Lehet, megöregedtem

Gondolkodom azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem érzem magamban azt az óriási várakozást és tüzet, amit évekkel ezelőtt éreztem egy szezonkezdet vagy csak egy meccs előtt. Régen örültem volna annak, hogy csak ilyen rövid volt a szünet és lehet várni a hétvégéket, lehet szurkolni a csapatnak végre. Most nem értem a januári kezdést. De nem csak ez van. Biztosan megöregedtem, de akkor azok az ezrek is, akik már nem jönnek ki a stadionba, mert azt látni kell, hogy az évekkel ezelőtti nézőszámok már nincsenek.

Persze, még az is lehet, hogy hiába múlnak az évek, a hiba mégsem bennem van. Az is lehet, hogy valahol máshol kellene keresni az okokat. Nem vagyok az, aki szerint régen minden jobb volt. Sajnálom, hogy ezt kell leírnom, de egyre inkább egy rideg gépezetté kezd válni a szememben a DVTK, amely egyre nagyobbra és nagyobbra nő, túllép a megye határain, regionális méretűvé növi ki magát, közben pedig szép csendben elveszíti bensőséges, személyes jellegét. Félreértés ne essék, végtelenül örülök neki, hogy van már Medical Centerünk, épül a multifunkciós csarnok, lassan sporthotel építésébe is kezdhet a klub, majd háromezer igazolt versenyzőnk van. De én mégis sokkal jobban szerettem a régi DVTK-t.

A régit, amivel felnőttem, ami az enyém volt. Vagyis annak éreztem. A minap az egyik klubalkalmazott azt kérdezte, milyen a viszonyotok jelenleg a klubbal? Én azt mondtam, a klubbal nagyon jó a viszonyom, hiszen több mint 40 éve neki szurkolok. Viszont azokkal akik a saját álláspontjukat a klub álláspontjaként hirdetik, azokkal nem jó. Pedig ők rontottak el valamit, mert az évek óta tartó sikertelenség miatt maradnak el az emberek. Ez mérhetetlen károkat okozott sajnos.

És lehet rólunk azt állítani az érdekembereknek, hogy az amigélekén nem szurkol a Diósgyőrnek, mégis, ez az érzés minket bánt nagyon.

De nézzük a meccset, ami nagyon fontos lesz, hiszen közvetlen rivális ellen kell megvívnunk, akik erősítettek a télen és biztosan otthon akarják tartani a három pontot. Szerencsére mi is erősödtünk és az igazolásokkal szerintem nőtt az esélyünk arra, hogy feljebb lépjünk a tabellán, de persze minden a pályán derül majd ki. Annyi jó játékost láttunk már, akik sziporkáztak, de amikor hozzánk kerültek, csak a görcsös akarás marad vagy még az sem. Vagy a másik oldal, amikor nálunk nem megy a játék, de az eligazolás után már máshol igen.

Szóval meg kell várnunk pár meccset, hogy lássuk, mit tud kihozni az edzőnk az új játékosokkal megerősített csapatból. Persze, amig összeáll a kép, addig sem kellene kikapnunk senkitől, utána meg már pláne nem. Lehet még ezen a tabellán feljebb lépkeni bőven és remélem, hogy fogunk is. Olyan jó lenne már célokért küzdeni és nem csak úgy lenni a semmiben!

Legyen végre ez egy nagyszerű tavasz! Egy olyan, amilyen még soha nem volt, vagy csak nagyon régen. Ehhez kell az első lépés, hogy megverjük a Zalaegerszeg csapatát idegenben. Nem lehetetlen. Na, én ennek szorítok majd nagyon sok szurkolótársammal!