Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Suhajda Levente a diósgyőri szurkolótábor egyik legfiatalabb törzsszurkolójának számít. A mindössze 12 esztendős fiatalember azonban máris óriási felelősség birtokában van, hiszen az ultrák között egyre többször akad kezébe a dobverő. Kosárlabda mérkőzésen pedig rendre ő az, aki megadja az alaphangulatot a csarnokban. A dvtk.eu-n egy vele készült interjút olvashatunk. Ebből idézünk:.
Rendkívül fiatal vagy, mit szabad rólad tudni?
12 éves vagyok. Az avasi Széchenyi István Általános Iskolába járok. Édesapámmal kezdtem meccsre járni már egészen kicsiként, illetve a DVTK labdarúgója voltam 2015 nyaráig. Itt Földvári Tibi bácsi, Martis Feri bácsi és Borbély Gabi bácsi voltak az edzőim, majd az elmúlt nyáron a Borsod Volánba igazoltam.
Talán az ultrák legfiatalabb tagjának számítasz, de 12 évesen gondolom nem azonnal a kanyarba szólt a jegyed.
Amikor még apa hozott meccsre, a Napos Oldalon volt a helyem. Igaz, már akkor is vonzott a kanyar és szerettem volna sokszor átmenni az ultrák közé. Mivel mostanában én veszem a jegyet, azóta apa is a kanyarba jár, az ultrák közé. Mondhatnám úgyis, hogy mostanában én hordom őt meccsre.
Otthon hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy a „keménymagban” szurkolsz?
Eleinte furcsállották, ám gyorsan megszokták azt, hogy oda szeretek járni. Tudja mindenki, hogy megvan a maga varázsa ennek a közegnek. Nem is féltenek egyáltalán, és amíg nem megy a tanulás rovására a meccsre járás, nincs ellene kifogás otthon.
A labdarúgó és a kosármérkőzéseken egyaránt ott vagy?
Amikor csak tehetem, igen. Otthon és idegenben is, ahová csak tudok, elmegyek édesapámmal és a barátaival.
Elfogadtak már a közösségben?
Abszolút. Eleinte csak odaálltam egyszerű gyerekként, és kieresztettem a hangom. Ám azzal, hogy szinte mindig láttak, és az ultrák között voltam, szemet szúrt többeknek. Az idegenbeli túrák pedig egyre erősítették ezt a kapcsolatot. Gyakran együtt utaztunk az utóbbi időkben, ami szintén segített abban, hogy hamar befogadtak.
Fiatalként máris óriási bizalmat kaptál, hiszen kosármeccseken te dobolsz. Ez hogyan jött?
A Puskás Akadémia - DVTK meccsre együtt utaztunk Mikli Ádámmal, aki a kosárlabda ultrák vezérszurkolója. Azon a mérkőzésen ő volt a dobos, és az egyik kocsmánál, ahol megálltunk az útszélén, bevittük a dobot. Ők énekeltek, én pedig kipróbáltam és nagyon megtetszett. Eleinte csak a félidőben és a meccsek előtt hagyták, hogy „játsszak” vele. A kosármeccseken pedig már egy ideje az én kezemben van a dobverő. A focimeccsen is volt már rá példa, a Paks elleni mezőkövesdi meccsen végig én doboltam.
Elolvasom a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>>
forrás: dvtk.eu
(Oláh Feri felesége meg a kisebbeknek volt a "tanara")
Martis Feri bácsi mindig azt kiabálta, hogy "keményen, harcosan". Szerencsére nem kellett neki könyörögni a napköziben, hogy dobjon már ki egy lasztit, ha már a leckét befejeztük.
És a cikkben -természetesen- a fiáról van szó.
Martis Feri bácsi annak idején napközis tanárom volt a Móra általános iskolában a Berekalján. Rendszeresen alkalmazta a pajeszhuzogatós fegyelmezést. :D