Fernando: A visszanyert önbizalom döntött

Fernando Fernandez vezetésével meghosszabbította élvonalbeli tagságát a DVTK. A vezetőedző a rendkívül feszített utolsó hat fordulóról beszélt a dvtk.eu-n.

Mi jelentette a különbséget múlt szombaton a DVTK, a Haladás, a Balmazújváros és a Vasas között, azaz min dőlt el a bennmaradás a javunkra?
Véleményem szerint az önbizalom, a bennmaradó csapatok a végsőkig bíztak magukban.
Amikor átvettem a DVTK irányítását, azt tapasztaltam, hogy a diósgyőri játékosoknak nagyon alacsony szinten áll az önbizalma, ezért mindenekelőtt ezen kellett javítani, mert lehet profi sportolókról beszélni, de végső soron ők is emberi lények. Az önbizalomnak nincs abszolút mértékegysége, az a fontos, hogy növekedjék, mert akkor előnybe kerülsz azokkal szemben, akiknek csökken. Úgy készültünk az utolsó mérkőzésre, mint egy döntőre, ahol nincs középút, minden vagy semmi a tét. Csak magunkra koncentráltunk, nem törődtünk a többiekkel a heti munka során. Higgye el mindenki, biztos voltam a győzelmünkben, és optimistán vártam a többi találkozót is, kizártnak tartottam, hogy három riválisunkból egynél több győzzön, mert ők sokkal nehezebb feladat előtt álltak. A Videoton Magyarország bajnoka, azonban tisztában voltam vele, hogy a BL-selejtezők miatt korán kezdik a felkészülést, ezért számítani lehetett arra, hogy a kulcsjátékosok közül többen is pihenőt kapnak, ha már ilyen későn ér véget az idény.

Ezek szerint az önbizalom jelentette az alapot, mit lehetett, kellett erre építeni?
Például a csapatszellemet. Az FTC ellen kifejezetten gyengén játszottunk, de előtte Debrecenben és a Paks ellen láttam a csapattá formálódás jeleit. Sikerült bebizonyítani, hogy az Üllői úton csak letértünk a helyes útról, és a hatból a legjobb teljesítményt a legutolsó meccsen tudtuk nyújtani. Ekkor játszottunk a legbátrabban, legagresszívebben, a inkább támadó felfogásban, amihez persze hozzájárult a nagy tét, és a telt háznyi közönség támogatása is. Ahogy a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is elmondtam, ilyen stílusú, csak még jobb csapatot szeretnék a következő bajnokságban is a pályán látni.
Sokat segített az a hatalmas összefogás, amit múlt szombaton tapasztaltunk. Mögénk állt a klub, egyesével minden dolgozó, illetve a stadiont megtöltő szurkolók is. Csupa olyan impulzust kaptunk a héten, hogy mindenki bízik bennünk, és melyik vetélytársunkat támogatta tízezer néző? Ez döntőnek bizonyult az utolsó 90 percben.

A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón azt ígérted, úgy játszik majd a csapat, ahogy korábban. Hogyan sikerült változtatni?
Ez egy folyamat végeredménye. Igyekeztem minél hamarabb átadni az általam elképzelt és elvárt játékfelfogást, ugyanakkor a korábban említett alacsony önbizalmi szint miatt nem helyezhettem extra nyomás alá a játékosokat, bőven elég volt nekik, hogy szinte minden héten győzelmi kényszer alatt léptünk pályára. Az edzéseken igyekeztem jó hangulatot teremteni a felszabadult munka érdekében, azonban a mérkőzések által okozott stresszt természetesen nem lehet levenni a meccsnapon, különben is profikról van szó, akik ehhez vannak szokva. Már a legelső találkozón, Újpesten is szerettem volna a múlt szombatihoz hasonló megoldásokat látni a pályán, azonban el kell ismernem, ott hibáztam, a csapat akkor még nem állt készen erre a feladatra, hiányoztak a sprintek, a gyors mozgások. Hat héttel később viszont eljött az idő, egész héten erre a játékfelfogásra készültünk, és meg is lett az eredménye.

Úgyszintén a Videoton elleni mérkőzés előtt tartott sajtótájékoztatón idézted föl, hogy labdarúgóként kétszer is kerültél már hasonló helyzetbe, amikor az utolsó fordulóban legalább döntetlent kellett játszani a Real Madrid ellen, illetve idegenben kellett legyőzni a Santander csapatát. Akkor is sikerült, és most is, játékosként vagy edzőként volt nehezebb feladat?
Vezetőedzőként az önmagadba és az elvégzett munkába vetett hit magabiztossá tesz. Mindhárom mérkőzésen rendkívül kemény helyzet előtt álltunk, azonban edzőként talán egy kicsivel könnyebben viseltem. Hét közben hatalmas a nyomás nehezedett rám, de a meccsnapon a játékosok léptek pályára, ők kerültek rivaldafénybe. Akkor is sok feladat várt rám a motivációtól a cserékig, de ez össze sem hasonlítható azzal, amikor döntetlen állásnál néhány perccel a lefújás előtt szemben állsz a kapussal.

Elolvasom a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>>

forrás: dvtk.eu