Sikeredző az ismeretlenségből - magyarnemzet.hu

Feczkó Tamás nevét három éve ismerték meg a magyar futball hívei, amikor feljutott a Balmazújvárossal az NB I-be. Az ismeretlenségből bukkant elő, azóta visszahozta az MTK-t is az élvonalba, szeptember 4-e óta pedig a Diósgyőrt az utolsó helyről az élmezőnybe repítette, ráadásul a DVTK kimondottan imponáló futballt játszva éri el a sikereit. Ezekről beszélgettünk vele. - írja a magyarnemzet.hu.

Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

– Ha azzal kezdem, hogy gratulálok, sejti, hogy mihez?
– Biztosan elárulja.

– A csapat teljesítménye is rászolgálna, de én elsősorban ahhoz a molinóhoz gratulálok, amelyet a diósgyőri szurkolók feszítettek ki Tamás-napon: Boldog névnapot Feczkó-mackó. Ilyet csak az kap, akit nagyon szeretnek.
– Csodálatos volt, de amióta itt vagyok, rengeteg pozitív üzenetet kapok a szurkolóktól. Igaz, ez mindent vitt. Meglepett, hogy gondoltak rám, és felköszöntöttek. A mackón pedig jót nevettem, rádöbbentett, hogy talán többet mozoghatnék, de azonnal meglett a kifogás, hogy a csapat körüli munka rengeteg időmet felemészti. A héten pedig a szurkolók közösségi oldalán képregénystílusban szuperhősként jelent meg a fejem, jót nevettem, és persze ez is nagyon jólesett.

– Szűk fél év alatt hogyan tudott ennyire népszerű lenni Miskolcon?
– Amikor szeptemberben ideszerződtem, akkor is elmondtam, nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy miként játszik a csapat. Ezt a klubot az elmúlt években elkerülte a siker, mindenki éhes rá, azok is, akik mondjuk a télen kerültek Diósgyőrbe. Az én feladatom, hogy kihozzam a maximumot a keretből, és végül is az eredményeink fogadtattak el.

– Ön nem volt neves futballista, olyan, mintha a semmiből toppant volna elő. Honnan indult, honnan került elő?
– Büszke vagyok rá, hogy a Tiszalök ificsapatának kispadjáról indulva és minden lépcsőfokot megtéve tizenkilenc év alatt eljutottam idáig. Dolgoztam az ovifociban, az utánpótlás különböző korosztályaiban, a felnőtt harmad- és másodosztályban pályaedzőként, majd vezetőedzőként, közben elvégeztem az edzőképzés minden fokozatát. A célom persze az élvonal volt, és tudtam, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha feljuttatok oda egy csapatot. A sors úgy hozta, hogy kettőt is feljuttattam, előbb a Balmazújvárost, majd az MTK-t.

– Mennyire lehetetlen küldetés ez egy ismeretlen magyar edzőnek, amikor a klubok zöme állandóan külföldi szakemberekben gondolkodik?
– Nem lehetetlen, hiszen itt vagyok. Ez az adott klubok filozófiájától függ, és ha idejön egy olyan sikeres edző, mint Paulo Sousa, Marco Rossi, Thomas Doll vagy Szergej Rebrov, akiktől lehet tanulni, akkor jöjjenek is. Ugyanakkor úgy látom, a külföldi edzők talán harminc-negyven százalékban váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Tényleg nincs jelentős futballmúltam, ezért tudtam, nekem háromszor-négyszer többet kell tennem ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Mindenhol voltak jó eredményeim, dolgoztam keményen, hiszek benne, hogy ez a recept.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás: magyarnemzet.hu