Táncra perdültünk a konyha közepén

A DVTK - Vasas mérkőzés kezdőrúgását egy 10 éves kislány, Barnóczki Nóri végezte el. Ez a kezdőrúgás azonban nem csak egy volt a sok közül, különleges története van, melyről Nóri édesanyja mesélt a dvtk.eu-nak.

Nóri anyukája, Barnóczki Szilvia egy reggeli rádióműsorba telefonált be, ahol elmondta, hogy a kislány minden vágya, hogy egyszer a Diósgyőr hazai mérkőzésén kezdőrúgást végezhessen el. A kívánságot egy cetlire írták a műsorvezetők, majd beletették egy piros lufiba, és útnak engedték. A lufit és a benne lévő kívánságot egy fiatalember megtalálta, felkereste a DVTK-t, a klub pedig természetesen teljesítette a kérést! Barnóczki Szilviával beszélgettünk.

Mutasd be nekem a családod légy szíves! Hogyan lettetek DVTK szurkolók? Ki fertőzött meg kit?

Mérán (Veréb György szülőfalujában - a szerk.) lakunk. Nóri Budapesten született, mert a főiskolai tanulmányaink után a fővárosban éltünk és dolgoztunk. Tamás, az édesapja kamionsofőrként, én pedig logopédus-gyógypedagógusként. A család férfi tagja 14-28 éves kora között a „mennyei –megyeiben” középpályás poszton játszott, mindig is futballrajongó volt. Jelenleg is heti rendszerességgel kispályázik. 2010-ben eldöntöttük, hogy elhagyjuk a fővárost, mert rájöttünk, hogy „sorsod Borsod”. Életünk egyik legjobb döntése volt, mert most érezzük azt igazán, hogy a helyünkön vagyunk és így vagyunk boldogok. Ennek a boldogságnak része a Diósgyőr is. A faluban megalakult 15 fős szurkolói csoportunk. A Méra zászlónk minden mérkőzésen hűségesen lobog.

Középiskolai tanulmányainkat Miskolcon végeztük, és már akkor magunkba szívtuk a diósgyőri futballmiliőt. Nóri nagyapái is amatőr szinten fociztak, és már ők is a Diósgyőrnek szurkoltak. A futball iránti rajongás innen ered, amely megfertőzte a kis családunk női tagjait is. Míg Budapesten éltünk 14 évig, rendszeresen kilátogattunk a DVTK mérkőzéseire, volt olyan eset, mikor a III. kerület ellen játszott a fővárosban a csapat, alig húszan biztattuk a csapatot, de mi ott voltunk.

Elmesélnéd röviden, hogyan jutott el odáig Nóri, hogy kezdőrúgó legyen egy DVTK meccsen?

Nóri lányunk kezdőrúgásának a története egy augusztusi reggelen kezdődött, mikor egy országosan ismert rádió csatornát hallgattam. A reggeli műsorban, azt kérték a hallgatóktól, hogy küldjenek be kívánságokat, amelyeket lufira rákötözve fölengednek, és ha valaki megtalálja és jelentkezik náluk, a kívánság teljesülhet.

Azonnal telefont ragadtam és sms-ben elküldtem a rádiónak Nóri lányom kívánságát, ami egy kezdőrúgás kedvenc csapatánál, a Diósgyőrnél. Mikor a műsort tovább hallgatva megtudtam, hogy a mi kívánságunkat kiválasztották a több száz üzenet közül, éreztem, hogy a szerencse mellénk állt és a fiúk a piros lufira kötve útjára engedték Nóri kezdőrúgás kívánságát. Nagyon boldogok voltunk már attól is, hogy a Diósgyőr neve elhangzott egy ismert kereskedelmi rádióban. Tudtuk, hogy nagyon kevés az esélye annak, hogy ezt a lufit bárki is megtalálja, de már annak is örültünk, hogy ideáig eljutottunk.

Két hét bizakodás után már kezdtük elveszíteni a reményt, hogy a kívánság lufi végleg elszállt, amikor szeptember 4-én reggel jelentkeztek a műsortól, hogy meglett a kívánságlufink, és a kislány kérését a DVTK teljesíti. Fantasztikus érzés, ujjongás, boldogság, a szerencsénk folytatódik! Ezúton is köszönjük a klub segítségét!

Elolvasom a teljes cikket a dvtk.eu-n <<<<<

forrás: dvtk.eu