Interjú Daniloviccsal - dvtk.eu

Győzelemmel mutatkozott be a DVTK kapujában a nyáron igazolt Branislav Danilović, aki egyúttal jubilált is a mérkőzésen. Az Újpest ellen viszont véleménye szerint nem érdemelt vereséget a csapat. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.)

- Gratulálunk a 100. élvonalbeli mérkőzésedhez!
- Minden játékos azért edz napról-napra, hogy hétvégén játszani tudjon, örülök, hogy elértem ezt a kerek számot. Bízom benne, hogy még lesz sokkal több is.

- Míg egy mezőnyjátékos akár több poszton is bevethető, addig a kapus néhány kivételtől eltekintve (például Jorge Campos) csak a kapuba állhat be. A kapusok számára többet ér egy mérkőzés?
- Valóban, ráadásul kapust ritkán cserélnek taktikai okból az edzők, ha valaki a padról áll be, akkor már többnyire baj van. Azt pedig soha nem kívántam egyetlen csapattársamnak, hogy sérüljön meg vagy állítsák ki. De mi választottuk ezt a posztot annak minden szépségével és hátrányával együtt.

- Hogy történt ez a választás?
- Az már nagyon régen volt! Kisgyerekként az utcán fociztunk, amikor felmerült, ki álljon a kapuba. Elvállaltam, majd legközelebb és harmadszor is. Egyszer csak azt vettem észre, a helyemen vagyok, a kapuban érzem a legjobban magam. Amikor 6 évesen az FK Rad akadémiájára kerültem, akkor már tudtam, hogy kapus akarok lenni, és később sem játszottam egy percet sem a mezőnyben. Jó döntést hoztam a szüleimmel, mert akkoriban ez volt az egész ország egyik legjobb akadémiája, és az otthonomtól is csak tíz perc sétatávolságra esett. Igaz, ha a másik irányba indultam el, akkor a Czvena zvezda vagy Partizan Beograd stadionja sem volt sokkal messzebb.

- Később meghívtak a korosztályos válogatottakba is.
- Az U19-es válogatottal játszottam a 2007-es ausztriai Eb-n, és később az U21-es válogatott kapuját is őriztem 6 mérkőzésen. Azt hiszem, minden gyerek arról álmodik, hogy legalább egyszer magára húzza a címeres mezt.

- Miért hagytad mégis el az FK Rad csapatát?
- Szép éveket töltöttem el a kék-fehéreknél, indultunk az Európa Liga selejtezőjében is, ám úgy éreztem, még többet tudok elérni külföldön. Egy ambiciózus csapatot képzeltem el, egy élhető országban. Amikor a menedzserem hívott a Puskás Akadémia érdeklődéséről szóló hírrel, akkor igent mondtam. Magyarországot ismertem, és arról is hallottam, hogy hétről hétre fejlődik az itteni labdarúgás, sorra újulnak meg a stadionok, egyre jobb játékosokat igazolnak a klubok. Végül öt éven keresztül mondhattam magam a PAFC labdarúgójának, igaz ebből két évet kölcsönben töltöttem.

Olvasd el a teljes cikket>>>

forrás: dvtk.eu