Banner

Memolla: Mindenért megdolgoztam, semmit nem kaptam ajándékba

Szerző: objektív | 2020-10-14 17:38:00

Az albán válogatott Hysen Memolla Olaszorországban lett labdarúgó, és most a DVTK balhátvédjeként igyekszik jó védekezés mellett minél több gólpasszt adni. És a gólszerzésről sem tett le.

A Gólörömben megjelent interjú bővített, aktualizált változatából idézünk:



Albániában születtél, Olaszországban lettél labdarúgó. Kérlek, mesélj az életedről, a pályafutásodról!

Nem egyedi a sorsom, rengeteg albán él külföldön. Az ország lakossága 3 millió, külföldön pedig visszafogott becslések szerint is legalább 5 millió honfitársam él. Gyerekkoromban mi is nagyon szegények voltunk, édesapám Görögországban dolgozott, én pedig édesanyámmal és a testvéreimmel Albániában laktam. Szülőhelyemen, Kavajë városában kezdtem focizni hatéves koromban, majd 11 éves lehettem, amikor az időközben Olaszországba költöző édesapámat követtük, és végre egyesült a család. Puglia tartományban telepedtünk le, és milyen érdekes a sors, Pezze di Grecóban ismertem meg későbbi feleségem, és a szüleim ma is ott töltik a teleket. Ebben a kisvárosban folytattam a focit, majd 15 évesen elköltöztem, mert az Esperia Monopoli akadémiájára nyertem felvételt. Itt figyelt fel rám másfél évvel később az A.S.D. Martina Franca. Hamarosan az első csapattal edzettem, és megtapasztaltam, milyen a felnőtt futball. Mindig arról álmodtam, hogy profi labdarúgó legyek, aki pénzt keres, és támogatni tudja a szüleit. Még nem töltöttem be a 17 évet, amikor valóra vált ez a vágyam, és boldogan adtam haza a fizetésem. A családom akkor jutott végre egy kis levegőhöz, mert a rengeteg vendégmunkás miatt nehezen találtak munkát, és akkor is reggeltől estig dolgoztak aprópénzért.

Utólag visszanézve abból a szempontból is szerencsés döntést hoztál, hogy az ötödik osztályban mutatkoztál be, és a csapattal együtt egészen a harmadosztályig léptél előre.

A Serie C1-ben szereplő A.S.D. Martina Franca 2008-ban csődbe ment, az újjáalakulást követően azonban négy év alatt négyszer jutott fel. Nagyon jó csapatot alkottunk, visszatértünk a profi labdarúgás térképére, rám pedig a Hellas Verona sportigazgatója figyelt fel. Azonban a leigazolásomat követően teljesen átalakult a sárga-kék klub vezetése, koncepciót váltottak, így pályára nem léptem az élvonalban, hanem többször kölcsönadtak. Először visszatértem a Martina Francába, majd Szlovéniában szerepeltem, 2016-ban pedig leigazolt a horvát Hajduk Split. Ezzel kezdetét vette pályafutásom egyik legsikeresebb időszaka, mert a csapattal az első évben csak a büntetőkön múlt az Európa Liga csoportköre, egy évvel később pedig a Levski Sofia és a Brøndby IF búcsúztatása után az Evertonnal döntetlent is játszottunk az EL-selejtezőben. Pályafutásom során először hívtak az albán válogatottba, és 2017-ben Macedónia ellen bemutatkoztam a nemzeti csapatban. Sajnos megsérültem, és a műtétet követően nyolc hónapot ki kellett hagyni a teljes felépülésig. Ekkor visszatértem Olaszországba, és a Serie B-ben szereplő Salernitana labdarúgója lettem. Nem a terveim szerint alakultak a dolgok, kevés játéklehetőséget kaptam, ezért Finnországba igazoltam. Jól éreztem magam a KPV-nél, amikor megkeresett egy menedzser, hogy lenne-e kedvem Magyarországon játszani, ahol több Dunától keletre eső város csapata is érdeklődik irántam. Összevetettem mindent (milyenek a körülmények, mennyire szervezett a klub, mennyi néző jár a meccsekre, mennyire élhető a város), és mivel nagyon jókat hallottam a DVTK-ról, ezt az ajánlatot fogadtam el. Január óta élek itt, és gondolkodás nélkül mondom, jó döntést hoztam.
Dióhéjban ennyi a pályafutásom. Lehet azon merengeni, hogy mit kellett volna másként tenni, de sokkal üdvözítőbb, ha inkább azért vagyok hálás, amit kaptam. Büszke vagyok arra, amit elértem, mert mindenért megdolgoztam, semmit nem kaptam ajándékba

