Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A nemzetisport.hu interjút készített Bódog Tamással, aki a DVTK-ról is beszélt. Az alábbiakban az interjú egy részletét olvashatjátok.
– Amire emlékeznek a szurkolók: amint megérkezett Diósgyőrbe, megpróbált egy teljesen újnak tűnő szisztémával sikert elérni – ez, persze más minőségben, a már említett Liverpoolra is jellemző azonnali visszatámadás. Korábbi játékostársa, Radoki János is erről beszélt a Puskás Akadémia edzőjeként, próbálta ezt a játékot meghonosítani, de csak néhány hetet ülhetett a felcsúti kispadon…
– Ismerem Jánost, láttam is a csapatát játszani, és erre azt tudom mondani, a nemzetközi futballban manapság sok csapat erre törekszik. Az RB Leipzig ezzel a stratégiával jutott el a negyedik osztályból a Bajnokok Ligájáig, ezt a felfogást ismerem, ebben a világban éltünk évekig, ezt gyakoroltattuk, ebben hittünk. Friss példa: ebben a bizonyos Ralf Rangnick-féle iskolában Adi Hütter a Salzburg edzőjeként volt a kollégánk, ő a svájci Young Boysot vitte a BL-be, most az Eintracht Frankfurt edzője, és ezzel a felfogással az éveken át szürke csapattal jelenleg az Európa-liga elődöntőjére készül. Két szempont miatt volt ez fontos: egyfelől a taktikai hatékonyság miatt, másrészt a szurkolók számára is nézhető, élvezhető játékfelfogás.
– Van itt egy kis gond: a jelenlegi, tizenkét csapatos NB I-ben nagyon sűrű a mezőny, két rosszul sikerült bajnoki után máris a kiesés közelébe sodródhat bármelyik együttes – persze hogy az edzők óvatosak, a tulajdonos eredményt vár, senki sem kockáztat, és a biztonságos védekezésre helyezi a hangsúlyt.
– Ezt megértem, persze hogy az eredmény a legfontosabb, de védekezni is többféleképpen lehet: labdavesztés után az ellenfél térfelén megzavarva az ellenfél építkezését, vagy mindenki tolasson vissza a saját tizenhatosa elé, és tömörítsük a mezőnyt. Az előbbit sokat kell gyakorolni, mindenkinek pontosan tudnia kell a pozícióját, mikor, melyik területen kell lenni, ehhez sok edzés, sok futás, megfelelő koncentráció kell. Elfogadom, ha bárki a másik megoldás sikerében hisz, csak akkor ne várjuk, hogy emelkedjen a nézőszám. Az emberek nem azért mennek meccsre, hogy a felállt fal előtti passzolgatást nézzék. Meggyőződésem, hogy támadófelfogással lehet a szurkolókat visszahozni a lelátóra. Kieső helyen állt a Diósgyőr, amikor kineveztek, és néhány nap alatt a játékosok megértették, mi a szándék, a Fradit is meg tudtuk ezzel zavarni, a bajnok Honvédot, az Újpestet legyőztük. Szerintem nagy eredmény volt azt a csapatot akkor megmenteni a kieséstől. Ehhez az szükségeltetett, hogy a játékosok fogékonyak voltak az új elképzelésre, élvezték az edzéseket, látták, van eredménye annak, amit játszani próbálunk.
– A következő idény elején még elsők is voltak, de az évad vége ismét a kiesés elleni harcé volt – és nem is maradhatott a posztján.
– A harmadik forduló után voltunk elsők, az nem volt mérvadó. Valóban nem tudtuk befejezni azt a munkát, amelyet elkezdtünk, holott az előző év tavasza sem indult rosszul, legyőztük a Fradit, de hullámvölgybe kerültünk, és így alakult a közös munka vége.
– A DVTK az érkezése előtt és a távozása után is a kiesés ellen küzdött és küzd, nem tudom, mennyire edzőkérdés ez ilyen hosszú időn át…
– Noha a tavaszunk nem volt sikeres, engedje meg, hogy kiegészítsem: amikor én voltam az edző, az előző idényben egyszer sem voltunk kieső helyen, noha sohasem lehettünk igazán hazai pályán, a stadionépítés miatt folyamatosan úton voltunk. Maradjunk annyiban, sokat tapasztaltam abban az időszakban.
– Mi a legfőbb tanulsága a DVTK-nál eltöltött időszakának?
– Őszintének lenni veszélyes. Így neveltek, szemtől szembe, a véleményed mondd el egyenesen, nekem az a természetes, hogy ami a szívemen, az a számon. Ez nem mindig szerencsés, ezen talán változtatnom kell.
forrás: nemzetisport.hu
De egyszer, hátha...........
de lásd az előbbinél - mondják meg hányadiknak kell lenni, illetve az utóbbit meg nem engedték dolgozni a kislányok és futtatóik. Attól még van DVTK, de ez a tili-toli és nem esünk ki, már annyiszor leírtam nem az én csapatom. Gólt akarok látni a focimeccsen, a viccen nevetni szeretnék, a szép nőket szeretném látni, egy jó sört szeretnék meginni...soroljam...
Akkor talán egy idő után csak azok maradnak, akik hajtanak végig és igyekeznek szórakoztatni minket, mert most leülök a meccs elé, és tudom, hogy szenvedés lesz, a csapat is és én is szenvedni fogunk. Akkor meg úgy ültem le, hogy nyerni fognak, menni fognak, élvezni fogom a meccset. A szabotázs után persze nem ez ment.
Ami most megy játék címen, ahhoz kellene egy olyan technikai tudás, hogy sosem pattan el tőlük a labda, oda teszik, ahová akarják, akkor, amikor akarják. Ezt meg nemhogy 11, de lehet egy sem tudja közölük, csak néha-néha Tajti, Márkvárt, Hasani. A többiek meg csak ott vannak.
"Azért is mertem belevágni ebbe a feladatba, mert meggyőződésem, hogy ez a keret sokkal jobb, mint amit a helyezése mutat."
http://dvtk.eu/12988-Rend_es_fegyelem_az_alap-cikk-labdarugas
< 1 23