Egerszegi Tamás interjú - dvtk.eu

Télen tért vissza Diósgyőrbe Egerszegi Tamás, aki idáig négy bajnokin lépett pályára, de Zalaegerszegen adott egy gólpasszt, és Kisvárdán góljával pontot mentett. A középpályás új oldaláról is bemutatkozott, az elmúlt fordulóban csatárt és védőt is játszott.

- Kezdjük az elején! Januárban lettél a DVTK labdarúgója, és az első idei bajnokin rögtön gólpasszt adtál Florent Hasaninak.
- Jót tett az önbizalmamnak, hogy a Cipruson összeszedett húzódás ellenére beállhattam Zalaegerszegen, és gólpasszt is adtam. Ősszel mintha nem is lett volna csapatom, egyáltalán nem számítottak rám. Emiatt fejben sem voltam rendben, ennek tudom be a sérülésem is, hiszen korábban ilyen sosem fordult elő velem. Télen mindenképpen lépni akartam, hogy újraépítsem magam.
Új játékosként mindig nehéz bekerülni a csapatba, nekem is azokkal a percekkel kell élnem, amit kapok. Csereként, ha 10-15 perccel a vége előtt áll be egy játékos, akkor fáradtabb ellenfelekkel találja magát szembe, amit ki lehet használni. Zalaegerszegen csereként gólpasszt adtam, Kisvárdán pedig be is találtam, úgy érzem, meg lett az eredménye, hogy mindent beleadtam.

- Milyen érzés visszatérni a régi csapatodhoz?
- Az elmúlt években rengeteg minden változott Diósgyőrben, csak a szurkolók lelkesedése a régi. Távozásomkor már állt az edzőközpont épülete, de még nem laktuk be, azóta elkészült a stadion, a DVTK Medical Center, és napról napra látjuk, hogy bújik ki a földből a multifunkciós csarnok.
Sok szép emléket őrzök az első diósgyőri korszakomból, a két kupadöntő felejthetetlen, de a legemlékezetesebb a Vasas ellen szerzett dupla. Ezért mindig ott lebegett, hogy jó lenne egyszer visszatérni. Közben a csapat is teljesen kicserélődött, érkezésemkor már csak Antal Botond, Vági András és Tamás Márk játszott itt a régiek közül, mégis pillanatok alatt beilleszkedtem, gyorsan elfogadtak a srácok.

- A Kisvárda elleni mérkőzést megelőző héten, már az edzéseken is kirobbanó formában játszottál.
- Éreztem én is, a bemelegítés közben mondtam Dekinek (Dejan Karan - a szerk.), ha előre állít be a mester, akkor biztos lövök gólt. Fiatalkoromban szerepeltem utoljára csatárként, de érzem a kaput. Nem sokkal később így is történt, nekem pedig egyből bevillant az iménti mondatom, ráadásul a labdarúgó feladata az edzői utasítás végrehajtása, a csatár feladata pedig a gólszerzés. Az első fejes még fölé szállt, de amikor betaláltam, örömömben a kispadhoz futottam.

- Az ötösről lőtted a gólt, ami nem nagy távolság, de számtalan labdarúgó elmondta, hogy sokszor csak kívülről tűnik könnyűnek egy gól. Ennek a találatnak mi volt a kulcsa?
- Haris Tabaković magas játékos, aki jól játssza meg a labdát, ezért nekem nem a sűrűben kellett küzdenem, hanem a lecsorgó labdára vártam. Amikor lefejelte a labdát, akkor mögöttem Gabi (Molnár Gábor - a szerk.) szólt, hogy neki is jó, ezért arra gondoltam, rajta sincs védő, azaz nyugodtan lekezelhetem, van időm. Amikor pedig a lábamon volt a labda, akkor már “csak” a kapuba kellett lőni.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu