Imádom ezt a klubot! - Beszélgetés Lakatos Lászlóval

A DVTK sokszoros utánpótlás válogatott játékosa, Lakatos Laci 2016 márciusában egy csomót érzékelt a bal felkarjában. Ezzel párhuzamos azt érezte, hogy már nem tudja olyan dinamikával végezni az edzésmunkát, mint előtte, a sprintjeit sem tudta ugyanazzal az intenzitással lefutni. Érezte, hogy valami nincs rendben, hiszen az akaratereje, az elszántsága mit sem lankadt, mégsem jöttek a gólok, nem tudta az elvégzendő munkát olyan intenzitással végezni, mint ahogy szerette volna. Orvoshoz fordult és a vizsgálatok során egy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a bal felkarjában. Műtétek, majd kemoterápiás kezelések következtek, de Lacinak eltökélt vágya volt, hogy 2016 végén elkezdhesse az erőnléti edzéséket, minél előbb vissza akarta nyerni az edzések elkezdéséhez szükséges erőállapotot. Szavai akkoriban annyi elszántságot, eltökéltséget fejeztek ki, ami bizonyossá tette számunkra, hogy ez így is lesz. Nem is okozott csalódást az érte aggódóknak, év végén a DVTK szakembereinek felügyelete és segítsége mellett elkezdte látogatni az edzőtermet és 2017. március 25-én a DVTK- Nyíregyháza mérkőzés 68. percében újra pályára is lépett az U19-II. osztályú bajnokságban.

Előtte néhány nappal részt vett a II. Bánka-Rakaczki Emléktornán, ahol a DVTK öregfiúk csapatában játszott bemutató mérkőzést az UTE öregfiúk csapata ellen, majd segédkezett a díjak átadásában is. Laci volt ugyanis az I. Bánka-Rakaczki Emléktorna támogatottja, a szervező UTE baráti Kör és az amigeleken.hu 180.000 Ft-tal támogatta a gyógyulását.

A következőkben a Lacival készült interjút olvashatjátok:

Laci! Tavaly augusztusban azt mondta neked a kezelőorvosod, hogy legkorábban télen kezdheted el az erőnléti edzéseket. Kinek a közreműködésével, kinek a felügyelete alatt kezdődött ez el?

Igen, nyár végén, miután befejeződött a kezelésem, mondta a kezelőorvosom, hogy december végén elkezdhetem a felkészülést. Közben Benczés Miklós, Sütő Szilárd és Vitelki Zoli bácsi intézték nekem az albérletet, ahova decemberben be is tudtam költözni. Erre azért volt szükség, hogy ne nagy létszámú közösségben erősödjek, mint amilyen a kollégium volt, mert ott sokkal inkább ki lettem volna téve például fertőzéseknek. Az erőnléti edzéseket Fuhrman Eszter és Egri Attila segítségével kezdhettem el. Az elején inkább a futás beállításokat, koordinációs feladatokat végeztem. Ezek inkább amolyan bevezető edzések voltak, és egy-másfél hónap után értem el oda, hogy elkezdhettem a valódi erőnléti edzéseket.

A kezelőorvosoddal való beszélgetéseid során szóba került, hogy a labdarúgást folytathatod-e majd egyáltalán?

Arról beszélgettünk, hogy elkezdem majd az erőnléti edzéseket és majd ha a klub szakemberei látják, hogy egyre jobb erőállapotban vagyok, akkor bekapcsolódom a közös munkába. Az biztos, hogy nem terveztük ilyen hamar a visszatérést, de szerencsére nagyon jól sikerült a felkészülésem, és így jóval hamarabb eljutottam odáig, hogy Zoli bácsi számításba vegyen a csapatban. Előzetesen csak május környékére terveztük a visszatérésem.

Szerinted rajtad kívül bárki gondolta volna, hogy ez ilyen hamar sikerülhet?

Biztos vagyok benne, hogy senki. Sőt, amikor kiderült a betegségem, akkor a legtöbben azt gondolták, hogy ezzel vége is a karrieremnek, nem futballozhatok többé. Sok visszajelzést is kaptam barátoktól, ismerősöktől, hogy örüljek annak, hogy egyáltalán túléltem a betegséget.

Te letettél erről egy pillanatra is?

Nem, egyáltalán nem, hiszen ez motivált. Ha ez nem adott volna erőt, akkor mi? Ezért is csináltam végig, mindig is ennek szerettem volna szentelni az életem. Én futball nélkül nem tudok élni.

Maradt bármi nyoma a karodon a műtétnek?

Igen, egy heg maradt utána, de semmi olyan, ami akadályozna a sportolásban. Ugye, a műtét során a bicepszem háromnegyedét el kellett távolítani, ami szépen, fokozatosan épül vissza. Nem 100%-os ugyan még, de nem hátráltat egyáltalán sem futásban, sem a súlyemelésben. Nyilván, a bal kezem azért kicsit hamarabb elfárad, mint a jobb.

A korábbi önmagadhoz képest milyen a mostani Lakatos Laci a pályán?

Nyilván, erőben még nem vagyok a régi, de erre nem is lehetett számítani, hiszen már az is nagy eredmény volt, hogy egyáltalán pályára léphettem két héttel ezelőtt. De azt tudom mondani, hogy nagyon szépen és nagyon gyorsan jön vissza, ami jellemző volt rám a műtét előtt. Érzem az állóképességemen, érzem a sprintjeimben, és nagyon bízom benne, hogy pár hónap eltelik és mindenben újra a régi leszek.

