Lakatos Laci: Meggyógyultam

Tegnap kaptuk a remek hírt Lakatos Laci mentorától, Horváth Emesétől, hogy a néhány napja elvégzett MRI vizsgálat eredménye szerint Laci tünetmentes, vagyis a bal felkarja mentes a rákos sejtektől. Mint bizonyára sokan emlékeznek rá, Lacinak néhány hónapja ideiglenesen fel kellett hagynia a labdarúgással, mert a bal felkarjában egy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Azóta már túl van a sikeres műtéten, melynek során a daganat mellett a bicepszének egy részét is el kellett távolítani. A műtétet követően négy kemoterápiás kezelés következett, amit még kettő fog követni.

Laci elmondta, hogy az orvosok szerint mindössze 5-6% az esélye annak, hogy a rákos sejtek újra kialakulhassanak a szervezetében. Ennek kizárása érdekében van szükség még a hátralevő két kemoterápiás kezelésre. Ezekre az elkövetkező hetekben fog sor kerülni. Kezelőorvosa engedélyezte Laci számára, hogy decemberben elkezdje az erősítő edzéseket annak érdekében, hogy fokozatosan visszanyerhesse a betegsége előtti erőállapotát.

Laci a következő szavakkal köszönte meg a sok-sok támogatást, amit gyógyulása érdekében kapott:

„Az eddig eltelt időszak, a betegségem kezdetétől addig, hogy teljesen tünetmentes legyek, nagyon nem volt egyszerű! Sőt, nagyon nehéz volt. De ahogy sokan mondják, a belső energia, az hogy soha nem adod meg magad, hiszel a gyógyulásban, mindent elkövetsz annak az érdekében, hogy meggyógyulj, rengeteget segít a gyógyulásban! Ez vezetett oda, hogy sikerüljön. Meg persze a családom, őket mindenképpen ki kell, hogy emeljem. Nélkülük lehetek én akármennyire is erős, nem ment volna. Ők voltak azok, akik végig fogták a kezem, egyfolytában biztattak. Volt egy lelki támaszom is, a barátnőm, aki mindvégig erőt és hitet adott nekem, csakúgy, mint a családom. Elsősorban ők segítették a gyógyulásom.

Külön köszönetet kell, hogy mondjak Horváth Emesének, a mentoromnak, aki minden egyes kezelés után/közben hívott, ha kellett, akkor be is jött hozzám, végig biztatott és segített nekem. Nagyon köszönöm neki. Külön köszönöm a Polgár Alapítványnak is a rengeteg segítséget.

Nagy hálával tartozom a DVTK-nak is. A klub is mindenben a segítségemre volt, minden támogatást, amire szükségem volt, azonnal elintézték. Nagyon jólesett, hogy Horváth Ferenc vezetőedző Elek Ákos társaságában meglátogatott a kórházban és egy ajándékkal lepett meg.

Természetese, külön köszönet Fuhrman Géza bácsinak, aki a klub részéről, nyugodtan mondhatom, hogy a legtöbbet segített. Többször volt bent nálam a kórházban , intézte a dolgaimat. Nagyon szépen köszönöm neki!

Nagy-nagy hálával tartozom Dr. Professzor Szendrői Miklósnak is. Az ő és csapatának áldozatos munkájának köszönhető, hogy a budapesti Semmelweis Klinikán ilyen jól sikerült a műtétem. És természetesen Szalai doktor úrnak is köszönettel tartozom. Ő műtött másodszor, mert trombózist kaptam, és hajnalban feltoltak a műtőbe és ő volt az, aki sikeresen elmulasztotta a fájdalmaimat.

A kemoterápias kezeléseimre már Miskolcon, a Gyermekegészségügyi Központban került sor. Örökké hálás leszek kezelőorvosomnak, Dr. Kelemen Ágnesnek és Dr. Simon Réka osztályvezetőnek, akik mindenben segítettek, biztattak és hozzásegítettek a gyógyuláshoz. Kedvenc nővérem Pesten Jónásné Henrietta, Miskolcon pedig Zsuzsa néni volt. Ők is sokat segítettek, sokat foglalkoztak és beszélgettek velem.

Az amigeleken.hu-n rengeteg szurkoló irt nekem. Nekik is nagyon szépen köszönöm a sok-sok biztató szót.

Őszintén szólva, ennyi emberrel a hátam mögött, akik ennyire szeretnek, nem is történhetett másként ez, csak így. Együtt le tudtuk győzni ezt a betegséget.

A diósgyőri és az újpesti labdarúgóknak is teljes szívből köszönöm a segítséget. Az újpestiektől kapott dedikált labda örökre a szobám dísze lesz.

Köszönöm az UTE Baráti Körnek és az amigeleken.hu-nak az anyagi támogatást, amit a Bánka-Rakaczki Emléktorna bevételéből nyújtottak nekem.

Bármilyen nehéz is volt, de sikerült. A családommal, a barátnőmmel, a barátaimmal, a DVTK-val, Emese nénivel, a Polgár Alapítvánnyal, a hitemmel, a kitartásommal, a küzdeni akarásommal. És persze veletek, mert nélkületek nem sikerült volna.

Teljes szívemből köszönöm mindenkinek!”