Sikora - 75

November 5.-én ünnepli 75. születésnapját a diósgyőri futball egyik nagy alakja, Sikora Ferenc.

"Girnyó", ahogy mindenki szólította, 194 élvonalbeli és 49 másodosztályú bajnoki mérkőzésen öltötte magára a piros-fehér szerelést, ezzel a 11. helyet foglalja el a DVTK örökranglistáján. Pályafutása során bajnoki mérkőzésen összesen 39-szer köszönt be az ellenfelek hálójába. Nyolcszor szerepelt az utánpótlás válogatottban, 13-szor pedig a B-válogatottban is pályára lépett. 1965-ben a téli szünetben részese volt a B-válogatott nagy sikerű dél-amerikai túrájának, melyen 7 győzelem mellett 3 döntetlent értek el.

3 éves korában a keresztapjától kapta az első bőrfociját. Lehet, hogy ekkor dőlt el a sorsa? Gyerekkorában Diósgyőrben, a Vince utcában laktak, a szemben levő házban Kovács "Mustos" Pistáék éltek, kicsit arrébb Tamás Gyuláék háza volt, ami azt jelentette, hogy reggeltől estig pattogott a labda a pályán. Egy iskolaválogatott meccsen figyeltek fel kivételes tehetségére, de mivel tanulmányi eredménye kívánnivalókat hagyott maga után, eltiltották a futballtól. A játék iránti szerelme azonban akkora volt, hogy az ifi 2-es csapatban rendre csak az idegenbeli meccseken játszott, a hazai találkozókat kihagyta, mert az osztályfőnöke kijárt a hazai meccsekre, ellenőrizni az összeállítást. Amikor a szigorú osztályfőnök megtudta, hogy Sikora játszott egy idegenbeli összecsapáson, levelet írt az apjának, melyben közölte, hogy a "kedves fia kicsapatás előtt áll, mert engedély nélkül futballozik és a tanulmányi eredményei rosszak."

A 16 éves Sikora tehát kénytelen volt felhagyni a labdarúgással. Még szerencse, hogy két ember, nevezetesen Demény Béla és Krompaszky Gyula tettek róla, hogy az ifjú Sikora mégis kibontakoztathassa a tehetségét. Feri így emlékezett vissza életének erre a fordulópontjára:

"Ülök otthon az udvaron, egyszer csak megjelenik Béla bácsi Gyulával az oldalán és azt mondja nekem: "Öltözz, Feri, meccs van, megyünk Ózdra!" Mondom neki, hogy "Béla bácsi, edzésem sem voltam és orvosim sincs." Erre ő: "Ne foglalkozz vele, minden el van intézve." Ha ők nem jönnek akkor, valószínűleg nem is lett volna belőlem futballista."

18 és fél éves volt, amikor bemutatkozott a felnőtt csapatban. Miután a csapat vezetőedzője, Bukovi Márton látta őt a 2. csapat egyik meccsén, kijelentette, hogy "Nekem kell ez a gyerek." Nevetve mesélte, hogy első felnőtt meccsén, 1962. március 4.-én a Kistext ellen Rubusnak, az ellenfél jobbhátvédjének a belépőjét követően a pálya melletti salakon landolt. Olyan játékosokkal léphetett pályára, mint Szigeti, Werner, Paulás, Kiss Laci, Hódi Zoli, annyira meg volt illetődve, hogy azt sem tudta, hogyan köszönjön nekik.

Bukovinak is ez volt az első diósgyőri meccse. Róla így vélekedett Sikora:

"Hozzá hasonló jó edzőt nem ismertem. Az "Öreg" kiváló pszichológus volt, tudott bánni a játékosokkal, nagyon értett a nyelvünkön. Azt mondta nekem, hogy "Feri, ne te fussál, hanem a labda. Az nem fog elfáradni. Az ellenfelek mind bika erősek, de te vállon felül vagy az. Annyira a szívén viselte a sorsomat, hogy amikor már nem is volt az edzőnk, a pesti meccsek előtt szinte kivétel nélkül meglátogatta a csapatot a szállodában és az akkori neves szovjet nehézsúlyú súlyemelő után úgy szólított, hogy "Vlaszov hol van?"

Hogy kitől kapta a Girnyó becenevet? Erre így emlékezett vissza Feri:

"Nagyon vékony testalkatú voltam, 59 kg volt a versenysúlyom. Gyerekkoromban, 2-3 évesen még éretlen, zöld büszkét ettem, amibe kis híján bele is haltam. Ez is okozhatta azt, hogy világ életemben ilyen "girnyó" voltam, amit egyébként Matisz akasztott rám."