A klubvezetés, az edzőid, a társaid hogyan fogadtak?

Nagy örömmel fogadtak, mind a klubvezetés, mind a játékostársak, nagyon vártak már vissza. Nagyon sokat segítettek nekem, ott álltak mögöttem, teljes mértékben támogattak, csapattársaim rendszeresen írtak nekem, érdeklődtek a hogylétem felől. Nagyon hálás vagyok mindenkinek és csak köszönetet tudok mondani nekik. Ez a közösség – és ezek nemcsak szavak, hanem valóban így is érzem – egy igazi család.

Mi futott végig az agyadban, amikor újra pályára léptél a Nyíregyháza ellen? Szavakba lehet ezt egyáltalán foglalni?

Nehéz szavakat találni erre, lepergett előttem az elmúlt egy év. Az, hogy pár hónappal ezelőtt még az életemért harcoltak az orvosok és egyáltalán az is kétséges volt, hogy túlélem-e ezt az egészet. És 8-10 hónap múlva újra ott áll az ember az oldalvonal mellett és várja, hogy újra pályára léphessen. Hihetetlen érzés volt, egyben felemelő érzés is. Nagyon nehezen tudtam visszatartani a sírást, annyira hatalmába kerített az öröm, de a meccsre kellett koncentrálnom. Nehéz volt, megmondom őszintén, mert leírhatatlan, ami érzés felszabadult akkor bennem. A hazafelé tartó utat végig sírtam.

Mik a céljaid az elkövetkező évekre?

A céljaim változatlanok, a legfontosabb, hogy minél előbb visszanyerjem a régi önmagamat. Persze, minél hamarabb szeretném megrúgni az első gólomat is. Távolabbi céljaim között természetesen az szerepel, hogy bemutatkozhassak majd a DVTK felnőtt csapatában. Itt kezdtem el focizni, itt nevelkedem, és gólokkal, jó játékkal szeretném meghálálni a támogatást, amit kaptam. Nagyon sokat köszönhetek a DVTK-nak, imádom ezt a klubot. Egyszer szeretném majd kipróbálni magam külföldön is.

Miben változtál meg az elmúlt egy évben, hogy dolgoztad fel a történteket magadban?

Úgy érzem, nem vesztettem semmit. Nyilván, valami oka van annak, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük, hiszen a betegségem előtt nem sokkal hívtak Olaszországba próbajátékra, amire nem tudtam kimenni. Én ezt nem negatívumként élem meg, úgy fogom fel ezt az egészet, hogy ennek is megvolt az oka. Mégpedig az, hogy még jobb futballista legyek. Azt gondolom, hogy a betegségemnek köszönhetően nagyon fiatalon felnőtt lettem. A küzdés, az akarás sohasem hiányzott belőlem, az ugyanúgy megvan bennem most is.

Jó a séród is …

Igen, szerencsére gyorsan visszanőtt a hajam, ez is nagyon jó. Régebben reggelente, mikor felébredtem, mentem ki a fürdőszobába és túrtam bele a hajamba. Mikor nem volt hajam, nem volt mibe beletúrni és az olyan rossz érzés volt.

Az első néhány meccsen ugye még csereként fogsz pályára lépni az U19-es csapatban?

Persze, az erőállapotom azért még nem 90 perces. Zoli bácsi először 20-25 percekre küld pályára, de hétről-hétre, meccsről-meccsre egyre többet fogok majd bírni.

Te már régóta idősebb korosztályokkal készülsz együtt. Miben látod ennek az előnyös oldalát?

Szerintem ez mindenképpen előnyös egy játékos számára, jó gyakorlatnak tartom azt, hogy egy tehetséges játékos az idősebbek között is szerepelhet. Én már 15 évesen edzhettem a felnőtt csapattal Bekő Balázs idején és csakis az előnyös oldalát láttam annak, hogy 15-16 évesen már játszhattam az U18, U19-es csapatokban. Bele tudtam kóstolni ugyanis a tőlem idősebbek focijába is, ennek köszönhetően gyorsabb lett a játékom például gondolkodásban.

Sok sikert Laci és kívánom, hogy valóra váljanak az álmaid!

Április 8-án a Gyirmót elleni hazai mérkőzésen – melyen a pálya mellett szurkolt az egész család – a 69. percben küldte be csereként Vitya. Lakat már az első labdaérintéséből gólt szerzett, amit sajnos les miatt nem adott meg a játékvezető, majd néhány perccel később egy formás akció végén kapufát is fejelt. Ekkor volt alkalmam beszélgetni Laci édesapjával, aki elmondta, hogy rendkívül büszke fiára, hiszen a súlyos betegségből felépülve rövid idő alatt sikeresen pótolta az elmaradt gimnáziumi vizsgákat, majd eredményes KRESZ vizsgát is tett és ha sikerül a gyakorlati vizsga, rövidesen teljesülhet régi vágya, hogy egy saját autót vásárolhasson.

Csütörtökön, a Békéscsaba elleni találkozón aztán megtört a jég. Laci a 67. percben, 3-2-es vendégvezetésnél lépett pályára és a 83. percben egy gyönyörű labdaátvételt követően lefutotta védőjét, majd a kapus lábai között gurított a hálóba, megszerezve ezzel a csapat ötödik találatát, amely az újjászületett Lakatos Laci első találata volt és amelyet remélhetőleg még sok fog követni!

A Békéscsaba elleni meccs összefoglalója: