Elek Ákos - interjú Kínából

Szerző: | 2015-01-19 08:26:49

Büszkén távozom a DVTK-tól, mert elértük, hogy Miskolcnak most már nem csak jó szurkolótábora van, hanem jó csapata is. Egy 12. helyezett csapatból eljutottunk oda, hogy ma már komolyan veszik a Diósgyőrt!

Sajnos már biztos, hogy csapatunknak egyik meghatározó játékosa nélkül kell nekivágnia a tavasznak, hiszen már hivatalos a hír, hogy Elek Ákos Kínába igazolt. Többé nem a DVTK alkalmazottja. Ez adott nekünk lehetőséget arra, hogy interjút készítsünk vele, hiszen több esetben is megpróbáltuk ezt, de a klub erre irányuló kéréseinket sorra semmibe vette. A másik apropó az volt, hogy a játékos értékelő sorozatunk végéhez érve a szurkolók Őt választották meg az ősz legjobb diósgyőri játékosának.

- Szia Ákos! Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre állsz a távolból és gratulálunk ahhoz, hogy a szurkolók szavazatai alapján Te lettél az ősz legjobb játékosa a Diósgyőrben.

- Ez természetes, hogy válaszolok nektek és nagyon köszönöm a szurkolóknak, hogy így látták. Jól esik, ahogyan a buzdításuk is sok erőt adott nekem a pályán.

- Kicsit repüljünk vissza a múltba és mivel nem volt még alkalmunk beszélgetni, az lenne az első kérdésem, hogyan kerültél hozzánk? Ki keresett meg a klubtól?

- Mikor visszatértem Törökországból a Vidinél közölték velem, hogy nem számítanak rám és keressek magamnak csapatot. Sisa Tibor hívott fel azzal, hogy szüksége lenne egy belső védőre és el tudnám-e játszani azt a posztot? Azt válaszoltam hogy nagyon szívesen szerződnék Diósgyőrbe de azon a poszton nagyon idegenül mozgok, így nemet mondtam neki! Egy hét múlva felhívott, hogy középpályára is szüksége lenne rám, ekkor már egyből igent mondtam neki és hosszú huzavona után végül sikerült a DVTK-hoz szerződnöm!

- Milyen állapotban voltál akkor? Jól érezted akkor magad a bőrödben, vagy hullámvölgyben voltál?

- Úgy kerültem a csapathoz, hogy előtte fél év alatt 31 percet játszottam Törökországban és emellett a szerda-szombat ritmus miatt még az edzések intenzitása sem verdeste az eget. A nagyobb probléma viszont inkább az volt, hogy a felkészülést nem tudtam a DVTK-val elkezdeni és csak az első mérkőzés előtti napon tudtam csatlakozni a társakhoz. Körülbelül egy hónapra lett volna még szükségem ahhoz, hogy formába lendüljek de a csapat gyenge teljesítménye miatt nem volt arra idő, hogy felépítsenek, így már a 3. mérkőzésen kezdőként kellett pályára lépnem. Az az év egy kínszenvedés volt nekem, a csapatnak, a klubnak is és biztos vagyok benne, hogy a szurkolóknak is, viszont meggyőződésem, ha az az év nem sikerül olyan rosszul, most nem tartana ott a DVTK, ahol tart. Rájöttek a vezetők, hogy ez így nem mehet tovább és Kovács Zoltán valamint Tomiszláv Szivics érkezésével rátért a klub a helyes útra!

- Mennyi idő kellett, hogy azt érezd magadon, jó formában vagy?

- Az a fajta játékos vagyok, aki szeret edzeni és miután Szivics átvette a csapatot - noha az elején nem ment úgy a játék nekem és a csapatnak sem - biztos voltam benne, csak idő kérdése, hogy jó formába lendüljek, hiszen akkor már jó szakmai munka folyt a klubnál!

- A klubnak is fontos volt, hogy a válogatottba visszakerülj? Éreztették ezt?

- Nem éreztették velem, de azért jöttem ide, mert tudtam, hogy egy ilyen közegben felépítem majd magam és én elvártam magamtól, hogy visszaverekedjem magam a válogatottba.

- Milyen mérföldkövek voltak a diósgyőri ittléted alatt?

