Utolsó útjára kísérték Csányi Józsefet

Szomorú elismerés

A napokban hunyt el a DVTK 83 éves legendája, Csányi József. Három évvel ezelőtt Legendák sorozatunkban szerkesztőtársam, Jáborcsik András „Egy elfeledett legenda” címmel 4 részes visszaemlékezést készített Józsi bácsiról. András elhivatott abban, hogy megismertesse az olvasóinkkal a régmúlt diósgyőri ikonjait, olyanokat is, akik méltatlanul a háttérbe szorultak. A sorozat egyes részeinek a fogadtatásából is az látszik, hogy olvasóink is szívesen olvassák ezeket a visszaemlékezéseket. Az elmúlt napokban szerkesztőtársunk mégis sokkal nagyobb elismerést kapott ettől. Mivel a visszaemlékezés készítése során nagyon bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki kettejük között, a család felkérésére ő mondhatott búcsúbeszédet Csányi József temetésén. Azt gondolom, ezek azok a pillanatok, amikor egészen tisztán látszik, hogy érdemes ezt csinálnunk.

Következzék a temetésen elhangzott búcsúbeszéd:

83 év, egy csodálatos életpálya,

61 év, egy valóban sírig tartó házasság imádott felesége, Kati néni oldalán,

2 gyermek, 4 unoka,

45 év a DVTK szolgálatában játékosként, edzőként, szakosztályvezetőként,

216 bajnoki mérkőzés piros-fehérben,

35 gól,

megannyi tehetség nevelése a klub számára..

Ez Csányi József élete számokban kifejezve, egy olyan életpálya, amelynek révén Józsi Bácsi bekerült a diósgyőri klub halhatatlanjai közé.

Azt, hogy a mindig csendes és szerény Mérnök urat megismerhettem és őszinte csodálója lehettem, a véletlennek és Benczés Miklósnak köszönhettem. Ő ajánlotta figyelmembe az Elfeledett legendát, Csányi Józsefet, akinek nagyon komoly eredmények fűződnek a nevéhez, neve mégsem forgott a köztudatban, valahogy mindig a diósgyőri Aranycsapat árnyékában maradt.

3 évvel ezelőtt, közelgő 80. születésnapja előtt egyik kedves tanítványa, Szűcs István egy idézettel köszöntötte egykori mesterét.

„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,

egyetlen titka: adni, mindig csak adni

jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

és sok-sok önzetlen szeretetet.”

Csányi József nem ajándékba kapta a boldogságot, hanem tett érte, rászolgált arra. Hogy mivel? Azzal, hogy ő mindig csak adott. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen szeretetet.

61 évet töltött imádott felesége oldalán. Ez egy valódi, sírig tartó kötelék volt kettejük között, amit egy John Lennon idézet fejez ki hűen:

„Öregedjünk meg együtt,

a sors bármit is rendel,

így állunk elébe mi, ketten

egy szerelemmel”

Fiatalkorában 2 dologról álmodozott: NB1-es futballista akart lenni és egyetemi oklevelet szeretett volna szerezni. Kitartásának és elhivatottságának köszönhetően mindkettőt meg is valósította. Még 19 esztendős sem volt, amikor bemutatkozott az élvonalban a Ferencváros, akkori nevén Bp. Kinizsi színeiben, a mérnöki diplomát pedig a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karán szerezte meg 1969-ben.

Mindig büszke volt ferencvárosi gyökereire, de igazi otthonra Miskolcon lelt, itt alkotott maradandót. Édesapjára nagy hálával gondolt vissza mindig, amiért teljesítette gyerekkori kívánságát, és levitte a Kinizsi kölyökcsapatának edzésére.

Józsi Bácsi nemcsak feleségéhez, családjához volt hűséges, hanem klubjaihoz is. És ez annak ellenére is érvényes, hogy 4 NB1-es csapatban is futballozott. Katonaként két alkalommal is parancsra kényszerült klubot váltani, így kellett elhagynia a Ferencvárost, ahonnan előbb Szegedre, majd ismét parancsra Szolnokra vetette a sors.

Szolnokhoz kötődik élete egyik, ha nem a legszebb pillanata. 1955 nyarán itt vette feleségül Kati Nénit, akivel 12 éves koruk óta ismerték egymást és sem a nagy távolságok, sem a ritka találkozások nem tudtak szerelmük útjába állni. 61 évet éltek boldog házasságban, Kati Néni 2 fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. És hogy az alma nem esik messze a fájától, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy Jóska és Péter is nagyon tehetséges futballistává lettek.

Józsi Bácsi igazi mesebeli nagyapa volt. Onnantól kezdve, hogy megszülettek az unokái, minden körülöttük forgott. Egyfolytában leste a kívánságukat, szinte nem volt olyan kérés, amit ne teljesített volna. Bátran kijelenthető, hogy minden unoka ilyen nagyapára vágyik, mint amilyen ő volt.

1955-ben a leszerelést követően hazaköltöztek Biára. Itt keresték meg a diósgyőri vezetők, hogy igazoljon a DVTK-ba. És hogy mi döntött Miskolc mellett, hiszen a Tatabánya is csábította őt, ráadásul a bányászváros sokkal közelebb volt szülőfalujához? Csányi József továbbra sem tett le arról az elhatározásáról, hogy egyetemi oklevelet szerezzen, erre pedig jó lehetőség mutatkozott a miskolci egyetemen.

Játékosként 9 éven keresztül küzdött a diósgyőri sikerekért. Számtalan emlékezetes mérkőzést játszott piros-fehérben, de a csúcspont ezek közül az 1960-as 5. helyezés, a Vidék legjobbja cím, valamint a Középeurópa Kupa győzelem volt.

1966-ban egy makacs térdsérülés miatt kénytelen volt felhagyni a labdarúgással, közben pedig 1963-ban megkezdte tanulmányait a kohómérnöki karon.

Mindig nagyon büszke volt arra, hogy milyen remek edzőkollégákkal dolgozhatott együtt. A Sebes Gusztávval, Szabó Gézával és Hódi Zoltánnal való közös munka nagy hatással volt edzői munkásságára. Sebes Gusztávtól, az Aranycsapat egykori szövetségi kapitányától leste el, hogy bátran kell nyúlni a fiatalokhoz, bízni kell bennük és be kell dobni őket bátran a mélyvízbe. Ez a szemlélet végigkísérte egész edzői pályája során.

Mikor 1969-ben megszerezte az egyetemi oklevelet, nagy reményekkel vágott neki a civil életnek, de nem szakadt el a klubtól: utánpótlás edzőként dolgozott tovább, majd 1974-től 2 évig Szabó Géza segítője volt a DVTK alakulóban levő Aranycsapata mellett.

Utánpótlás edzőként nem csak edzőjük, hanem 2. apjuk is volt a gyerekeknek. Állandó vendég volt az iskolákban, ahol tanítványai tanultak és folyamatosan nyomon követte játékosai tanulmányi eredményét. Elmesélte, hogy nála olyan soha nem fordulhatott elő, hogy egy játékosa megbukjon az iskolában. Amikor pedig a pályaválasztásra került a sor, minden kapcsolatát, ismeretségét felhasználta annak érdekében, hogy a gyerekek a számukra legjobb iskolában folytathassák tanulmányaikat.

Az ember nagyon ritkán találkozik olyannal az életében, akit mindenki, a családja, az egész környezete, a munkatársai és tanítványai is szeretnek, akinek nincs egyetlen haragosa sem, akit kivétel nélkül, mindenki tisztel.

Csányi József ilyen volt!

Miért?

Mert ő mindig csak adott. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen szeretetet.

Velünk maradsz, Józsi Bácsi!

fotó: Ádám János / boon.hu