Játszottál Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban, Finnországban és Magyarországon. Mi jellemzi az egyes bajnokságok játékstílusát?

Az olasz labdarúgás elsősorban a taktikáról szól, minden játékos pontosan tudja, melyik játékhelyzetben mi a feladata. Mondok egy példát. Amikor a Hellas Verona csapatával edzettem, akkor Andrea Mandorlini vezetőedző a gyakorlásokon nem azt nézte, kinek milyen technikai képességei vannak, hanem azt figyelte, ki mikor indul be, és merre mozog támadásépítéskor vagy éppen a védekezés során. Ha mindenki elvégzi a feladatát, akkor az meghatványozza az egyéni képességeket, de ha valaki kilóg a sorból, az lerombolhatja a többiek teljesítményét is.
Magyarországon sokkal nagyobb szerepe van az egyéni képességeknek, több a párharc, és a játék is sokkal direktebb, a legtöbb csapat gyorsan a támadóharmadba akarja juttatni a labdát. Olaszországban jobban megbecsülik azt, a védők a középpályásokat hozzák játékba, nem a csatárokat indítják, mert nem siettetik a támadásépítést. És ha kell, akkor az élcsapatok sem félnek mélyen védekezni, mert tudják, a jól szervezett védelmet nehéz feltörni.
Finnországban pedig a klasszikus angol stílusú focit láttam, rengeteg íveléssel és küzdelemmel, ahol a technikai tudás kevesebb szerepet kap.
Ugyanakkor Olaszországban és Finnországban lehet általánosan elfogadott stílusról beszélni, Magyarországon, Horvátországban és Szlovéniában már klubonként változhat, sokkal jobban meghatározza a játékot a vezetőedző felfogása. Amikor Splitben Joan Carrillo volt az edző, az a játék közelebb állt az olasz futballfilozófiához, mint a többi horvát csapat játékához.

És a játékerőt össze lehet hasonlítani?

Talán sokan nem hiszik, az olasz másodosztály, de még a harmadosztály eleje is olyan színvonalon játszik, mint a horvát, szlovén vagy a magyar élvonal többsége. Olyan labdarúgók játszanak a Serie B-ben, mint az egykori PSG, AC MIlan, AS Roma labdarúgó, Jérémy Ménez, de a vezetőedzők is bátran vállalnak munkát a Lega Pro-ban, mert tudják, ha jó munkát végeznek, az élvonalba is hívni fogják őket.
A magyar bajnokság viszont a legfejlődőképesebb, látjuk, hogy az FTC bejutott a BL-be, és a Fehérvár is EL-play offot játszott. Még engem is meglepett, hogy sok szempontból az OTP Bank Liga előrébb tart, mint az 1. HNL. Horvátországban több fiatal szerepel a csapatokban, itt több a rutin, de az egyértelműen egyre jobban záródik a két éve még tágra nyitott olló.

Rendre meghívnak a válogatott keretébe, és két év után Kazahsztánban játszottál ismét, amivel te lettél a DVTK 23. felnőtt válogatott labdarúgója.

