, hogy biztosan kíváncsiak egyfajta magyarázatra, főleg, ami a tegnapi kezdő 11-et illeti.

Mr-d: Nem tudjuk megítélni, hogy a tegnapi kezdő helyett adott pillanatban lehetett volna-e jobbat pályára küldeni. Legyünk őszinték, akik korábban szerepet kaptak, de most kimaradtak, nem mutattak világmegváltó teljesítményt. Így döntött Fernando, az Ő felelőssége. Írtam a fórumon is, hogy szerintem így tartja a tűzben a játékosokat, ezzel motiválja Őket. Ha edzésen jól teljesítenek, akkor kapnak játékpercet. Ez nála filozófiai kérdés, más edző máshogy csinálja. Főleg profi csapatoknál elterjedtebb, hogy az edzésen való teljesítés csak alapkövetelmény ahhoz, hogy keretben maradjon az illető, nem azt jelenti, hogy feltétlen játéklehetőséghez is jut. Azért vannak az átigazolási időszakok, hogy akik feladják a harcot a csapatba kerülésért, azokat lecseréljék. Ott ez a harc jelenti a motivációt. Mindkettő lehet hatásos, megfelelő játékosokkal. A tegnapi kezdő, szerkezetében megfelelő összetételű volt, Fernando el is mondta az értékelésében a szempontokat az összeállítást illetően. Mivel sima zakó lett a vége, két eset van. A játékosok minősége gyenge vagy nem megfelelően lettek felkészítve.

objektív: A kommentek között olvasva derültem egy jót, amikor walaki hozzászólására válaszoltál. Walaki: "Az első félidőn x-es volt...." mr-d: Sőt, ha kiveszünk a második félidőből 16 percet, akkor is X.

De tegyük félre a viccet – már ha viccnek szántad a kommentet. Hogyan értékeled magát a mérkőzést?

Mr-d: Diósgyőrben elterjedt az a fajta vezetői értékelés, hogy a bajnokság egyes részleteit kiragadjuk és úgy értékeljük a teljesítményt, de sajnos a múlt héten már a szurkolótársaim is kezdtek abba az irányba menni, hogy „hiszen egy félidőt döntetlenre hoztunk le a Fehérvár ellen” (nyilván nem walakire célzok itt, hiszen az Ő bejegyzése is már erre e jelenségre volt egy ironikus megjegyzés, én csak tovább fűztem). A rossz hír, hogy a bajnokság továbbra is 33 fordulóból áll, a meccsek pedig kilencven percesek, bármennyire is próbálunk pozitív részleteket kiragadni, az összteljesítmény számít. Öt helyen változott a kezdő az előző hetihez képest. Ez magában hordozza az összeszokatlanságot. Az összeszokottság magabiztosságot ad. Ha megnézzük a tegnap pályára lépett csapatot páros kapcsolatok tekintetében, talán nem is annyira meglepő dolgot tapasztalunk. A belső védők talán ha 60 percet játszottak együtt egy felkészülési mérkőzésen (ez még érthető a kényszerű csere miatt). Bal oldalon Vági és Korbély, talán látták már edzésen egymást, ez a maximum ami az összeszokottságukról elmondható. Sheszti, illetve Terno egy meccset játszottak együtt, de a tervszerűségre jellemző, hogy fordított felállásban. Szűrőként Tóth Barna egy percet sem kapott felkészülési mérkőzésen, így kellett Márkvárttal összeműködnie. Egyedül a Márkvárt-Tajti páros kapcsolat mondható valamennyire bejáratottnak, de a pálya közepét minden csapat erősen megszállja, semmit nem tudtunk ebből profitálni. Nehéz így értékelhető összjátékot elvárni. Egyébként a két csapat egyszerű és nagyon hasonló taktikát választott. Mind mélységben, mind szélességben szűken játszva, tolódással oldva meg a szélek lezárását. Ilyenkor nem is szokott kialakulni sok helyzet, nincs felesleges kockázatvállalás, a másik hibájára várnak a csapatok, ez tegnap is bejött. Először mi kerültünk helyzetbe, elsősorban Tajti erőszakosságának köszönhetően. Ez kimaradt. A második félidőben mi hibáztunk, labdavesztés, egy-egy elleni párharc elvesztése, majd belső védő lemaradása a beadásról. A Kövesd élt vele. De volt a 16-os előtt szabadrúgásunk, mi fölé rúgtuk, Cseri becsavarta. Lehet, pont az összeszokottságból eredő magabiztosság volt a különbség? Ha elbizonytalanodsz, nagyobb eséllyel hozol rossz döntést. Hiszen Hasani rúgótechnikája sem rosszabb. Valószínűleg a meccstaktika része volt az is, ezt végül Fernando el is mondta, hogy a korábbi meccsek gyenge második félideje miatt olyanokat ültetett a kispadra, akik pályára lépve lendíteni tudnak a játékon. De ez a része sem működött a tervnek.

