Veréb György: ez szerelem volt, amely még ma is tart

Veréb György lassan fél évszázada a DVTK szolgálatában áll. Az élő legendaként emlegetett egykori futballkapus egész életében hű maradt egyesületéhez.

1949. december 10-én született Mérán. Tizenöt évesen került anyaegyesületéhez, a Miskolci VSC-hez. Tagja volt a DVTK 1977-es és 1980-as Magyar Kupa győztes csapatának is. Eredményes pályafutása elismeréseként több kitüntető cím birtokosa: 1992-ben a belügyminiszter dísztőrt adományozott számára sport- és munkateljesítményéért, 2003-ban Miskolc város közgyűlése Nívó-díjjal jutalmazta, a 2005. és 2007. évben a megye legeredményesebb edzője labdarúgásban, 2006-ban az abaújszántói Szent Ivó Borlovagrend tiszteletbeli tagja, 2007-ben szülőfaluja, Méra díszpolgári címet adományozott számára.

A nepszava.hu-nak adott interjújából szemezgettünk:

Januárban lesz 50 éve, hogy Diósgyőrben van. Miért maradt?

Valóban nem szokványos dolog ez, főleg napjainkban, amikor megannyi edző és játékos vándorol. A Miskolci VSC igazolt le elsőként, majd tagja lettem a megyei ifi,- később az országos válogatottnak, s 1968 elején kerültem a Diósgyőrhöz. Már akkor sem volt idegen számomra a környezet, jól sikerült a bemutatkozás is. Megkedveltek, a diósgyőri család részévé váltam. El sem tudtam volna képzelni, hogy bárhova máshova igazoljak, akkor sem, ha hívtak. Ez szerelem volt, amely még ma is tart.

Volt megyei,- ifjúsági- és olimpiai válogatott is. Mennyire elégedett ezzel, nem hiányol valamit?

A pontos statisztika szerint 802 tétmérkőzésen védtem, amit hivatalosan jegyzőkönyveztek (NB I, NB II, NB I/B. valamint nemzetközi mérkőzések, MNK és KEK). Sokan mondták már, hogy “de, hát a nagy válogatottban miért nem játszottál”? Talán a termetem miatt, 176 cm voltam akkoriban. Úgy hiszem, elégedett lehetek minden eredményemmel, a sok meccsel. Bár nem voltam A-válogatott, nem panaszkodom. Ettől függetlenül nagyon elégedett vagyok a pályafutással, ami mögöttem áll.

A szurkolók élő legendaként,- míg a DVTK-család kiváló szakemberként tekint önre. Milyen érzés, hogy ennyien szeretik?

Szavakkal szinte el sem mondható, amit ezzel kapcsolatban érzek, nagyon jólesik. Bárhová megyek akár a városban, vagy a meccseken, mindig odajönnek hozzám beszélgetni az emberek, sokan üdvözölnek és ez fantasztikus. Szép emlékek és gyönyörű pályafutás köt Diósgyőrbe, megannyi díjat kaptam, köztük Nívódíjat és díszpolgári címet, az elismerés ezekben is megmutatkozik. Igyekeztem ennek megfelelően dolgozni egész életemben.

Elolvasom a teljes interjút a nepszava.hu-n <<<<<

forrás: nepszava.hu