- A legnagyobb mérföldkő az volt, amikor kikaptunk 4:1-re a Ferencvárostól és telt ház előtt nekem csak a kispadon jutott hely. Az a tudat, hogy csak a kispadon kaptam helyet, olyan dacot és bizonyítási vágyat váltott ki belőlem, hogy gyakorlatilag onnantól kezdve jött meg az igazán jó formám, és egy-két gyengébb meccs kivételével ez ki is tartott mostanáig. A 2. mérföldkő az volt, amikor Szivics külön hívott és azt mondta, hogy azt szeretné, ha én lennék végleg a csapatkapitány. Ez óriási büszkeséggel töltött el. Borsodiként egy ilyen szurkolótáborral rendelkező csapatnak lehettem a kapitánya és bár ez járt némi felelősséggel és nyomással, úgy érzem, sikerült helytállnom a pályán és azon kívül is.

- Melyik volt kedvenc meccsed, amíg a DVTK-ban szerepeltél?

- Nem tudok meccset kiemelni, szerencsére sok szép emlék van, így inkább azt mondanám, hogy a 2014-es év volt a kedvencem!

- Mi volt a legkedvesebb élményed itt?

- Talán azt mondanám, hogy az első évben mindenki sokat várt tőlem (joggal) és voltak olyan meccseim, amikor még én is kifütyültem volna magam, de ezt a szurkolók nem tették, pedig volt, hogy talán megérdemeltem volna. Ezért a mai napig hálás vagyok!

- Milyen az új szövetségi kapitány?

- Szerintem nem kell őt agyondicsérnem, mert az eredményei és az, hogy egy ország áll most a válogatott mögött, az neki köszönhető főként valamint a játékosoknak, akiknek sikerült megvalósítani a pályán a kapitány gondolatait. Egy edzőnél van egy dolog, ami a szakmánál is fontosabb, ez pedig a hitelesség. És amellett, hogy a kapitány szakmailag is rendben van, hiteles a csapatnak és az országnak is. Olyan hangulat alakult ki az érkezésével a válogatott edzőtáborában, amellyel még akkor sem találkoztam, mikor megvertük a svédeket és a törököket. Úgy érzem, a válogatott óriási lehetőség előtt áll!

- Csalódottan mész el innen?

- Egy kis csalódottság az elmúlt napok miatt van bennem, mert noha nem olvasok fórumokat, hozzám is eljutnak hírek, amiket nem tartok fairnek azért, mert sokan nem látnak a dolgok mögé és félinformációkból alkotnak véleményt rólam vagy a klubváltásomról. Büszkén távozom a DVTK-tól, mert elértük, hogy Miskolcnak most már nem csak jó szurkolótábora van, hanem jó csapata is. Egy 12. helyezett csapatból eljutottunk oda, hogy ma már komolyan veszik a Diósgyőrt!

- Miért pont Kína?

- A válasz egyszerű. Azért, mert ez az egy külföldi ajánlatom volt. Tudom, hogy sokan csalódottak azért, mert elmegyek, és azért is, hogy Kínába, mert szívesebben látnának egy Bundesliga, vagy egy Premier League csapatban. De ne gondolja rólam senki, hogy volt mindkét elitligából ajánlatom, de én inkább Kínába igazoltam több pénzért! Nem telt el úgy nap a téli szünetben, hogy ne néztem volna percenként a telefonom, hátha hív valaki és azt mondja, hogy van egy ajánlatod a Bundesligából vagy esetleg angol vagy német másodosztályból. Nemhogy ajánlatom nem volt, még érdeklődés sem! Elkezdett járni az agyam, hogy mit rontottam el, és mit kellett volna másképp csinálnom, de úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy egy igen komoly bajnokságba igazoljak, de mégsem sikerült. Ki merem jelenteni, hogy az amszterdami súlyos vereség és a bukaresti 0-3, finoman szólva sem tett jót a magyar futball, illetve a játékosok megítélésének. Ha körbenézünk a szomszédos országokban, mindenhol van legálabb egy klubcsapat, amelyik bejutott a nemzetközi kupákba. Mindenhol, csak nálunk nem! Addig, amíg nem lesz egy komoly klub, vagy válogatott siker, úgy érzem ez nem is fog változni. Kérdezték tőlem, hogy miért nem mentem Lengyelországba, ahonnan tovább lehetett volna lépni? Nagyon különbözik, hogy mi jelenik meg a sajtóban és mi az igazság. Onnan már volt érdeklődés, de ajánlat innen sem érkezett! Kérdés, ha mondjuk 3 évig jó teljesítményt nyújtok, 30 évesen tovább tudtam volna-e lépni?