objektív: Mi lehetett volna nyerő taktika véleményed szerint, te kit raktál volna a kezdőbe, hogyan állítottad volna össze a csapatot? (Csak jelzem az olvasók felé, egyelőre Fernando az edző és természetesen ebből kifolyólag ő látja a legjobban ezt a dolgot, ettől függetlenül fikcióként érdekes lehet és megemlíthető más véleménye is ezzel kapcsolatban.)

Mr-d: Ahogy írod is, Fernando az edző, Ő viszi el a balhét a döntéseiért, nem lenne elegáns kívülről „tanácsokat” adni. Nem is teszem ezt meg, mert a kezdő összeállítása már csak egy hosszabb folyamat eredménye. Éppen ezért érdemesebb ezt a folyamatot kielemezni, mi vezet odáig, hogy egy gyakorlatilag már előre esélytelennek tekinthető kezdőt kell pályára küldeni. Ebben a feltárásban nem kerülhető meg az ügyvezető szerepe. Legszívesebben arról olvastam volna, hogy ma délelőttre berendeli a vezetőedzőt, spotigazgatót, erőnléti és az egészségügyi stáb vezetőjét magához. Áttekintenék, milyen profilokat határozott meg Fernando az egyes posztokra, milyen profilokkal rendelkeznek a jelenlegi játékosok, az adott posztokon pályára lépők miben felelnek meg ezeknek a profiloknak, magyarul elvárható-e tőlük, hogy jól teljesítsenek az adott poszton. A sportigazgató számoljon be, mennyire felelnek meg a játékosaink Feranado és a klub elvárásainak, minden posztra van-e megfelelő profilú játékos. Ha vannak hiányposztok, az ügyvezetés milyen segítséget tud adni az általa elvárt „középmezőny eleje” eléréséhez? Mennyire kap szabad kezet a mindenkori edző a stílus kialakítását illetően, mennyire kell a sportigazgató által felállított stílushoz alkalmazkodni? A felkészülési tervek milyen taktikai alapkoncepció alapján történtek, mennyi valósult meg ebből, az egyes taktikai elemek begyakorlása mikor történt meg, milyen céllal küldte pályára az edzőmérkőzéseken a játékosokat, mit láttunk ebből vissza a tétmérkőzéseken? Mikorra várható, hogy az idei évre tervezett alapjáték megjelenik a pályán is? Milyen tényezők akadályozzák, hogy a szakma által is ígért előrelépést nem látjuk? A Catapult rendszer alapján, az elmúlt egy évben hogyan alakultak az erőnléti mutatók, melyik játékos miben lépett előre, ki az, aki nem képes megfelelő ütemben fejlődni? Áttekinteni az elmúlt egy év sérüléseit, több vagy kevesebb, mint átlagosan más magyar csapatoknál? Ebből mennyi az izomsérülés, mennyi a kikerülhetetlen tarumatikus sérülés? A sérültek felépülési ideje a sérülés jellegének megfelelő ütemű-e, összehasonlítva más csapatok játékosaival? Persze, ezeket már jobb volna a múlt héten megbeszélni, mikor kétségessé vált a felkészülés hatásossága, a kapkodás első jelei látszódtak. Ezek után talán nem is kell a ”szakértőkkel” egyeztetni, hogy szükség van-e váltásra.

objektív: Többször is kritizálták már az edzéseket azok a szurkolók, akik kijárnak időről-időre megtekinteni azokat. Kevés a labdás játék, ami van, az nem korszerű és elég lagymatag. Mondják, írják ezt a begyakorolni kívánt dolgokra, de az edzések intenzivitására is. Van erre valamilyen rálátásod? Hogyan látod a csapat erőnlétét a többiekhez képest?

