Hazaértél

Hazaértél - Mamatanya szurkolótársunk írása

Azt mondják, a Diósgyőr szurkoló más, különbözik egyéb földi halandó csapatok szimpatizánsaitól.

Pedig Ő is csak felkel, kávézik, indítja a gyereket, iskola, óvoda,

Megy melóba, boltba, szervizbe, csekket fizetni, stb.

Aztán délután-este belép a lakásába, házába...

Hazaér...

De hiányérzete van!

Legyen bármilyen pocsék napja is, jár egy meleg pillantás az előszoba falán kifeszített sálra (az asszony nem engedi a tévé fölé), jár egy lágy simítás a szekrényben lapuló mezre.

Még pár nap és belebújik, más ember lesz!

A tűzpiros színnel magára húz egy évszázadnyi küzdést, kudarcot, győzelmet, olthatatlan sikeréhséget.

Diósgyőri életérzés? Sosem fogad magába, amíg nem veszed fel büszkén, megalkuvás nélkül a címeres mezt. Nem tudod, mit jelent, amíg nem üvöltesz végig egy meccset az ultrákkal vagy a Naposon!

De onnantól elvesztél, nincs visszaút, örökre rajtad marad, benned él a hétköznapokon, csendben várva a meccsnapot, hogy kirobbanhasson.

Meccsnap!

Az agy már régóta nem fog, látótér beszűkül, a cél a szentély, a Stadion!

Úgy szól a fáma, hogy életedben, amerre jártál, azon helynek egy kicsit része leszel, de egy apró darabját magaddal is viszed.

Belépsz a kapun és elfog az érzés...

Hazaértél!

Hazavitted két hete a szenvedélyt, de most visszahoztad.

Ismerős arcok jönnek (sic).

Lacitomi, örök pirosfehérben, "dübörgő léptek, lobogó haj", "postás" Andris, focikalapos barátunk, aki ha kell, dobol, ha kell, "cápózik",

Walaki, joviális mosollyal arcán, Ropi, aki mint Fülig Jimmy, mindig vigyorog

Hilda, Kati, RopiÉva, Zsuzsa, a napos csajok.

Egyéniségek, "legendák", a Diósgyőr részei.

Mintha egy Rejtő regénybe csöppenne az ember. Szólítsanak bárhogy is, kedvességből teszik. Mész tovább, parolázol, mosolyogsz, nevetsz, felszabadulsz, egyszerűen boldog vagy! Tudod, ez hiányzott...

Hazaértél!

Sorba állsz sörért (alap) és nicsak, Szabó Józsi személyesen, beindul a szakmázás pillanatokon belül, összefolynak a sorok. A miénk a világ, nincs ellenfél!!

Hopp! Hollósy már nyomja a felvezetőt (mekkorát mulattunk novemberben egy jótékonysági bálban), szotyi, sör kézbe, irány a lépcső, a lelátó.

Hajrá Diósgyőr!!

Hazaértél!!

Mama Tanya