Amikor még mindenki nyerni akart

+1

Na erről eszembe jutott kedvenc nagybátyám kedvenc tanmeséje, ami szerintem tökéletesen lefedi a Leisztinger sztorit úgy ahogy van. Álljon itt tehát gyöngybetűkkel..:)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismadár. Elég gyenge kis bébi-madárka volt, még repülni sem tudott, ellenben de leginkább persze kiesett a fészekből. Mit ad Jóisten, pont egy kegyetlenül nagy tehénszar-kupac kellős közepébe esett, csak a feje volt kint a kakiból. Aó...elég kellemetlen szitu, de szerencsére arra jött a kisegér, és így szólt: "Asztakurva de rohadtul büdös vagy kismadár, át is megyek az ösvény túloldalára, na csá."
Kicsit később viszont arra jött a nyuszi, és ezt mondta: "Hát kismadár ne haragudj, de ez nagyon durva amilyen irtózatos szagod van, (és ezen az a mellékkörülmény sem változtat, hogy egy adag tehénszarba vagy beágyazódva nyakig), de hát halljak meg ha ccsak hozzád érek"..és továbbment.
Viszont kicsit később, hála az égnek arra jött a bölcs róka. Meglátta a kismadarat. Szép gyengéden kihúzta a szarból. Finoman megtörölgette a kis szerencsétlen madárka tollait. ÉS amikor ezzel végzett, egyszer csak....hammm....bekapta.
Álljon tehát itt barátaim örök tanulságként, hogy attól, hogy valaki kihúz a szarból, még nem feltétlenül a barátod.
Jó éjszakát gyerekek!

De jó volt....! 0:1- nél pont ránknézett a Mester, bekiabáltam neki, hogy "Nyugi Mester, jobbak vagyunk!"
Gyönyörű. Mikor lösz megint ilyen?????????????????????????????????????,

Hú baszmekk.... pont igy van.

Akkor szerintem le kéne térdelni és megköszönni neki.

Egyébként ez a "megmentés" kábé olyan -hogy szemléletes példával éljek- mintha egy pöcegödörben nyakig elmerülőt megállítanánk, úgy hogy szája már a szar alatt, de az orra még affelett van. Szóval levegőt kapunk, de beszélni már nem tudunk.
Na itt vagyunk most...

Igen, az volt a befektetés időszaka (már ha a tagi kölcsönt annak szánta), de nem megmentésnek nevezném, hanem üzleti lehetőséget látott bennünk (ami nem is lenne probléma, tiszta viszonyok között). Csányi időben szólt neki, hogy jó üzlet lesz a magyar futball, érdemes időben beszállni. L.T. jól kihasználta, hogy két klubot versenyeztetett (Haladás, Diósgyőr). Mi voltunk nagyobb szarban, így utólag látható, hogy olyan szerződést sikerült aláíratni az önkorival, ami minimális többségi tulajdonnal is teljes jogkörrel ruházza fel a pénzügyeket illetően, ennek ellenére üzleti érzékét jellemzi, hogy a felhalmozott adósság törlesztésébe is bevonta az önkorit. Eleinte talán megfogta a diósgyőri feeling, ez tagadhatatlan, de ahogy egyre több állami pénz áramlott a futballba, úgy mérgesedett el a viszony az önkorival. Nem kis pénzekről van szó, ami felett mindkét fél szeretne diszponálni. Az nyilvánvaló, hogy L.T. felvette a kesztyűt és harcol a megszerzett előjogaiért, az önkori meg próbál kapálózni, de jogállami keretek között nem talál fogást rajta a betonbiztos szerződés miatt. Mindazonáltal a diósgyőri futballban így is van annyi pénz, hogy meglehetne az első osztályú tagság, de a szakmaiságra nem marad figyelme egyik tulajnak sem ebben a harcban, a káosz, a saját pecsenye sütögetése járta át a klubot, ami a legfelsőbb szintről szivárog le. Néha kerül a rendszerbe porszem, mint Bódog vagy Fernando szakmai naivitása, de ők a szemléletet nem tudták megváltoztatni rövid idő alatt.

Attól még megmentett minket 2010-ben.

LT úgy tudom nem közgazdász, hanem elméleti fizika szakon végzett.
És racionális üzletember. Legutóbbi napos oldal magazinban megszólalt:
-Nem adunk fel semmit... még még még még toljuk aztán általában eredményt érünk el...küzdeni kell kegyetlenül... A szorgalom mindig legyőzi a tehetséget, hacsak a tehetség nem szorgalmas.-
Mindez az én értelmezésemben azt erősíti, hogy tisztán racionális ember, érzelmek nem játszanak, így nem hajlandó időt és pénzt vesztegetni erre a focira, hanem igyekszik kihozni a helyzetből a maximumot saját szempontjából.
Azaz kb mindegy neki, hogy melyik osztályban bohóckodik a focicsapat. Ami még nagyobb kár, hogy az up vonalra sem fordít elég energiát, nem importál tudást és megfelelő embereket oda.