Mr-d: Régen voltam edzésen, én is csak másodkézből tájékozódom, így erről nem mondok véleményt. Mi a pályán látott teljesítményt tudjuk megítélni, összehasonlítva az ellenfelekével, vajon mire lehet elég, amit nyújtunk? Ebben nem látszik, hogy bárkinél is jobb erőnlétünk lenne, de azt sem lehet tagadni, hogy tavaly ilyenkor mélyponton volt a csapat erőnlétileg. Ahhoz képest jobbak vagyunk, de hangsúlyozom, mindig a vetélytársakhoz kell viszonyítani a teljesítményt, ha előre akarunk lépni.

objektív: Tudom, te mindig finoman fogalmazol a játék és a csapat kapcsán. Legtöbb esetben még akkor is tudsz cizellálni, amikor másoknál már elgurul a gyógyszer. Anélkül, hogy hangulatot keltenénk, halkan kérdem csak… Véleményed szerint kell az edzőváltás, vagy van bármilyen kiút a jelenlegi állapotból, aminek ugye a minimális célkitűzése a bennmaradás?

Mr-d: Miből gondolod, hogy minimális célkitűzés a bennmaradás? Erről én még nem hallottam :-D Egyik előző kérdésben válaszoltam, hogy az ügyvezető szerepe megkerülhetetlen lenne a döntés előkészítésében, mi vezetett ehhez az egyértelmű vereséghez hazai pályán, egyáltalán, a feltételek alapján reális elvárás-e, hogy a Kövesddel partiban legyünk. Viszont úgyis a tulajdonos dönt saját megérzései alapján, esetleg szurkoló megfelelésként, semmint megalapozott tények figyelembe vételével, ez általában így működik. Nem is vitatom el tőle ezt a jogot. Ő tudja, a jelenlegi helyzettel elégedett-e, a ráfordításai arányban vannak-e az eredményekkel? Nem megkerülve a kérdés lényegi részét, a mérkőzés utáni első, zsigeri indulatomban nem Fernando maradására szavaztam volna, de átgondolva a helyzetet, évek óta lejtmenet van. Bármilyen taktikai, motivációs zseni ideig-órákig tud valamelyest eredményt elérni, de tartósan nem. A lényegi kérdés, mi okozza ezt a látszólag koncepciótlan kapkodást Fernando részéről, miért ment el megint egy felkészülés, hogy nem látunk előrelépést önmagunkhoz képest sem?

objektív: Megyünk a Ferencvároshoz jövő héten. Sikerülhet összekapni a játékosokat ahhoz, hogy egy elfogadható arányú vereséget szenvedjünk? Sajnálom, nem tudom másképpen feltenni a kérdést abból kiindulva, ami most bennem van.

Mr-d: Kérdés a Fradi összeállítása az El meccs után. A Kaposvár ellen láttuk, hogy az összeszokatlan gárdájuk mennyi helyzetet puskázott el. A múlt héten tévedtem a várakozásomban. A Kövesd elleni döntetlen túl optimista jóslat volt, utólag is elnézést kérek fórumtársaimtól, akiket ezzel kecsegtettem. Következő héten sajnos a vereség a reális várakozás, hátha most ellenkező előjellel tévedek. Ugyanakkor semmi jel nem mutat arra, ha a Fradi komolyan veszi a mérkőzést, akkor komoly ellenállást tudnánk tanúsítani. Hazai pályán a rendkívül gyengén rajtoló Honvéd és Újpest ellen is komoly gondjaink voltak, szóval nehéz pozitívan gondolkozni. Azt hiszen, azért most nem lennénk felháborodva, ha más kezdőt küldene pályára az edző. Olyan kezdőt, amely képességek, képzettség és karakterjegyek alapján a jövőben egy stabil magot alkothat a kísérletezgetés helyett és nem azért kerülnek pályára, mert amúgy „rendes gyerek”.

Mr-d, köszönöm az olvasók nevében is a válaszaidat!