A sérülésem előtt háromszor játszottam a válogatottban, utána azonban nehezen kerültem vissza a keretbe is. Vasárnap azonban pályára léptem a Nemzetek Ligájában. Nem egyszerű a helyzetem, mert egyre erősebb az albán válogatott, a 2016-os Európa-bajnokság volt az első világesemény, ahová kijutottunk. A csapattársaim egy része topbajnokságokban játszik (Seria A, Bundesliga), míg mások további erős ligákban (Hollandia, Görögország, Törökország, Oroszország). Büszke vagyok arra, hogy a nemzetem képviselhetem, és ismét tagja vagyok a keretnek. Bízom benne, hogy újra és újra meghívót kapok, és hamarosan tovább gyarapíthatom a válogatott mérkőzéseim számát.


Olvasd el a teljes cikket >>>


forrás, fotó: dvtk.eu




És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások
9. zaphod |Válasz erre: 8. repohár
2020-10-15 12:43:25 Fekete öves, Őstag
mint például?
8. repohár
2020-10-15 08:12:14 Piros öves, Őstag
Én meg nem értem, minek jött ide, amikor vannak hasonló képességű helybeliek.
7. toki*
2020-10-15 07:41:44 Fekete öves, Veterán
Én bírom. Ráadásul fejlődőképes. Már emiatt is, örülök, hogy itt van. Szerintem vele nem jártunk rosszul, van tőle sokkal lustább, és olyan légiósunk aki nem teszi oda megát teljesen mértékben.
6. tamaskpt
2020-10-14 23:28:17 Piros öves, Őstag
Mondjuk minden sértés nélkül a posztrivális nélküli kezdőség a Te szinteden elég nagy ajándék és luxus, kedves Hysen.
5. Bandi65
2020-10-14 20:33:01 Lila öves, Tag
Végig olvasva Memollával készített riportot,szimpatikusnak találom! Előttem szólóval nem értek egyet,hogy Tamás Márk jobb volt,mint bal bekk! Azért emlékezzünk csak Márk hátrálásaival,középre húzódásaival,többször fellökte az emberét pontrúgásoknál,és többször jött is a tizi!
Ettől Memolla biztosabb védő! Persze van neki is még hova fejlődni,de határozottabb,és segíti a támadásokat is! Felvállalja a párharcokat! Azért a védelem nem a legerősebb sor a Diósgyőrnél,mint tudjuk,sajnos! Shestakov sem egy vérbeli jobb bekk! Polgár sem igazi belső védő!
Ha Feczkó mester nem veszi komolyan a védekezést,nem erősít,vagy a jelen keretből nem tudja stabilabbá tenni,nagy bajban leszünk! Nagyon remélem,ahogy a riportból is kiderül,a játékosok bíznak abban,hogy többre képesek jelenleg! Optimista vagyok,és nem gondolom,hogy a bennmaradásért fogunk harcolni!Biztos,hogy van tőlünk két,három gyengébb csapat! Csak a Diósgyőr!!!
4. sadab1*
2020-10-14 20:17:12 Fekete öves, Veterán
Hová tettétek szemeteket??? Messze nem a leggyengébb csapattag és meccs/kapott gól róla bőven, de bőven nincs ott mint, Tamás M-nél! Mellesleg nem akad el rajta folyton a támadás sem!
3. vebgy*
2020-10-14 19:33:17 Fekete öves, Veterán
Még azért van hová fejlődnie...
2020-10-14 19:25:37 Narancs öves, Tag
Életemben nem gondoltam volna, hogy Tamás Márktól van rosszabb. De Memolla az. Igazi alibi focista.
Előre felé még nincs akkora gáz, de védekezni egyáltalán nem tud.
Messze a csapat leggyengébb tagja!
2020-10-14 18:45:15 Piros öves, Őstag
Én úgy látom, sokat fejlődött, mióta idejött. Most már egyértelműen jobb, mint Vági. Az előre játéka is pontosabb. A védekezés meg függ a védő tarsaktol is.
Banner
Mégsem


Üzenet küldése...