Mert ez a Diósgyőr verte meg a bajnoki címért küzdő Honvédot!

Fekete Zsuzsa írása:

Mert ez a Diósgyőr verte meg a bajnoki címért küzdő Honvédot!

"Győzni kell, saját kezünkben a sorsunk – nyugtatgattuk magunkat a Hungária Körúton, de nagyjából bármelyikünk optimális alany lett volna egy idegbetegség-kutatáshoz. Nekem legalábbis kétszer olyan gyorsan kalimpált a szívem, mint az ideális, és most is szégyellem, de nem méltó úrinőhöz, ahogy ordibáltam. Főleg az első félidő vége felé, amikor az a gól, nem volt gól, de hát mindenki úgy látta! Hogy létezik, hogy nem ment beeee???

Harcoljatok! – kiabáltuk, és hajtottak is a fiúk, de meddő volt minden támadás. Az MTK nem bizonyult könnyű lyánykának, mi pedig szombat este nem barátkoztunk sem kapuval, sem hálóval.

Azt mondják a modern fociban nüansznyi dolgokon múlik minden. Erről az apró színről, pókhálónyi részletről szeretnék írni. A meccs lefújásakor olyan volt a játéktér, mint egy tekepálya. Az MTK focistáinak többsége a földre roskadt, mintha valami égből pottyant tekegolyó tarolt volna végig köztük.

A diósgyőriek is ültek, fújtattak egy darabig, majd felálltak, összekapaszkodtak, ahogy minden meccsen teszik Bódog Tamás érkezése óta. Ebben a szimbolikus felállásban és összekapaszkodásban ott és akkor megéreztem az erőt.

Ezek a játékosok átélhették, hogy a fanatikusok meccshangulatot teremtettek nekik az edzésen, hogy vendégszurkolók töltötték meg a stadiont a Hungária Körúton, hogy „szép volt fiúkat” tapsolnak nekik a döntetlenek után. Ezt a csapatot egy város szereti tiszta szívből. Magyarországon nincs még egy csapat, akiben ennyire hisznek. De hagyjuk a lelki dolgokat, nézzük a szakmát. Ez a Diósgyőr az, amelyik megverte a bajnoki címért játszó Honvédot! Ez a csapat az, amelyik nem eshet ki egy ilyen sorozat után.
ps.
Istenem! Egyetlen apró kérésem van: add meg nekem, hogy szombaton több ezer Miskolcival együtt énekeljem az Érik a szőlőt! "

(fekete)