Az első gól sem váratott sokáig magára. Három héttel a 19. születésnapját követően a Salgótarjáni Kohász elleni 7-0-s győzelem során talált először a hálóba.

Az 1962/63-as NB II-es bajnokságot nyert csapat ifjú titánja rendkívül boldog volt a feljutást követően:

"Mint a csapat legfiatalabb játékosa, talán én vagyok a legboldogabb, hogy bajnokcsapat tagja lehetek."

Első NB I-es szezonjában még kevés szerepet kapott a csapatban, 6-szor lépett pályára és 2 gólt szerzett. A következő évben kiesett a DVTK, majd 1965-ben újabb feljutás következett:

Kétszer estem ki a csapattal és kétszer fel is kerültünk.

Sikora Ferenc pályafutását sok-sok emlékezetes mérkőzés kísérte, de ezek közül is kiemelkedik három mérkőzés:

1967. április 9.-én Budapesten győzte le a DVTK a toronymagas esélyes Honvéd együttesét. A gólgyártás Sikora kezdte meg a 6. percben, amit a fővárosiak még kiegyenlítettek, de a meccs hajrájában Ruttkai és Szurgent góljainak köszönhetően mababiztos győzelmet aratott a miskolci csapat.

A Népsport tudósítójától Sikora és Ruttkai a legmagasabb, ötös osztályzatot érdemelte ki, a korabeli híradások szerint a mezőny legjobbja egyértelműen Sikora volt.

A Nyitva van a pálya - Történetek a DVTK legendás évtizedeiből című beszélgetéssorozat tavaly októberi estjén nevetve mesélte, hogy a Honvéd elleni meccset Szepesi György közvetítette a pálya mellől, ő pedig meccs közben odament az oldalvonal mellé és Szepesi előtt emelgetni kezdte a labdát és hallgatta, ahogy közvetíti a mérkőzést.

A meccs másnapján a Népsport külön hasábot szentelt Sikora ragyogó teljesítményének:

"Ragyogó diósgyőri győzelem, s ezen belül egy ragyogó teljesítmény:Sikora Ferencé. Vékony és inkább alacsony - ezen a mérkőzésen azonban két fejjel nőtt a pályán. Nehéz lenne pontosan megmondani, mit játszott tulajdonképpen. Mindeütt ott volt, ahol harcosságra, jó lábra volt szükség. Szerelt a diósgyőri kapu előtt, nagyszerűen hozta fel a labdát, jobbnál jobb átadásokkal tömte társait és gólt lőtt a Honvéd hálójába. Ha tartani tudja ezt a formát, sok örömet okozhat még a Diósgyőrért, de ezen túlmenően a labdarúgásért lelkesedő szurkolóknak."

1971. szeptember 12.-én az MTK együttesét fogadta itthon a DVTK. A 6000 néző előtt lejátszott találkozón Sikora egészen kimagasló teljesítményt nyújtott, a Népsport tudósítójától 9-es osztályzatot érdemelt ki. Két gólt is szerzett és a mezőny legjobbjának minősült.

1972. április 1.-én a Népstadionban játszott a DVTK a nagy nevekkel felálló Ferencváros ellen. Ezt a találkozót is Szepesi György közvetítette, aki még a mérkőzést megelőzően bement az öltözőbe és nekiszegezte a kérdést Sikorának: "Feri, mire számítasz?" "Húsvétkor mindig nyerünk, bárki az ellenfél" hangzott a válasz. És a vége 1-0 lett a DVTK javára. A második félidőben nézőtéri rendbontás miatt félbe is szakadt a meccs, Mohácsi Lajos, a mérkőzés játékvezetője nem adott tizenegyest a Fradinak Páncsics látványos műesését követően. A meccs végén azonban már nem merte magára venni a közönség haragját és büntetőt ítélt, miután Mucha feldobta magát a tizenhatoson belül. Veréb Gyuri azonban kivédte Novák Dezső tizenegyesét, így Gass 16. percben szerzett góljának köszönhetően két ponttal a tarsolyában utazhatott haza a csapat.

A két csapat a következő összeállításban lépett pályára:

DVTK: Veréb - Hajas, Oláh, Görgei, Salamon, Hajdú, Földesi, Sikora, Druzsin (Vass, Horváth), Tábori, Gass.

FTC: Vörös - Novák, Páncsics, Megyesi, Vépi, Bálint, Szőke, Branikovits, Albert, Kű, Rákosi.

