Hiszem, hogy elindulunk fölfelé

A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései és összetartása miatt ismét három hetük van az NB I.-es csapatoknak arra, hogy felkészüljenek a következő fordulóra. A DVTK várakozásokon aluli teljesítményéről, és az előttünk álló időszakról Horváth Ferenccel beszélgettett a dvtk.eu

- Nagyon nem voltál jól szombaton, ezt lehetett rajtad látni. Hogyan telt az elmúlt két napod?

- Mostanában nem telnek jól a hétvégék. Nem vagyok egy nyugodt családapa otthon. Nehéz feldolgozni ezeket a mérkőzéseket, és van némi elmaradásom alvásból is, de aki erre adja a fejét, annak ezt vállalnia kell. Ez a hétvége azonban különösen megviselt, ami a pályán történt, azzal nagyon nehezen tudok azonosulni. A gondolataim kitisztultak, de a kérdések továbbra is megmaradtak bennem. Nem értem, hogy ennyi ember előtt, hogyan lehet így játszani. Ha én leülök a barátommal „ki nevet a végén-t” játszani, és azt nézi az ő öt barátja és az én öt barátom, akkor én mindent el fogok követni, hogy hatost dobjak és hogy nyerjek. Ez lehet, hogy furcsa hasonlat, de engem ez ijesztett meg igazából. Akit visszafog a közönség, annak el kell mennie olyan sportot űzni, ahol nincsenek emberek. Egy futballistának azért is kellene játszania, hogy a kilátogató ötezer ember az ő nevét skandálja. Ha valakit ez nem motivál, akkor nem tudom, hogy mi fog.

- Múlt héten csütörtökön azt nyilatkoztad, hogy tudod, mi lehet a probléma. A nélkül, hogy tudnám, mire gondoltál, változhat ez a következő hetekben?

- Hiszem, hogy elindulunk fölfelé. Ha nem hinnék abban, hogy változhat, akkor már felálltam volna. Én azt gondolom, hogy az az utolsó utáni pillanat egy játékos életében, ha levetetik vele azt a mezt, amiért küzd. Ennél jobban nem lehet megalázni egy játékost. Onnantól kezdve, hogy ez a dolog megtörtént, én már mondhatok bármit, büntethetek akárhogy, ha valaki nem érzi át ennek a súlyát, akkor nincs miről beszélni. Én nem fogok már mondani semmit, hiszen elpuffogtattam mindent és mindenféle hangszeren játszottam. Csak annyit fogok elmondani, hogy gondolkodjanak el azon, mi történt a lefújás után, mert szóban ennél jobban nem lehet kifejezni azt, amilyen helyzetben vagyunk.

- Ha volt valamilyen pozitívuma ennek a hétvégének, az talán az, hogy kiderült, a közönség nagy része mögötted áll, a vezetőség mögötted áll. Jelenthet ez egyfajta nyugalmat?

- Annyiból igen, hogy ezek szerint sokan látják azt, hogy nem egy személyben én vagyok a hibás a kialakult helyzetért. Abban, hogy a tabella utolsó helyén állunk, mindenkinek megvan a maga felelőssége, és mindenkinek vállalnia kell a sajátját. Én vállalom az enyémet. Játékosként is olyan voltam és edzőként is olyan vagyok, hogy a hibát először magamban keresem. Örülök annak, hogy nem az volt az első lépés, hogy a madámot kiteszik a bordélyból. Ugyanakkor tudom azt, hogy ha ez így megy tovább, akkor lehet szó bármilyen bizalomról, az egy idő után el fog fogyni.

teljes interjú : ITT