Mit tanulhatunk az elmúlt tíz év lengyel stadionépítéseiből?

A magyarepitok.hu oldalon egy sokakat érdeklő cikkre bukkantunk, melyben Antal Zsófia szerző az építendő új nemzeti stadionunk és a Magyarországon zajló, összesen körülbelül harmincöt stadiont érintő építési és rekonstrukciós sorozat jövőjét kutatva Michał Karaś, a stadiumdb.com stadionadatbázis lengyel szerkesztője segítségével vizsgálta a lengyel stadionépítés tapasztalatait.

Lengyelországban az elmúlt tíz évben szintén nagyon jelentős futball beruházásokat hajtottak végre (beleértve egy nemzeti stadion építését), Európa-bajnokságot is rendeztek, valamint jelenleg a sportág világranglistájának 15. helyén állnak. Vajon milyen tanulságokat vonhatunk le a lengyelek tapasztalataiból?

A kezdeteket nemzeti szintű lelkesedés övezte

A rendszerváltás után először 2006-ban építettek stadiont Lengyelországban, ez volt Kielce 15 ezer férőhelyes arénája, a Kolporter Aréna (jobb oldali képen). A beruházás országszerte nagy népszerűségnek örvendett, hiszen ekkor épült meg az ország első modern futball létesítménye, amely már nem csupán a Lengyel labdarúgó-szövetség, hanem az UEFA standardjának is megfelelt. Az építkezést a helyi önkormányzat finanszírozta, s mindez egy országos stadionépítési hullám kezdetét jelentette.

Kielce után sok nagyváros szintén szeretett volna saját stadionnal büszkélkedni, s a folyamatot katalizálta, hogy Lengyelország Ukrajnával közösen indult a 2012-es foci Európa-bajnokság rendezési jogáért, amit 2007-ben el is nyertek. Számtalan terv készült el, a városok egymással versengve álltak elő a grandiózusnál grandiózusabb koncepciókkal. Kiderült, hogy Lengyelország akár egyedül is megrendezhetné a bajnokságot, mivel 16 város rendelkezett a stadionépítéshez szükséges pénzügyi kerettel, s mi több, az építési hajlandóság sem hiányzott. Az UEFA-nak 2009-ben azonban négy lengyel helyszínt kellett kiválasztania: Varsó, Wrocław, Poznań és Gdansk városában épült 40 ezer főnél nagyobb kapacitású stadion. Ezeket az építkezéseket a kormány a szükséges pénz 25 százalékával támogatta, a fennmaradó összeget pedig az önkormányzatok tették hozzá.

Az eredeti követelményrendszerben foglaltak alapján elég lett volna minimum 30 ezer férőhelyes stadionokat építeni, azonban a Lengyel labdarúgó-szövetség állítása szerint az UEFA csak akkor egyezett bele a lengyel-ukrán rendezésbe, ha a kapacitást legalább negyvenezerre emelik mind a négy építendő stadion esetében. Ezt egyébként jócskán felül is múlta a fővárosban épített nemzeti stadion (PGE Narodowy), mely 58 ezer férőhellyel rendelkezik, s 2012 januárjában adták át (bal oldali képen).

A négy nagy stadion megépülése azonban csak a kezdete volt az építkezési hullámnak, s azóta országszerte számos további, bár kisebb stadion jött létre: kapacitásuk többnyire tízezer és harmincezer fő között mozog. Az építkezést szinte minden esetben a helyi önkormányzatok kezdeményezték és finanszírozták, mivel senki sem akart lemaradni az ország, illetve a labdarúgó liga többi részéhez képest. Természetesen sok helyen elindult a már meglévő létesítmények felújítása, illetve bővítése is. 2006-tól napjainkig összesen mintegy harminc stadion épült meg vagy esett át jelentős rekonstrukción Lengyelország szerte.

A fordulat: amikor a megépült stadion túl nagy

Az első időszakot jellemző jelentős lelkesedés akkor kezdett alábbhagyni, amikor kiderült, hogy sajnos a legnagyobb stadionokat rendszeresen nem sikerül megtölteni. Wrocław 42 ezres arénája a megépülése után (természetesen magától az Európa-bajnokságtól eltekintve) 12-13 ezres látogatottságot produkált meccsenként, mostanra ez a szám azonban átlagosan nyolcezerre csökkent, az eddigi legalacsonyabb nézőszám pedig mindössze háromezer volt. A csökkenés annak ellenére megfigyelhető, hogy a város csapata, a WKS Śląsk sok év gyengélkedés után 2012-ben megnyerte a lengyel labdarúgó-szuperkupát. A stadion üzemeltetési költségeit nem fedezik a bevételek, minden évben 34 millió zlotyi (azaz közel 2,5 milliárd forint) veszteséget termel, s mostanra maga a klub is a csőd szélén áll. Karaś szerint sokkal jobb lehetett volna a helyzet, ha kellő figyelmet fordítanak a stadion marketingjére és a reklámokra.

A négy legnagyobb stadion mindig túl nagy lesz Lengyelország számára – véli Karaś. Azok az önkormányzatok, melyek városában még nem épült stadion, szintén egyre óvatosabbak: Katowice például eredetileg 22 ezres arénát tervezett, de végül 12 ezres befogadóképesség mellett döntöttek, mely szükség esetén 15 ezerig bővíthető. Három további városban is racionalizálási folyamat zajlik.

További fejezetek: Új stadion versus üres stadion, Öröm az ürömben: a nemzeti stadion sikertörténete, Stadionépítés a szórakoztatóipar és a sport tükrében, Az építkezés terén már most jobban állunk,

Elolvasom a teljes cikket a magyarepitok.hu oldalon >>>>>

forrás: magyarepitok.hu