Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Egy pillanatig sem érezte veszélyben az állását Fernando Fernández, a Diósgyőr spanyol vezetőedzője, aki végig bízott játékosaiban, és a jövőben is bátran nyúl a magyar fiatalokhoz - Babják Bence, a Nemzeti Sport újságírója készített interjút a DVTK vezetőedzőjével. A nemzetisport.hu-n megjelent interjúból idézünk:
Mennyit öregedett az utóbbi hónapokban?
Az öregedést nem érzem, ám az biztos, hogy több ősz hajszálat láttam a tükörben, mint tavaly augusztusban – felelte lapunknak Fernando Fernández, a Diósgyőr 39 esztendős spanyol vezetőedzője. – Ugyanakkor az egész idény alatt a legfontosabb üzenetet közvetítettük: mindig higgy magadban! Az első perctől tudtuk, hogy nehéz hónapok várnak ránk, a keretben történt változások miatt a bajnokság közben, a tétmeccsek alatt kellett csapattá érnünk. Az építkezést ráadásul nehezítette, hogy néhány magyar klubbal ellentétben mi nem tehetjük meg, hogy könnyedén szerződtetjük a kiszemelt labdarúgókat.
Eleinte úgy tűnt, a csapattá érés folyamata az élvonalbeli tagságba kerülhet, hiszen tizenegy fordulót követően hat szerzett ponttal a Diósgyőr az utolsó előtti, kieső helyen állt.
A vezetőség töretlenül bízott a szakmai stábban és az általunk alkalmasnak tartott játékosokban. Köszönöm a klubnak, hogy akkor is türelmes volt velem, amikor más egyesületnél talán már megköszönték volna a munkámat. Ennek betudhatóan elértük célunkat, és bent maradtunk az NB I-ben.
Volt olyan pillanat, amikor veszélyben érezte az állását?
A profi futballban élve hozzászoktam, hogy a szakvezető sohasem lehet biztos a jövőjében. A legmagasabb szinten az eredmény a legfontosabb, de nekem a játékosok hozzáállása számított a leginkább. Egyszer sem éreztem, hogy kihátráltak volna mögülünk, vagy nem hinnének a közösen elvégzett munkában. Előfordult, hogy a klubnál néhányan aggódtak és a szurkolók idegeskedtek, de az edzői stáb végig nyugodt maradt.
Mi kellett ahhoz, hogy a csapat megmeneküljön a kieséstől?
Időre volt szükségünk, na meg jó játékosokra. Tavaly ősszel többször hallottam, hogy biztosan kiesünk, mert nincsenek minőségi futballistáink, és a tudásuk kevés az NB I-hez. Mi viszont végig igyekeztünk építeni az önbizalmukat, és az eredmények sem maradtak el. Ha csak az utolsó húsz fordulót nézzük, a DVTK a harmadik helyen zárt. Abban az időszakban harminckét pontot gyűjtöttünk, ennél többet csak a mezőnyből kiemelkedő Ferencváros, Vidi kettős szerzett. Ez nem a véletlen műve, csapatként és egyénileg is fejlődtünk, ennél többet egyetlen szakvezető sem kívánhat. Az idény második részében a riválisok többségével felvettük a versenyt, tavasszal mindössze két meccset rontottunk el, az Újpest, valamint a Fradi elleni idegenbeli bajnokit.
Mibe tudott kapaszkodni a zöld-fehérek elleni hét nullás vereség után?
Abba, hogy felállunk a padlóról, és a következő fordulókban töretlen hittel küzdünk tovább. Éppen az ilyen súlyos vereségek után mutatkozik meg a labdarúgók valódi személyisége.
Elolvasom a teljes interjút a nemzetisport.hu-n >>>>>
forrás: nemzetisport.hu
fotó: Dömötör Csaba
A szemelye sokat lendithetne az egyuttesen.