Sikora Ferenc világ életében szókimondó ember volt, ami a szívén, az a száján és ebből származott is problémája pályafutása során.

1970 elején például a tartalékcsapatba száműzték. Történt ugyanis, hogy a frissen kinevezett elnök, Fügeczki Róbert a bemutatkozásakor hosszasan ecsetelte a csapatnak, hogyan is kellene játszaniuk. A laikus elnök - aki magát nem gondolta laikusnak - szavai kiverték a biztosítékot Sikoránál, és ennek hangot is adott. Ezt követően több alkalom is adódott, hogy ellentmondott az elnöknek, aki ezen megsértődött és utasította Tátrai Sándor vezetőedzőt, hogy irányítsa a tartalékcsapatba Girnyót. Arra a kérdésemre, hogy ennek köszönhetően megromlott-e kapcsolata Tátrai Sándorral, Feri így válaszolt:

Rá egyáltalán nem haragudtam, ő csak végrehajtotta az elnök parancsát. Nyolc hónapig játszottam a tartalékcsapatban. Nem szóltam én egy szót sem senkinek, tettem a dolgomat a második csapatban.

Szeptember 2.-án játszhatott újra az első csapatban egy MTK elleni idegenbeli meccsen. A vezetőedző így kommentálta Sikora visszatérését: "Hetek óta érdeklődéssel figyeltük, milyen lelkiismeretesen dolgozik. Képességeit ismerjük, bízunk benne, hogy a csapat hasznára lesz."

1972-ben első alkalommal rendezték meg a Képes Sport Teremlabdarúgó Kupát, melynek a miskolci Sportcsarnok adott otthont. A tornán végül csak rosszabb gólkülönbségének köszönhetően végzett a második helyen a DVTK. A torna hatalmas közönségsikert aratott, az alacsony súlypontú, fürge diósgyőriek (Sikora, Vass, Udvarev) csak úgy sziporkáztak a parketten.

Feri így emlékezett vissza a tornára: "Már a grundon rengeteget játszottunk kispályán. Emlékszem, anyám harisnyájából csináltunk labdát. Olyan kicsi voltam, hogy csak azért játszhattam, mert enyém volt a labda. Nagyon éreztük egymást a pályán a többiekkel, Preiner Kálmán nagyon ráérzett, hogy kell összeállítani a csapatot."

A lenti fotók egy téli Focifarsangon készültek, melyen Sikora már visszavonulását követően játszott a Vidék öregfiúk csapatában.

Sikora jobbról a harmadik, balján Vass László

Arra a kérdésre, hogy kivel szeretett a legjobban játszani, Sikora így válaszolt: "Gyerekkori barátaimmal, Kovács Pistával és Tamás Gyuszival szerettem leginkább játszani, de Vass Lacival, Horváth Bandival és Szamek Kálmánnal is nagyon jól megértettük egymást a pályán."

(A jobb oldali képen Vass Lászlóval dekáznak edzésen)

Neves fővárosi (Ferencváros, Újpest, MTK, Csepel) és vidéki csapatok (Tatabánya) is csábították, mégis maradt, mert ezer szállal kötődött Miskolchoz. Számtalanszor előfordult, hogy még meccsnapokon is, meccsre menet leállt kicsit focizni az utcabeli gyerekekkel.

Tartottak tőle az ellenfelek, történt egyszer például, hogy egy hazai, Honvéd elleni meccsen védője a szünetben cserét kért, azt mondta az edzőjének, hogy nem játszik tovább Sikora ellen. Rapp Imre, a pécsiek kapusa viccesen kérlelte a meccseik előtt, hogy "Feri, ne lőj már kapura, kérlek!"

Nagyon fiatalon, 29 évesen akasztotta szögre a csukát. Pályafutása befejezésének részleteiről nem akart beszélni, nem akarta feltépni a sebeket.

Utolsó mérkőzését 1973. május 13.-án játszotta egy Győr elleni mérkőzésen. Visszavonulása után még játszott néhány meccset Rudabányán, ahová csapattársa, Ruttkai Zoltán hívta játszani. Még ekkor is annyira komolyan vette a meccsekre való felkészülést, hogy miután a csapat egy lagzit követően érkezett meg a mérkőzésre, ott hagyta őket.

Egy évvel utolsó diósgyőri mérkőzését követően, 1974. május 1.-én búcsúztatta el a klub Solymosi Ernő és Vass László társaságában.

Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk, Girnyó!