Boldog születésnapot, csodás Diósgyőr!

110 éves a DVTK. 1910. február 6.-án a vasgyári munkás étteremben tartotta alakuló közgyűlését a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre. A korabeli krónikák segítségével elevenítsük fel a klub születésének előzményeit.

Vasgyári fiatalok előbb Soltiszek Árpád nagyobb méretű gumilabdáját kezdték rugdosni a vasgyári fiúiskola melletti legelőn, majd nem sokkal később nevet és csapatszínt is választottak: a Diósgyőri-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság (DVLI) együttes tagjai a piros-fehér színkombinációra szavaztak.

A csapat 1909 végén több mérkőzést is játszott a Miskolci Sport Egyesület (MSE) gárdájával és ezeken a találkozókon érlelődött meg a vasgyári fiatalokban az elhatározás, hogy kialakítsák a diósgyőri labdarúgás szervezeti kereteit. Pavlánszki Károly javaslatára elhatározták, hogy egy miniszterileg jóváhagyott, alapszabályok szerint működő sportegyesületet hoznak létre. A 14-17 éves tanonc fiatalok úgy döntöttek, hogy egy nagy tekintéllyel bíró felnőttet kérnek fel az egyesület megalakításának segítésére, és ezzel együtt az elnöki tisztség ellátására. Választásuk Vanger Vilmosra esett.

Pavlánszky Károly a Vasgyári Jószerencs Dal- és Önképző Kör alapszabályának megszerzése után elkészítette az alakítandó sportegyesület alapszabályának tervezetét, majd a sportszereikről és felszereléseikről leltárt készítettek. 1909. december 28-án egy öttagú bizottság (Ihring Antal, Waisz Árpád, Petrich Andor, Pavlánszky Károly és Soltiszek Árpád) indult Vanger Vilmoshoz és a beszélgetés végén a tanító elvállalta az elnöki tisztséget és ezzel együtt azt is, hogy a szükséges engedélyek megszerzésében intézkedik.

1910 január harmadik hetében a belügyminiszter arról értesítette Vanger Vilmost, hogy a vasgyári sportegyesület működését engedélyezi és az alakuló közgyűlés időpontjául 1910. február 6-át jelölte meg. Vanger ezek után az engedélyt bemutatta a vasgyár igazgatójának és az alakuló közgyűlés összehívásához elkérte a munkás éttermet.

Az alakuló közgyűlésen hetvennél többen jelentek meg, többségében 9-18 éves fiatalok. Felnőttek alig voltak jelen, csupán azok, akiket valamilyen tisztségre jelöltek. A jelenlevők egyhangúan elfogadták azt a javaslatot, hogy a megalakuló sportegyesület a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) nevet veszi fel és a csapat színe piros-fehér lesz.

Ugyanakkor megválasztották a tiszti kart: Vanger Vilmos (elnök), Ihring Antal és Weisz Árpád (alelnökök), Erdélyi Andor (titkár), Hamza István (pénztáros), Sárossy Lajos (intéző). Sebestyén Antal (ellenőr), Molnár Gyula (edző), Rozlozsnik József (kellékes) személyében.

Az új egyesület alaptőkéje a megalakuláskor 37 korona 88 fillér volt. A közgyűlés eldöntötte azt is, hogy a rendes tagok havi 50, a csapat játékosai pedig 60 fillért tartoznak fizetni.

A Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Körének alapszabályai:

Az újonnan alakult egyesületbe szinte özönlöttek a fiatal futballisták. Egyre-másra hozták létre a más-más színű mezbe öltözött csapataikat. A piros-fehérek a később nagy játékos, Stefáni Gusztáv vezetésével szerveződtek, a Bika rétiek közé tartozott Postainer Árpád, Páva Gusztáv, Hinek Viktor, a Harang tériekhez Barbierik Rezső, Schulek István, a piros-fekete mezesek (Barbierik Gyula, Wrbata Ferenc, Palotás József, Zvarik Nándor és mások) egy év után beolvadtak a DVTK-ba és a komplett második csapatot alkották. A három Bova testvér, Páva Gusztáv, Mares Béla, Koza Ferenc és a többiek a zöld-fehér mezesek csapatához tartoztak. Utóbbiak is átléptek a DVTK-ba és attól kezdve a klub már hat csapatot foglalkoztatott.

A DVTK megalakítása után újabb egyesületek születtek Miskolcon. A vasgyáriak hamarosan nemcsak riválisok sorát kapták a Miskolci Munkás Testedző Egyesület (MMTE), a Miskolci Vasutas Sport Club (MVSC), a Miskolci Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesülete (MMKASE) és a másik diósgyőri sportalakulat, a vasgyári tisztviselők, tanoncok és diákok által életre hívott Diósgyőri Atlétikai Club (DAC) létrejöttével, hanem az egymással való versengés, a játszási lehetőség bővülésével a fejlődés lehetőségéhez is jutottak.

A DVTK első edzője Molnár Gyula lett, aki Budapestről érkezett Diósgyőrbe, jól futballozott és jóval idősebb volt a keretet alkotó 2-3 tucatnyi játékosnál. Szűk három hónap után, május 1-én 15 órakor került sor a DVTK bemutatkozó mérkőzésére. Ezen Endrődy és Loukota góljaival 2-1 arányban legyőzték az MSE csapatát. A történelmi jelentőségű mérkőzésen a következő összeállításban lépett pályára a DVTK: Révay – Páva, Presovszky – Stefán, Petrich, Mikula – Pavlánszky, Loukota, Endrődy, Waisz, Masek.

A vasgyári futball vezetői hamarosan annyi erőt éreztek magukban, hogy a további fejlődés érdekében benevezték csapatukat a Miskolci alosztályi bajnokságba.”

A DVTK 1912 szeptember 15-én játszotta fennállásának első bajnoki mérkőzését a Losonc csapata ellen. A debütáló mérkőzés végeredménye 2-1 lett a vasgyári csapat javára, mindkét gólt Csapkay szerezte.

A csapat összeállítása a következő volt: Mares – Stefáni, Baczúr J., Erdődy, Belustyák, Páva, Mikula, Kachmics, Csapkay, Noszkai és Baczúr M.

A Miskolci alosztályi bajnokságot a DVTK nyerte meg tíz győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel, 45-5-ös gólaránnyal.”

Így született meg hát szeretett klubunk 110 évvel ezelőtt.

Boldog születésnapot, csodás Diósgyőr!

Forrás: Varga Lajos „A futball-labda diósgyőri útja” és

Dr. Nagy János, Sike Gábor, Berecz Csaba: DVTK Centenárium