Edzősors: Őszintének lenni veszélyes – Bódog Tamás

A nemzetisport.hu interjút készített Bódog Tamással, aki a DVTK-ról is beszélt. Az alábbiakban az interjú egy részletét olvashatjátok.

– Amire emlékeznek a szurkolók: amint megérkezett Diósgyőrbe, megpróbált egy teljesen újnak tűnő szisztémával sikert elérni – ez, persze más minőségben, a már említett Liverpoolra is jellemző azonnali visszatámadás. Korábbi játékostársa, Radoki János is erről beszélt a Puskás Akadémia edzőjeként, próbálta ezt a játékot meghonosítani, de csak néhány hetet ülhetett a felcsúti kispadon…
– Ismerem Jánost, láttam is a csapatát játszani, és erre azt tudom mondani, a nemzetközi futballban manapság sok csapat erre törekszik. Az RB Leipzig ezzel a stratégiával jutott el a negyedik osztályból a Bajnokok Ligájáig, ezt a felfogást ismerem, ebben a világban éltünk évekig, ezt gyakoroltattuk, ebben hittünk. Friss példa: ebben a bizonyos Ralf Rangnick-féle iskolában Adi Hütter a Salzburg edzőjeként volt a kollégánk, ő a svájci Young Boysot vitte a BL-be, most az Eintracht Frankfurt edzője, és ezzel a felfogással az éveken át szürke csapattal jelenleg az Európa-liga elődöntőjére készül. Két szempont miatt volt ez fontos: egyfelől a taktikai hatékonyság miatt, másrészt a szurkolók számára is nézhető, élvezhető játékfelfogás.

fotó: Koncz György

– Van itt egy kis gond: a jelenlegi, tizenkét csapatos NB I-ben nagyon sűrű a mezőny, két rosszul sikerült bajnoki után máris a kiesés közelébe sodródhat bármelyik együttes – persze hogy az edzők óvatosak, a tulajdonos eredményt vár, senki sem kockáztat, és a biztonságos védekezésre helyezi a hangsúlyt.
– Ezt megértem, persze hogy az eredmény a legfontosabb, de védekezni is többféleképpen lehet: labdavesztés után az ellenfél térfelén megzavarva az ellenfél építkezését, vagy mindenki tolasson vissza a saját tizenhatosa elé, és tömörítsük a mezőnyt. Az előbbit sokat kell gyakorolni, mindenkinek pontosan tudnia kell a pozícióját, mikor, melyik területen kell lenni, ehhez sok edzés, sok futás, megfelelő koncentráció kell. Elfogadom, ha bárki a másik megoldás sikerében hisz, csak akkor ne várjuk, hogy emelkedjen a nézőszám. Az emberek nem azért mennek meccsre, hogy a felállt fal előtti passzolgatást nézzék. Meggyőződésem, hogy támadófelfogással lehet a szurkolókat visszahozni a lelátóra. Kieső helyen állt a Diósgyőr, amikor kineveztek, és néhány nap alatt a játékosok megértették, mi a szándék, a Fradit is meg tudtuk ezzel zavarni, a bajnok Honvédot, az Újpestet legyőztük. Szerintem nagy eredmény volt azt a csapatot akkor megmenteni a kieséstől. Ehhez az szükségeltetett, hogy a játékosok fogékonyak voltak az új elképzelésre, élvezték az edzéseket, látták, van eredménye annak, amit játszani próbálunk.

– A következő idény elején még elsők is voltak, de az évad vége ismét a kiesés elleni harcé volt – és nem is maradhatott a posztján.
– A harmadik forduló után voltunk elsők, az nem volt mérvadó. Valóban nem tudtuk befejezni azt a munkát, amelyet elkezdtünk, holott az előző év tavasza sem indult rosszul, legyőztük a Fradit, de hullámvölgybe kerültünk, és így alakult a közös munka vége.

– A DVTK az érkezése előtt és a távozása után is a kiesés ellen küzdött és küzd, nem tudom, mennyire edzőkérdés ez ilyen hosszú időn át…
– Noha a tavaszunk nem volt sikeres, engedje meg, hogy kiegészítsem: amikor én voltam az edző, az előző idényben egyszer sem voltunk kieső helyen, noha sohasem lehettünk igazán hazai pályán, a stadionépítés miatt folyamatosan úton voltunk. Maradjunk annyiban, sokat tapasztaltam abban az időszakban.

– Mi a legfőbb tanulsága a DVTK-nál eltöltött időszakának?
– Őszintének lenni veszélyes. Így neveltek, szemtől szembe, a véleményed mondd el egyenesen, nekem az a természetes, hogy ami a szívemen, az a számon. Ez nem mindig szerencsés, ezen talán változtatnom kell.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás: nemzetisport.hu