- Azt nyilatkoztad, hogy tavasszal még maradsz. Mégsem lett így. Mi az oka ennek?

- Kérdezték tőlem, hogy hány százalék, hogy maradok tavasszal? Erre azt válaszoltam, hogy mivel élő szerződésem van és még nem kaptam ajánlatot senkitől, ezért jelen pillanatban 100 %, hogy maradok, de ez később változhat. Megfordult a fejemben, hogy nyárig maradok és lehet, hogy kapok egy erős bajnokságból ajánlatot, de egyrészt nem szerettem volna lelépni ingyen - mert azt hiszem, tartoztam ennyivel a klubnak-, másrészt, ha fél évvel a szerződésem lejárta előtt egy komolyabb serülést szenvedek, akkor az nagyban kihatott volna a futball utáni életemre is.

- Igaz, hogy a Fradi ajánlatot tett neked? Jobb ajánlat volt, mint a diósgyőri?

- Csapatot nem szeretnék megnevezni, de volt egy magyar szinten nagyon komoly ajánlatom, ahol sokkal jobban kerestem volna, mint Diósgyőrben. Elképzeltem magam többször is, hogy milyen lenne ott játszani, de egy dolog mindig eszembe jutott. Az, hogy borsodiként, csapatkapitányként nem tehetem meg azt, hogy eligazolok abba a klubba, mert azzal szembeköpném a szurkolókat és mindazt, amit felépítettem akár Miskolcon, akár a Vidiben, mindazt egy csapásra lerombolnám!

- A klub elengedett volna a Fradiba?

- Január 1-től oda írtam volna alá, ahová akarok és nyáron ingyen távozhattam volna. Én annyira korrektnek ismertem meg a vezetőket, hogy ha azt mondom, másik magyar csapatban akarok játszani, akkor elengednek. De ez fel sem merült bennem!

- Valóban azt nyilatkoztad, hogy komolytalan volt az első ajánlat, vagy nem így hangzott el? Volt komoly második ajánlat?

Az az igazság, hogy ami az nso-n és a dvtk.eu-n megjelent, mindkét cikk igaz volt. De egy fontos dolgot mind a két portál elfelejtett leírni, mégpedig azt, hogy két ajánlatot kaptam. Az nso az első ajánlatról irt, amit valóban komolytalannak tartottam, a dvtk.eu pedig a másodikról, ami valóban a DVTK lehetőségeihez képest egy korrekt ajánlat volt, de ehhez képest a másik magyar ajánlatom jóval előnyösebb volt.

- Szeretted a közeget, vagy néha már sok volt?

- A diósgyőri egy speciális közeg. Úgy érzem, a kisebb csapatokból érkező játékosoknak meg kell birkózniuk a szurkolótáborral is, hogy el tudják viselni a nyomást. Nem véletlen hogy a vendégcsapatok úgy játszanak Diósgyőrben, mintha az életük múlna rajta, hiszen minden ellenfél alig várja, hogy Miskolcra utazhasson, mert őket is feldobja a jó hangulat.

- Visszajönnél ide később?

- Bízom benne, hogy 2 év múlva, ha hazajövők, már egy új és remélhetőleg vénaszkenner mentes stadionja lesz a DVTK-nak és ha a sors úgy akarja, szívesen öltöznék piros-fehérbe újra! Hajrá Diósgyőr! Hajrá Borsod!

- A család mit szólt a kínai költözéshez?

- A család mindenben támogat, de persze közösen hoztuk meg a döntést.

- Mik az első benyomásaid Kínában?

- Már csatlakoztam a csapathoz. Két edzőtábor lesz Kínában, kettő pedig Törökországban. A bajnokság erősségéről még nem tudok nyilatkozni.

Köszönjük Ákos, és sok sikert kívánunk neked! Legközelebb a kínai fociról és a körülményekről beszélgetünk.

SEGÍTS MINKET!

Az amigeleken.hu ingyenes, de sok munkával készül.
Támogass, hogy növekedni és fejlődni tudjunk!

www.amigeleken.hu/segits-minket

És ezt olvastad már?
Banner

Ez egy archivált cikk, így nincs lehetőség hozzászólás írására.